Egyértelmű, hogy a NER szemszögéből súlyos rendszerhiba volt Biró kinevezése az Integritás Hatóság élére. Ilyen hibát ritkán követtek el és erre is nyilván csak az EU akkor már fokozott figyelme kényszerítette őket. Mindig ügyeltek arra, hogy fontos pozícióba csak már eleve megbízható és lojális és/vagy megvásárolt, megzsarolt embereket nevezzenek ki. Az állampárti működés alapelve volt, hogy minden fogaskeréknek surlódásmentesen kell illeszkednie a gépezetbe.

Amikor hírét vettem, hogy Biró Ferenc lesz a felállítandó Integritás Hatóság elnöke, magam is gyanakvó voltam. Tájékozódtam korábbi munkahelyének (PWC) vezető munkatársainál róla és hitetlenkedve, meglepődve hallottam, hogy egybehangzóan azt állították: Biró nem a NER embere, tisztességes ember, várhatóan lelkiismeretesen fogja végezni a feladatát. Az idő őket igazolta, a kálváriája is ennek köszönhető.

Egy idő után Biró és a Hatóság elkezdett vizsgálódni a hatalom számára kényes ügyekben, pl. Balásy cégei körül. Ez már kiverte a biztosítékot a NER-nél.

Az interjúból kiderül, hogy először őt is próbálták megvesztegetni: feleségének zsíros sine cura állást ajánlottak, de ő ezt visszautasította. Majd két miniszter is leült vele, hogy „beszéljenek a fejével”, de ez sem vezetett eredményre. Ezt követték a maffiamódszerek: megrendezett baleset, házkutatás, vegzálás, börtönnel fenyegetés, vádemelés stb.

Akik ezt kitervelték és részt vettek benne, azoknak bűnhődniük kell és remélem, hogy bűnhődni is fognak. Szép feladat vár ebben a történetben is az igazságszolgáltatásra. Ajánlom minden kedves Olvasómnak az interjú megtekintését, a videó linkje a kommentszekcióban található, írta Szent-Iványi István Facebook bejegyzésében.

Bíró Ferenc becslése szerint mintegy 60 000 milliárd, azaz HATVANEZER MILLIÁRD FORINTOT vett ki, térített el az államkasszából a NER. (a szerk.)

A Rendszerhiba? Biró Ferenc interjújáról Szent-Iványi István bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A június 18-i uniós csúcshoz közeledve több tagállam – Franciaország vezetésével – keményebb fellépést sürget Pekinggel szemben, arra figyelmeztetve, hogy a kínai túltermelés és az olcsó export tovább gyengíti az amúgy is törékeny európai gazdaságot.

Elemzőközpontok, politikusok és a média egyaránt egy közelgő kereskedelmi háborúra figyelmeztetnek az Európai Unió és Kína között. Az Európai Bizottság május 29-i közleményében leszögezte: bár Kína kulcsfontosságú partner, „a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok jelenlegi állapotát nem lehet fenntartani”.

A mostani vita jóval túlmutat a vámokon vagy az elektromos autókon: az Európai Unió és Kína kapcsolata stratégiai fordulóponthoz érkezett. Az elmúlt két évtizedben az európai politika alapvetően abból indult ki, hogy a gazdasági integráció fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a két felet, és Kína egyre inkább alkalmazkodik a nemzetközi kereskedelmi szabályokhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban sok európai döntéshozót ennek ellenkezőjéről győztek meg.

A konfliktus egyik mélyebb oka a kínai gazdaság szerkezeti válsága. A kínai ingatlanpiac tartós gyengélkedése és a belföldi fogyasztás lassulása miatt Peking egyre inkább az exportra támaszkodik a növekedés fenntartásában. Ennek következtében számos stratégiai ágazatban – az elektromos autóktól és akkumulátoroktól kezdve a napelemeken át az acéliparig – jelentős túlkapacitások alakultak ki. Az európai vezetők attól tartanak, hogy ezek a mesterségesen támogatott kínai termékek dömpingáron árasztják el a piacot, tovább gyengítve az amúgy is versenyképességi problémákkal küzdő európai ipart.

A következő években az EU várhatóan egyre inkább a „kockázatcsökkentés” (de-risking) politikáját követi majd. Ez nem teljes leválást jelent Kínáról – ahogyan azt az Egyesült Államok egyes körei szorgalmazzák –, hanem a stratégiai függőségek mérséklését. Brüsszel célja az lehet, hogy kritikus nyersanyagok, akkumulátorok, félvezetők és digitális technológiák területén csökkentse kiszolgáltatottságát, miközben fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat.

A folyamat ugyanakkor az uniós tagállamok között is feszültségeket okozhat. Franciaország régóta támogatja az erőteljesebb iparvédelmet és a kínai import korlátozását, míg Németország – amelynek autóipara és gépgyártása jelentős mértékben függ a kínai piactól – hagyományosan óvatosabb álláspontot képvisel. Bár Berlin hangneme is szigorodott az utóbbi években, a német vállalatok továbbra sem érdekeltek egy nyílt gazdasági konfrontációban.

A kapcsolat jövőjét az amerikai tényező is befolyásolja. Washington és Peking stratégiai rivalizálásának erősödése növeli a nyomást az Európai Unióra, hogy egyértelműbben foglaljon állást. Az EU azonban igyekszik elkerülni, hogy választania kelljen a két nagyhatalom között. Az európai vezetők többsége továbbra is olyan pozíciót keres, amely egyszerre teszi lehetővé a gazdasági együttműködést Kínával és az európai stratégiai autonómia megőrzését.

Mindez arra utal, hogy az EU–Kína viszony a következő években várhatóan sem a teljes szakítás, sem a korábbi szoros gazdasági együttműködés irányába nem mozdul el. Inkább egy fokozatosan hűvösebb, egyre inkább érdekvezérelt kapcsolat körvonalazódik, amelyben a kereskedelmi viták, az állami támogatásokkal kapcsolatos konfliktusok és a technológiai verseny rendszeresek lesznek. A kérdés már nem az, hogy Európa hogyan mélyítheti együttműködését Kínával, hanem az, hogy miként tudja fenntartani azt úgy, hogy közben megőrizze saját ipari és gazdasági mozgásterét.

A Lépni kell, mielőtt Kína megbénítja az európai ipart, mondta az Európai Néppárt frakcióvezetője bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A XX. század közmédiája alapvetően tartalomszolgáltató volt. Híreket mondott, híradót készített, kulturális és oktató műsorokat gyártott, sporteseményekről közvetített. A legitimációja az volt: „Mi olyan műsorokat készítünk, amelyeket a piac nem készítene el.” Ez a modell ma már gyengül. Streaming van. Podcastok vannak. YouTube van. Információözön van. A közmédia nem tud többé a tartalom mennyiségében versenyezni.
Az új modell: a bizalom infrastruktúrája
A Reuters Institute, az Ofcom, a BBC és az északi országok reformvitái mögött egyre inkább ez jelenik meg: a közmédia értéke nem a tartalomtömegben van, hanem abban, hogy képes-e olyan helyet létrehozni, amelyben az állampolgár bízhat, vagyis a közmédia nem egyszerűen műsorokat gyárt, hanem hitelesít, ellenőriz, archivál, kontextust ad, összekapcsol. Válságban tájékozódási pontot jelent. Ez valódi infrastruktúra-funkció!
Ami a hazai viszonyokat illeti, az 1989-90-es rendszerváltozás idején a kutatások szerint a legmegbízhatóbb intézmény a Magyar Rádió volt. A mostani rendszerváltozáskor az utolsó helyek egyikén szerepelt. A magyar médiarendszer problémája tehát nem technikai. Nem az a kérdés, hogy hány csatorna van, hanem az, hogy a társadalom jelentős része nem ugyanazokból a tényekből indul ki. Egy demokratikus társadalom azonban nem működhet minimális, közös ténybázis nélkül. Ezért a magyar közmédia reformjának célját nem úgy kellene megfogalmazni, hogy: „független televíziót vagy rádiót akarunk létrehozni”, inkább úgy, hogy: „nemzeti bizalmi infrastruktúrát akarunk létrehozni”. Ha ezt a logikát követjük, akkor a közmédia feladatai is másképp rendeződnek.

Első helyre kerülne a hitelesítés A közmédia egyik fő feladata a hírgyártás mellett, a tények ellenőrzése lenne. Valahogy úgy, hogy „Ha valami fontos történt Magyarországon, itt lehet megnézni, hogy mi az, amit biztosan tudunk.” A BBC Verify vagy a francia és skandináv fact-checking modellek ebbe az irányba mutatnak.

Másodszor: nem csatornákban, hanem közszolgáltatásokban kellene gondolkodni.
A bizalmi infrastruktúra logikája:
• nemzeti hírszolgálat,
• nyilvános adatbázisok,
• választási információs rendszer,
• közérdekű tudástár,
• digitális archívum,
• tényellenőrző központ.

Ha a bizalom maga a termék, akkor minden működési adatnak nyilvánosnak kell lennie.Kell a szerkesztési elvek, a költségek nyilvánossága, akárcsak a panaszok, helyreigazítások, a politikai kiegyensúlyozottsági jelentések nyilvánossága. A BBC vagy az ARD sokszor éppen azért hiteles, mert látható, hogyan működik.

A közmédia nemcsak műsort gyártana, hanem azt is vizsgálná, hogyan működnek a platformok, hogyan terjednek az álhírek, hogyan manipulálnak az algoritmusok. A digitális korszakban a médiaértés részben már infrastruktúra-feladat.

Az eddigi reformelképzelések elsősorban az intézményi és jogi oldalról közelítenek, az új jogszabályi környezet, a függetlenség, a szervezeti átalakítás, az MTVA lebontása, az új irányítás bevezetése került szóba. Ez mind szükséges feltétel, de még nem válaszol arra a kérdésre, mi legyen a közmédia küldetése a digitális korban?

Erre a „bizalom infrastruktúrája” korszerű felelet. Nem a múltat akarja helyreállítani. Nem a régi televíziós korszakot akarja visszahozni. Azt mondja: a közmédia nem azért létezik, hogy csatornákat üzemeltessen. Azért létezik, hogy fenntartsa azt a minimális bizalmi környezetet, amely nélkül sem a demokrácia, sem a digitális gazdaság, sem a közélet nem tud működni.

Ha ebből egy mondatban kellene a reformprogramot összefoglalni, az így hangzana:„A magyar közmédia újjáépítésének célja nem egy új állami televízió és rádió létrehozása, hanem egy olyan nemzeti bizalmi infrastruktúra megteremtése, amely a digitális korban garantálja a hiteles információhoz való egyenlő hozzáférést.”Ez olyan elv, amelyre intézményt, finanszírozást és szerkesztőségi kultúrát is lehet építeni.

A A közmédia, mint bizalmi infrastruktúra bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Több mint 100 év telt el azóta, hogy rádióadók kezdték sugározni adásukat Európában, és a politika nagyon hamar felismerte, hogy a rádió, majd a televízió hatalmi eszköz, ezért a rádió és tv állomások állami kézben, állami felügyelet alatt maradtak. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyzet változzon, az állami monopólium csökkenjen, majd megszűnjön, és az államok által ellenőrzött adók ún. közszolgálati státuszt kapjanak.

A technika és technológia átalakulása, az internet világa azonban az elmúlt évtizedekben igen gyorsan átalakította a hallgatók és nézők médiafogyasztási szokásait, a streaming nagyrészt elvette a közönséget a hagyományos médiától, így a közmédiától is, a print média mellett az analóg-lineáris adások is sokat vesztettek.

Nyugat-Európában ugyanakkor nem az látszik, hogy megszűnne a közmédia, hanem inkább az eddigi modellek újratárgyalása, átalakítása folyik. A lineáris televízió súlya csökken, a rádió és a podcast a digitális térbe költözik, a finanszírozás körül politikai viták éleződnek, miközben az Európai Unió jogi garanciákat is követel a közszolgálati média függetlenségére.

Magyarországon a mostani rendszerváltás után ki kell szabadítani a közmédiát a politikai fogságból, de ha ez sikerül,  nem az következik, hogy egyszerűen másolni kell valamelyik ország rendszerét, – mint ahogy az a kilencvenes években nagyrészt történt -, hanem az, hogy a közmédiát újra valódi közintézménnyé kellene tenni: független irányítással, többéves, átlátható finanszírozással, szerkesztőségi autonómiával és valódi társadalmi elszámoltathatósággal.

A nyugat-európai közmédia jövőjéről ma már nem lehet úgy beszélni, mintha a kérdés csak a televíziós csatornákról és rádiófrekvenciákról szólna. A közszolgálati média egyszerre küzd közönségvesztéssel, politikai támadásokkal, technológiai átalakulással és finanszírozási bizonytalansággal.

Mégis: a legtöbb nyugat-európai vita nem arról szól, hogy szükség van-e közmédiára, hanem arról, hogyan lehet azt a streamingplatformok, a közösségi média, a mesterséges intelligencia és a politikai polarizáció korában újra legitim, látható és független intézménnyé tenni.

Az egyik legfontosabb változás az Európai Médiaszabadság Rendelet, az EMFA alkalmazása. A szabályozás fő rendelkezései 2025. augusztus 8-án léptek alkalmazásba. Az Európai Bizottság szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a média szerkesztői függetlenségét, a közszolgálati média stabil és megfelelő finanszírozását, valamint az irányító testületek átlátható kinevezési és felmentési eljárásait. Ez a közmédia jövőjét már nem pusztán nemzeti belpolitikai kérdésként kezeli, hanem az európai demokratikus infrastruktúra részeként.

A trendek közül az első a lineáris televízió visszaszorulása. A közmédia történetileg abból indult ki, hogy a társadalom jelentős része ugyanazokat a rádió- és tévécsatornákat követi. Ez az alaphelyzet mára megszűnt. A brit Ofcom 2025-ös közszolgálati médiaanyagában azt emeli ki, hogy a BBC, ITV, Channel 4, Channel 5 és S4C továbbra is fontos közszolgálati szereplők, de a közönség elérése sokkal bonyolultabb lett, mert a nézők jelentős része streamingplatformokon és videómegosztókon fogyaszt tartalmat.

A brit adatok szerint 2024-ben az otthoni videónézésben a YouTube és a Netflix már igen jelentős arányt képviselt, és ez csökkenti annak esélyét, hogy a nézők rendszeresen találkozzanak közszolgálati tartalommal.

A második trend a finanszírozási modell átalakulása. A klasszikus készülékhez kötött televíziós licencdíj egyre nehezebben tartható fenn ott, ahol az emberek laptopon, telefonon, tableten vagy platformokon keresztül fogyasztanak hírt, filmet, sportot és rádiót. Az Egyesült Királyságban a BBC finanszírozása a 2025–2027-es Charter Review egyik központi kérdése.

A brit kormány 2025 decemberében indította el a felülvizsgálatot, amely a BBC küldetését, irányítását és finanszírozását vizsgálja; a kormányzati anyag kifejezetten felveti, hogy a nézői szokások változása miatt újra meg kell kérdezni, alkalmas-e még a licencdíj a BBC fenntartására.

Németország más úton jár. Az ARD, a ZDF és a Deutschlandradio finanszírozása továbbra is háztartásonként fizetett közszolgálati hozzájáruláson alapul. A ZDF tájékoztatása szerint a díj 2021 óta havi 18,36 euró, és a finanszírozási szükségletet független szakértői bizottság, a KEF vizsgálja. A német alkotmányos logika lényege, hogy a finanszírozást ne lehessen egyszerű politikai nyomásgyakorlásként használni.

Ugyanakkor Németországban is erős a reformkényszer: a 2025. december 1-jén hatályba lépett Reformstaatsvertrag célja, hogy az ARD, a ZDF és a Deutschlandradio digitálisabb, karcsúbb és modernebb szerkezetben működjön, több együttműködéssel és kevesebb párhuzamossággal.

Franciaország példája azt mutatja, hogy a licencdíj megszüntetése önmagában nem oldja meg a közmédia politikai és pénzügyi dilemmáit. A francia televíziós hozzájárulást 2022-ben törölték el, azóta a közszolgálati audiovizuális intézmények finanszírozása főként az áfa egy részének hozzárendeléséből származik.

A France Télévisions szerint a 2024-ben elfogadott organikus törvény tartósabb, elkülönített forrást teremtett, és a társaság árbevételének 86 százaléka közpénzből származik. Ezzel párhuzamosan politikai vita zajlik a France Télévisions, a Radio France és más közintézmények szorosabb integrációjáról vagy összevonásáról.

Az északi országokban a közmédia finanszírozása sok helyen már adójellegű rendszerbe került. Svédországban a közszolgálati díjat az adórendszeren keresztül szedik be; a svéd adóhatóság tájékoztatása szerint a díj az SR, az SVT és az UR finanszírozását szolgálja. A svéd kormány 2025 decemberében döntött a 2026–2033 közötti új közszolgálati megbízás részletes feltételeiről, amelynek egyik iránya a technológiasemlegesség: ugyanazok az elvek vonatkozzanak a közszolgálati tartalomra, függetlenül attól, hogy rádióban, televízióban vagy digitális platformon jut el a közönséghez.

Svájcban a közmédia körüli vita közvetlen népszavazási kérdéssé vált. 2026. március 8-án a választók elutasították azt a kezdeményezést, amely a háztartási médiahozzájárulást 335 svájci frankról 200 frankra csökkentette volna, és a vállalatokat mentesítette volna a díjfizetés alól. A döntés nem jelenti azt, hogy minden változatlan marad: a díj kormányzati döntés alapján 2029-ig így is 300 frankra csökken. A svájci példa jól mutatja, hogy a közmédia finanszírozása nemcsak költségvetési, hanem nyelvi, regionális és társadalmi kohéziós kérdés is.

A harmadik trend a közmédia küldetésének szűkítése vagy újrafogalmazása. Sok országban erősödik az az igény, hogy a közmédia ne versenyezzen mindenben a kereskedelmi médiával, hanem világosan indokolja, miért van szükség közpénzből finanszírozott tartalomra. Hír, oknyomozás, választási tájékoztatás, regionális és helyi jelenlét, kisebbségi nyelvek, gyerektartalom, oktatás, kultúra, tudomány, archívum, veszélyhelyzeti tájékoztatás: ezek azok a területek, amelyekben a közmédia társadalmi értéke a legkönnyebben megvédhető. A pusztán nézettségvezérelt szórakoztatás viszont egyre nehezebben igazolható, ha közben a közszolgálati hír- és ismeretterjesztő funkciók gyengülnek.

A negyedik trend a digitális láthatóság szabályozása. A közmédia jövője nemcsak azon múlik, készít-e jó tartalmat, hanem azon is, megtalálja-e azt a közönség. A brit Ofcom ezért a közszolgálati tartalmak kiemelt láthatóságát javasolja a YouTube-on és esetleg más harmadik fél platformjain. Ez a következő évek egyik nagy európai vitája lesz: hogyan lehet úgy biztosítani a közérdekű, szerkesztett, ellenőrzött tartalmak hozzáférhetőségét, hogy közben ne az állam döntse el, mit kell előnyben részesítenie a platformoknak.

Az ötödik trend a bizalom kérdése. A Reuters Institute 2025-ös Digital News Reportja szerint a felhasználók világszerte erősen aggódnak amiatt, mi igaz és mi hamis az online hírek között; Európában ez az aggodalom alacsonyabb, mint több más régióban, de így is jelentős.

A jelentés azt is rögzíti, hogy sok országban a megbízható hírmárkák, köztük közszolgálati hírmárkák azok közé tartoznak, amelyekhez az emberek fordulnak, ha ellenőrizni akarják, igaz-e valami. Ez a közmédia egyik legerősebb jövőbeli szerepe: nem egyszerűen tartalomgyártóként, hanem hitelesítési pontként működhet az információs zűrzavarban.

A közmédia ugyanakkor sehol sem sérthetetlen. A Riporterek Határok Nélkül 2025-ös jelentése szerint az EU-tagállamok több mint felében érzékelhető nyomás a közszolgálati médián, és a válaszadók több mint fele politikai természetűnek tartotta ezt a nyomást. A szervezet szerint a finanszírozási viták a politikai befolyás eszközévé válhatnak.

Ez különösen fontos tanulság: a közmédia „karcsúsítása” lehet szakmai reform, de lehet politikai fegyver is. A különbséget az dönti el, van-e független igényfelmérés, többéves finanszírozás, nyilvános hatásvizsgálat és szerkesztőségi garancia.

Magyarország helyzete ebben a mezőben különösen érzékeny. Az Európai Bizottság 2026 januárjában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az EMFA és az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv több rendelkezésének megsértése miatt. A Bizottság közlése szerint Magyarország nem felel meg többek között a közszolgálati médiára, a médiatulajdon átláthatóságára, a médiapiaci koncentráció vizsgálatára és az állami reklámok elosztására vonatkozó követelményeknek.

A legutóbbi választási kampány azt erősítette meg, amit az előző években is tapasztalni lehetett: a közmédia hírszolgáltatása a kormányzat kézi vezérletével működött, és pártpolitikai propaganda-kampányokat bonyolított, illetve az MTVA a kormányzati érdekeknek megfelelően egyfajta kifizető hellyé vált.

Polyák Gábor professzor, az ELTE Kommunikációs tanszékének vezetője szerint a magyar közmédia jelenlegi formájában nem reformálható pusztán személycserékkel vagy belső szabályzatokkal. Szerinte az MTVA és a Médiatanács mai konstrukciója maga a probléma: elrejti a felelősséget, átláthatatlanná teszi a közpénzek felhasználását, és nem biztosít valódi közszolgálati működést.

Ebből az következik, hogy egy demokratikus átalakításnak nem a meglévő rendszer finomhangolásából, hanem új médiatörvényből, új felügyeleti modellből, szakmailag kiválasztott menedzsmentből és társadalmi kontrollból kell kiindulnia.

A magyar reform kiindulópontja tehát nem az, hogy „legyen-e közmédia”. Egy demokratikus országban szükség van közszolgálati médiára. A kérdés az, hogyan lehet a jelenlegi állami/propaganda médiarendszerből olyan közintézményt létrehozni, amelyet nem a mindenkori kormány kommunikációs logikája, hanem törvényben rögzített közszolgálati feladat, szakmai autonómia és nyilvános elszámoltathatóság vezérel.

Amennyiben azt vesszük alapul, hogy teljesen új szabályozás kell, akkor milyen elvek, és az elvek érvényesítéséhez milyen lépések szükségesek?

Az első javaslat: a közmédia irányítását ki kell venni a kormányzati és pártpolitikai függésből. Ehhez új, széles társadalmi és szakmai legitimitású kuratóriumi rendszert kellene létrehozni. A testület tagjait nem egyszerű parlamenti többséggel, hanem minősített többséggel, nyílt pályázattal, előzetes szakmai meghallgatással és összeférhetetlenségi szabályokkal kellene kiválasztani. A tagok között helyet kellene kapniuk médiaszakmai, tudományos, kulturális, kisebbségi, fogyatékosságügyi, oktatási és civil szempontokat képviselő személyeknek, de nem delegált pártkatonáknak.

A második javaslat: a finanszírozást több éves, automatikus és ellenőrizhető rendszerbe kell helyezni. A közmédia éves költségvetése ne függjön közvetlenül a mindenkori költségvetési alkutól. Lehetséges modell a német típusú független finanszírozási bizottság, amely meghatározott közszolgálati feladatok alapján számolja ki a szükséges forrást. A forrás származhat költségvetési hozzájárulásból, elkülönített adójellegű bevételből vagy vegyes modellből, de a lényeg az, hogy ne lehessen év közben politikai büntetésként csökkenteni, és minden tétel legyen nyilvános.

A harmadik javaslat: a hírszolgáltatást, az MTVA, a Duna Médiaszolgáltató és az MTI viszonyát újra kell szabályozni, illetve egy új struktúrában úgy átalakítani, hogy a hírszolgáltatásnak szerkesztőségileg elkülönült, jogilag és szakmailag védett intézményi formája legyen. Az MTI közpénzből fenntartott hírügynökségi szerepe csak akkor indokolható, ha szolgáltatása pártatlan, forrásai átláthatók, helyreigazítási gyakorlata ellenőrizhető, és hozzáférése nem torzítja a médiapiacot.

A negyedik javaslat: nyilvános szerkesztőségi chartát kell elfogadni. Ebben rögzíteni kell a pártatlanság, a forrásellenőrzés, a választási kiegyensúlyozottság, a helyreigazítás, az összeférhetetlenség, a politikai nyomás dokumentálása és a közérdekű panaszkezelés szabályait. A charta megsértését ne belső fegyelmi ügyként, hanem nyilvános elszámoltathatósági kérdésként kezeljék.

Az ötödik javaslat: a közmédia feladatát szűkebben, de erősebben kell meghatározni. Magyarországon a közpénzből fenntartott rendszer elsődleges feladata a hiteles hírszolgáltatás, a választási és közéleti tájékoztatás, a regionális és helyi nyilvánosság erősítése, a nemzetiségi és határon túli magyar közösségek megszólítása, az oktatás, a kultúra, a tudomány, a gyerek- és ifjúsági tartalom, az archívum és a veszélyhelyzeti kommunikáció legyen.

A kereskedelmi logikájú szórakoztató tartalmakat csak akkor érdemes közpénzből finanszírozni, ha világos közszolgálati indokuk van, a túlfizetett labdarúgó közvetítések ezek közé tartoznak.

A hatodik javaslat: digitális közmédia-stratégiát kell készíteni. Nem elegendő a televíziós adásokat feltölteni az internetre. Külön formátum kell fiataloknak, mobilra, podcastre, rövid videóra, adatújságírásra, magyarázó tartalmakra és akadálymentes elérésre. A közmédia digitális felületeinek algoritmikus ajánlórendszereit, adatkezelését és moderálási szabályait is nyilvánossá kell tenni.

A hetedik javaslat: a közmédia teljesítményét függetlenül kell mérni. Nem elég nézettségi adatokat közölni. Évente vizsgálni kell a politikai kiegyensúlyozottságot, a források sokszínűségét, a társadalmi csoportok megjelenését, a tényellenőrzési hibákat, a panaszok kezelését, a regionális lefedettséget és a közbizalmat. Az eredményeket nyilvános, kereshető formában kell közzétenni.

A nyolcadik javaslat: az állami reklámköltést teljesen el kell választani a közmédia reformjától, de ugyanabban a médiaszabadsági csomagban kell szabályozni.

Az EMFA egyik fontos iránya éppen az állami hirdetések átlátható és diszkriminációmentes elosztása. Magyarországon a közmédia hitelességét önmagában nem lehet helyreállítani, ha közben az állami reklámpiac politikai jutalmazási és büntetési rendszerként működik.

A kilencedik javaslat: fokozatos, nem kampányszerű átalakításra van szükség. A nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a közmédia reformja akkor működik, ha több évre tervezik, nyilvános vitával, hatásvizsgálattal és szakmai garanciákkal. Magyarországon is legalább háromlépcsős folyamat kellene: először függetlenségi és átláthatósági törvénycsomag, majd intézményi és finanszírozási átalakítás, végül digitális és tartalmi stratégia.

A tizedik javaslat: a közmédiát vissza kell adni a közönségnek. Ez nem szlogen, hanem intézményi feladat. Közönségtanácsokra, nyilvános éves meghallgatásokra, regionális fórumokra, szerkesztőségi ombudsmanra és könnyen követhető panaszmechanizmusra van szükség. A közmédia nem attól közszolgálati, hogy közpénzből működik, hanem attól, hogy a közönség ellenőrizheti, vitathatja és számonkérheti.

A nyugat-európai közmédia jövője tehát nem egységes modell felé tart. A BBC a licencdíj jövőjét vitatja, Németország a csatornastruktúrát és együttműködést reformálja, Franciaország az eltörölt licencdíj után keresi a stabil finanszírozási és intézményi formát, Svédország technológiasemleges, hosszú ciklusú megbízásban gondolkodik, Svájc pedig népszavazáson erősítette meg, hogy a közmédia finanszírozása társadalmi döntés is.

A közös nevező mégis világos: a közmédia akkor maradhat életképes, ha függetlenebb, átláthatóbb, digitálisabb és egyértelműen közérdekű lesz, és újra hitelesítési pontként szolgál az információs zajban és az álhír áradatban.

Magyarország számára ez a tanulság különösen fontos. A közmédia átalakítása nem technikai-médiapolitikai ügy, hanem demokratikus intézményépítés. Nem elég új logó, új műsorrend vagy új online felület. A bizalomhoz először garanciák kellenek: független irányítás, védett szerkesztőségek, átlátható pénz, mérhető pártatlanság és valódi nyilvános kontroll.

Források: European Board for Media Services, Reuters Institute Digital News Report 2025, Ofcom Public Service Media Review, Ofcom: Transmission Critical, GOV.UK BBC Charter Review, BBC Charter Review Green Paper, RSF public media report, European Commission, Hungary EMFA infringement, ZDF finances, Rundfunkkommission Reformstaatsvertrag, France Télévisions governance and funding, Service-public.fr, Skatteverket public service fee, Swedish Government, public service 2026–2033, SWI swissinfo.ch,

A Újratervezés, avagy közszolgálat a streaming korszakban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A legfontosabb bejelentés szerint a jövő héten az Országgyűlés elé kerül az a jogállamisági és korrupcióellenes törvénycsomag, amely szükséges a Magyarország számára elérhető, összesen 16,4 milliárd eurónyi uniós forrás felszabadításához. A csomag érinti egyebek mellett a vagyonnyilatkozati rendszert, az Integritás Hatóság jogosítványait, a magántőkealapok átláthatóságát, valamint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) működését.

A kormány szigorítja a vagyonnyilatkozati szabályokat: a jövőben az Integritás Hatóság is vizsgálhatja a nyilatkozatok valóságtartalmát. A súlyos eltitkolás akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető lesz, és a tisztség elvesztéséhez vezethet.

Törvény készül arról is, hogy nyilvánossá váljanak a magántőkealapok végső tulajdonosai. A kabinet álláspontja szerint az állami eredetű vagyonelemeknek vissza kell kerülniük állami tulajdonba a KEKVA-rendszer felülvizsgálata során.

Uniós milliárdok közlekedésre és energetikára

Vitézy Dávid közölte: a helyreállítási alapból (RRF) 10 milliárd euró, míg a kohéziós alapokból további 4,2 milliárd euró forrás válhat elérhetővé Magyarország számára. A pénzek jelentős részét vasútfejlesztésre, HÉV-járműbeszerzésekre, energiahálózati beruházásokra, aszályvédelmi intézkedésekre, valamint bérlakásépítési programokra fordítanák.

A miniszter megerősítette, hogy teljes körű vizsgálat indul a Budapest–Belgrád vasútvonal beruházásával kapcsolatban. A projekt valamennyi dokumentuma nyilvánossá válik, és megvizsgálják a finanszírozás körülményeit is. A személyforgalom elindításához még több engedély megszerzése szükséges, ugyanakkor a kivitelezési munkák mintegy 90 százaléka már elkészült.

Felülvizsgálják a Magyar Fejlesztési Bank működését is, amelynek szerepet szánnak az uniós fejlesztési források lehívásában és kezelésében.

Átalakul a környezetvédelmi szabályozás

A kabinet új ellenőrzési rendszert dolgoz ki az akkumulátoripar és más kiemelt kockázatú üzemek számára. Júliusra elkészül az országos ellenőrzési terv, és megszűnik az a szabályozás, amely lehetővé tette, hogy miniszteri döntéssel jelöljenek ki akkumulátor-újrafeldolgozó üzemeket.

A kormány október 1-jéig új környezetvédelmi felelősségi rendszert dolgoz ki a „szennyező fizet” elv érvényesítése érdekében.

Vizsgálat indul a Mol-csoporthoz tartozó MOHU Zrt. 30 éves hulladékgazdálkodási koncessziójával kapcsolatban is. A kormány azt kívánja megállapítani, hogy a konstrukció valóban a lakosság érdekeit szolgálja-e.

Szigorítás a vendégmunkások foglalkoztatásában

Az egyik legjelentősebb azonnali hatályú döntés a külföldi munkavállalók foglalkoztatását érinti. A módosított szabályozás alapján munkaerő-kölcsönző cégek tömegesen már nem hozhatnak Magyarországra munkavállalókat a Fülöp-szigetekről, Örményországból és Grúziából.

A kormány szerint a lépés célja a hazai munkaerőpiac védelme és a foglalkoztatási folyamatok szigorúbb ellenőrzése.

További intézkedések

A kabinet bejelentette, hogy visszaállítja az építési engedélyezési eljárások nagyobb nyilvánosságát, felülvizsgálja a korábbi lélegeztetőgép-beszerzések szerződéseit, valamint módosítani kívánja a pártfinanszírozás rendszerét.

Az oktatás területén a kormány a pedagógusok jelenlegi teljesítményértékelési rendszerének megszüntetését kezdeményezi a következő tanévtől, helyette új, szakmailag megalapozott értékelési modellt dolgozna ki.

A kormány megerősítette: nem tervezi sem a 13., sem a 14. havi nyugdíj megszüntetését.A tájékoztatón elhangzott az is, hogy folyamatban van a minisztériumok teljes körű átvilágítása, amelynek eredményeiről később összegző jelentés készül.

A Átfogó jogállamisági és korrupcióellenes csomagot készít elő a kormány, szigorodik a vendégmunkások foglalkoztatása bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A cég főként a mezőgazdasági és az ipari drónokkal foglalkozik. Drónos szolgáltatások nyújtásával kezdték tevékenységüket 10 évvel ezelőtt, 3-4 éve gyártanak saját fejlesztésű drónokat, így hasznosítva a szolgáltatásban szerzett tapasztalatokat. Az ABZ Innovation Kft. által gyártott drónok forgalmazója az ABZ Drone Kft.

„Célunk olyan professzionális dróntechnológiák létrehozása, amelyek hatékony megoldást nyújtanak a gazdaság különböző területein” – mondta. Keczer Máté szerint a magyar fejlesztésű és gyártású drónrendszereik már több mint 40 országban vannak jelen az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig.

A beruházás forrását a Vsquared Ventures vezette nemzetközi konzorcium biztosította, magyar és amerikai befektetők részvételével. Hétmillió eurós befektetést kapott az ABZ Innovation, hogy bővítse gyártókapacitását és erősítse pozícióját az európai drónpiacon.

Az ABZ Drone vezetője hangsúlyozta: érdekes volt annak felismerése, hogy Európában hiány mutatkozik a nagy teherbírású, ipari igénybevételre tervezett, megbízható drónokból. Tapasztalataik azt bizonyították, hogy a magyar mérnöki tudás nemzetközi szinten is versenyképes, egyre szélesebb körben alkalmazzák professzionális hazai fejlesztésű drónjaikat.

Fotó:MTI

A Európa egyik legnagyobb civil dróngyártó központja jöhet létre Szentendrén bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

KI A MAGYAR?

Újabb és újabb kutatások kezdődnek, meghatározások születnek arra nézve, ki és mi tekintendő magyarnak. Összefoglalónkkal megkönnyítjük a jövendő nemzedékek dolgát, és segédeszköz gyanánt közkinccsé tesszük az alábbi, csak részben tudományos vizsgálati eredményeket:

Magyarnak tekinthető az avarmagyar, a besenyőmagyar, a csángómagyar, a sumérmagyar, a díszmagyar, a gyászmagyar, a jászmagyar, a szászmagyar, a vészmagyar, a boldogmagyar és a boldogtalanmagyar.

A gazdagmagyar és a szegénymagyar, beleértve a nagyon szegényt is. A székelymagyar, a rácmagyar, a kunmagyar és a palócmagyar, a jó és a kevésbé jó palóc. A keltamagyar, a hunmagyar, a hunnemmagyar, a tótmagyar, a csehmagyar, a dákmagyar, a horvátmagyar, a polákmagyar.

A böszörménymagyar, a hajdúmagyar. A katarmagyar, másképpen bogumil. A galiciaimagyar, a szefárdmagyar, az askenázimagyar. A belgamagyar és a magyarbelga. A morvamagyar. A jugómagyar. A bánsági, a vajdasági, az alföldi és a felvidéki. Tengeren inneni és tengerentúli. Az Üveghegyen túli is. Az Ob der Enns-en túli is.

A szigetközi, a csallóközi, a muraközi. A somlai és a tokaji. Az amerikaimagyar, az amerikás magyar és a magyarab. A törökmagyar, a fehérmagyar, a vörösmagyar és a kékmagyar. A svábmagyar és a zsidómagyar. A szorbmagyar, azaz vendmagyar.

A huculmagyar. A svájcimagyar, a franciamagyar. Az izraelimagyar és Kishont Ferenc. Az angolmagyar és Mikes György. A házimagyar, az egyházimagyar. A kismagyar, a nagymagyar, a kovácsmagyar. A cigánymagyar, németmagyar, az oroszmagyar, az ukránmagyar, az olaszmagyar, valamint Madagaszkár királya.

A hegyimagyar, a síkmagyar. A síkhülye is. Az alföldimagyar, a felföldimagyar, a dunaimagyar, a tiszaimagyar, a balatonimagyar. Az érett magyar, az érő magyar, a rengeteg éretlen magyar. A tengerimagyar és a tavimagyar. Az ausztrálmagyar, a zélandimagyar, a kanadaimagyar, – a quebeci is-, a svédmagyar és a finnmagyar, továbbá a manysik, a hantik és a vogézek. A brazilmagyar meg a magyarbrazil. Az ősmagyar és az újmagyar. Az Urálon túli és inneni magyar. A sarki és a piréz magyar. A norvég magyar, a dánmagyar. Shakespeare és Hamlet.

A felvettmagyar és a bevett magyar. A hivő, a hívatlan, hites és hitetlen. A külmagyar, a belmagyar, a bélmagyar. A státuszmagyar, a státusztalanmagyar, a kivándoroltmagyar és a bevándorlómagyar, a maradómagyar és a kimaradtmagyar. Az igazoltmagyar és az igazolatlanmagyar. A hiányzómagyar. A jegyzettmagyar, a jegyzetlenmagyar, a nyilvánosmagyar, a titkosmagyar. A tudómagyar, a tudatlanmagyar, a töriamagyar. A menekültmagyar és a honfoglalómagyar, a röhögamagyar, továbbá Karinthy Frigyes.

A velenceimagyar, a mailandimagyar, a párizsimagyar, a rómaimagyar, a pestimagyar, a budaimagyar, a pölöskei magyar, a kalózmagyar, a bécsi szelet, a matrózhús és Esterházy Péter. Neumann, Teller, Szilárd. Gábor, Szent-Györgyi, Bíró. Hevesy. Ganz és Zwack. Csezmiczei és Petrovics. Zrinski és Frankopan. Kocsis, Puskás, Czibor. Budai, Hidegkúti. Bozsik, Grosics, Buzánszky, Lóránt és Lantos. Zakariás. Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Bartók és Kodály. Soros meg Rubik. Fatusi Babatünde. Kertész és Konrád. Krasznahorkai. Antall, Horn, Orbán. Gyurcsány, Bajnai. És persze Magyar…

A vallómagyar, a valómagyar, a színmagyar, a húsmagyar, a vérmagyar. A rögmagyar. Az észmagyar. Az eszetlenmagyar. A nemesmagyar és a magyarnemes. A nemtelenmagyar. A súgómagyar, a besúgómagyar és a besúgott. A neutrálismagyar. A szépmagyar, a csúfmagyar. A szerelmesmagyar.

A szómagyar, a tettmagyar, a tettetettmagyar. A debreceni lunátikus. A gótmagyar, a vandálmagyar, a vizigótmagyar, a kínaimagyar. A bosnyákmagyar, az albánmagyar, az osztrákmagyar, a magyar –osztrák, valamint Habsburg Ottó. Anjou és Jagelló. Hunyadi és Luxemburg. Árpád. A kitértmagyar, a hitmagyar, a betértmagyar a megtértmagyar, az áttértmagyar. A jómagyar, a rosszmagyar. A nagyon rossz is, továbbá Örkény István. A szájmagyar, a gyomormagyar. A soványmagyar. A kövérmagyar, a nagyon kövér is, beleértve az ifjú Schobert Norbertet.

Az élőmagyar, a halottmagyar, a pokolimagyar, a mennyeimagyar, a purgáltmagyar, a feltámadtmagyar. A balmagyar, a jobbmagyar, a jobbikmagyar, Baló és Morvai. A pirézmagyar és Zazrivecz. Az ég, a föld, a vizek, a tüzek, a csillagok.

Végül magyarnak tekintendő minden magyar. Státuszunkat megőrizve, az értekezést, a felsorolást, valamint a kirekesztést ezennel berekesztjük, ha valaki véletlenül kimaradt, listánk bármikor bővítendő.Mindenkinek jó egészséget és kellemes ünnepet, hiszen magyarni jó!

Az iromány hiteléül: Fátum, Aláírás

(A 2001-ben írott szöveg továbbfejlesztett változata)

A Az összetartozás napján – egy évfordulós kiáltvány bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A törekvés nem új, az első bioautomatákat, az úgynevezett Regioautomat gépeket már az 1970-es évek végén elkezdték telepíteni Németországban. A technológia akkor még kezdetleges volt, mégis jelentős innovációnak számított, hiszen lehetővé tette, hogy a gazdák közvetlen vásárlói kapcsolattartás nélkül, helyben értékesítsék termékeiket.

Már akkor is komoly előnyt jelentett, hogy a szállításra fordított idő és pénz a gazdálkodóknál maradhatott, miközben több figyelmet fordíthattak a növények és az állatok gondozására. Ez az előny napjainkban változatlanul érvényes.

A hagyomány és az innováció találkozása

A koncepció alapja és a hagyományos biogazdálkodási szemlélet az évtizedek során lényegében nem változott. A gazdaságok továbbra is vegyszermentes termesztésre törekednek, szigorúan betartva a higiéniai előírásokat.

A nap 24 órájában elérhető automaták révén a vásárlók bármikor friss termékekhez juthatnak, így a távolabb élők számára is megnyílik a lehetőség a helyi gazdaságok kínálatának elérésére.

Az automaták nemcsak az egészségesebb táplálkozást segítik elő, hanem közelebb hozzák egymáshoz az embert és a természetet. A gyermekek egészségtudatos szemléletének kialakulása már fiatal korban elkezdődhet. Természetesen azok számára is adott a kapcsolatfelvétel lehetősége, akik nagyobb mennyiségű terméket szeretnének rendelni közvetlenül a termelőktől.

Forrás: https://boxenscout.de/automaten/wagners-automat-opfingen/

A jó példa legyen minta

Az automatizált alternatív kereskedelmi forma révén a vásárlók friss tojáshoz, tejhez, zöldségekhez, gyümölcsökhöz, aznap készített gyümölcslevekhez, magvakhoz vagy akár húsfélékhez is hozzájuthatnak. Ez különösen azok számára jelent nagy segítséget, akik nem rendelkeznek saját kerttel.

A rendszer azonban az elmúlt években ennél is többet jelentett. A világjárvány időszakában látványosan fellendült a bioautomaták piaca, hiszen sok esetben ez jelentette az egyetlen lehetőséget arra, hogy a korábban megszokott mennyiségű és minőségű élelmiszer eljusson a háztartásokba.

Nem volt szükség oltási igazolásra, nem igényelt személyes érintkezést, és a gyakori elérési pontoknak köszönhetően szinte minden alapvető élelmiszer beszerezhető maradt. Az érdeklődés a Covid-járvány lezárulta után sem csökkent, sőt, ez a vásárlási forma egyre népszerűbbé vált.

A becsületkassza kultúrája

A bioautomaták mellett más megoldásokkal is találkozhatnak a háztáji termékek kedvelői. Számos gazda automata nélkül is értékesíti terményeit, gyakran becsületkasszás rendszerben.

Ebben a formában jellemzően szezonális zöldségek, gyümölcsök és hűtést nem igénylő élelmiszerek vásárolhatók. Burgonya, tök, kukorica, tojás, lekvárok, fűszerek, méz, valamint virágok és más helyi termékek is gyakran megtalálhatók a kínálatban.

A magyar szem számára különösen figyelemreméltó, hogy sok helyen kedves üzenetek, igényesen kialakított dekorációk és játékos figurák díszítik a kihelyezett kasszákat, kosarakat és dobozokat. Előfordul például, hogy a tojások mellé húsvéti rajzokat vagy akár csokitojásokat helyeznek, máskor pedig színes játékokkal teszik vonzóbbá a kínálatot a gyermekek számára.

Környezettudatosság és társadalmi felelősség

A csomagolt és hűtést igénylő termékek esetében külön figyelmet fordítanak arra, hogy a felhasznált csomagolóanyag mennyisége minimális legyen, és lehetőség szerint környezetbarát megoldásokat alkalmazzanak. Még a legkisebb gazdaságokban is gyakran használnak biológiailag lebomló, festékmentes csomagolóanyagokat.

Németországban hangsúlyos a társadalmi felelősségvállalás és az a szemlélet, hogy a lakóhely egyben élőhely is. Emiatt a környezetvédelem kiemelt értéket képvisel, amely megjelenik a mindennapi életben, az egészségmegőrzésben és a tudatos fogyasztói magatartásban egyaránt.

A bioautomaták a mesterséges intelligencia terjedésének, a klímaváltozás kihívásainak és a modern világ folyamatos zajának közepette is kézzelfogható értéket képviselnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hűtéshez szükséges áramellátás, a bankkártyás fizetéshez szükséges internetkapcsolat, valamint a gépek rendszeres karbantartása többletkiadást jelent a gazdaságok számára.

Ennek ellenére a helyi gazdák általában gyorsan és hatékonyan alkalmazkodnak a gazdasági, társadalmi vagy technológiai változásokhoz annak érdekében, hogy az értékesítés minél gördülékenyebben működjön.

Mindenki nyerhet

Az automatizált kereskedelem talán legfontosabb üzenete, hogy a modern technológia segítségével egyszerre valósulhat meg az egészség megőrzése és a természet védelme.

A gazdálkodóknak több idejük marad az állatok és a termőföld gondozására, miközben az értékesítésből származó haszon nagyobb része náluk maradhat. A vásárlók pedig időkorlát nélkül juthatnak hozzá egészséges élelmiszerekhez és minőségi alapanyagokhoz.

A németországi gyakorlat követendő példa lehet más országok számára is. A kereskedelmi szemlélet ilyen irányú változása hosszabb távon kisebb környezeti terhelést és kedvezőbb klímavédelmi hatásokat eredményezhet.

Fige-Murányi Edina

Mentor: Csaba Beatrix

https://share.google/zIg4pL9dZyaVWcvpP

A Fénysebességgel terjed a németeknél az automatizált őstermelés bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Óriási öröm, hogy egy nappal a nemzeti összetartozás napja előtt jelenthetem be, hogy az ukrán kormány vállalta, hogy a kitárgyalt intézkedéseket a közeli jövőben átülteti a jogrendjébe, és ezzel a kárpátaljai honfitársaink az eddigieknél sokkal szélesebb oktatási, kulturális, nyelvhasználati és politikai jogokkal fognak rendelkezni” – közölte.

Hozzátette: az ukrán vállalások megjelennek majd Ukrajnának az Európai Unió felé vállalt cselekvési tervében is. Amennyiben ez megtörténik, a magyar kormány hozzájárul ahhoz, hogy megnyissák az első csatlakozási klasztert Ukrajna vonatkozásában.
„Magyarország továbbra sem támogatja a gyorsított uniós csatlakozási tárgyalásokat” – emelte ki.

Amennyiben Ukrajnának 10 vagy 15 éven belül sikerül lezárnia mind a 33 csatlakozási fejezetet, úgy hazánk jogi kötőerővel bíró ügydöntő népszavazást tart a kérdésben – írta Magyar Péter, aki egy videót is csatolt a bejelentéshez.

A videóban hangsúlyozta, hogy három hét alatt sikerült elérnünk, amit az Orbán-kormánynak hosszú éveken át nem: áttörést értek el az ukrán tárgyalópartnerekkel a kárpátaljai magyar honfitársaink nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogai terén.

„Ahogy azt a magyar kormány és személyesen én is többször egyértelművé tettük, abban az esetben tudunk új fejezetet nyitni a magyar-ukrán kapcsolatokban, ha Ukrajna kötelezettséget vállal a Kárpátalján élő százezres magyar kisebbség oktatási, nyelvhasználati, kulturális és politikai jogainak teljes körű rendezésére” – jelentette ki Magyar Péter.

Hangsúlyozta: a magyar kisebbséget megillető jogok biztosításának tükröződnie kell az Ukrajnával szemben támasztott európai uniós elvárásokban is. Az elmúlt hetekben magyar és ukrán szakértők között, valamint a kárpátaljai magyar szervezetek bevonásával „nagyon intenzív szakmai egyeztetés folyt a magyar kisebbség helyzetének rendezéséről”. A tárgyalások lezárásaként Ukrajna széleskörű és átfogó kötelezettségvállalást tett a magyar kisebbségek helyzetének javítása érdekében.

A részletekről elmondta: az ukrán fél vállalta, hogy visszaállítja a nemzeti kisebbségi iskolák rendszerét. Nemcsak az oktatási folyamatban, hanem az iskolai kommunikáció minden területén szabadon használható lesz a magyar nyelv. A nemzetiségi iskolák tanulói szabadon használhatják a magyar szimbólumokat is a jövőben. Ünnepségeiken elénekelhetik a Himnuszt, szerepeltethetik a nemzeti lobogót és magyar nyelvű feliratokat helyezhetnek el az iskolákban, az adminisztrációt magyar nyelven is biztosíthatják, a bizonyítványokat magyar nyelven is kiállíthatják.

A magyar fiatalok az érettségi és felvételi vizsgájukat magyar nyelven is letehetik a jövőben, emellett magyar nyelv és irodalomból is érettségi vizsgát tehetnek. A nemzetiségi iskolákban az ukránul oktatott kötelező tantárgyak köre csak a szülők előzetes beleegyezése alapján bővíthető. Az ukrán fél garanciát vállalt arra, hogy alacsonyabb létszám esetén is fenntartja a nemzetiségi iskolákat – sorolta.

Magyar Péter elmondta: az ukrán fél vállalásai a nyelvi jogok területére is kiterjednek. Azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya 10 százalék felett van, a jövőben lehetőség lesz a magyar nemzeti szimbólumok szabad használatára. A magyar nyelv szabadon használható lesz az egészségügyi ellátásban, sportrendezvényeken és a tudományos konferenciákon is.

A politikai tevékenység nyelve is lehet magyar ezeken a településeken, a szavazólapok, a hirdetmények, valamint az információs anyagok magyar nyelven is elérhetők lesznek. A jövőben a magyar kisebbséghez tartozóknak joguk lesz szabadon ápolni nemzeti hagyományaikat, szokásaikat, joguk lesz nemzeti ünnepeikhez, a történelem, a nemzeti kultúra és a vallás köréhez kapcsolódó események magyar nyelvű megünnepléséhez. Joguk lesz nemzeti, kulturális és oktatási intézmények létrehozásához – tette hozzá.

Magyar Péter hangsúlyozta: a tárgyalásokban részt vevő kárpátaljai magyarság képviselői tudják leginkább, hogy mekkora előrelépést jelentenek a fenti vállalások.

„Százezer magyar ember kapja vissza alapvető jogait és a reményt arra, hogy gyermeke számára átadhatja azt a kultúrát és azt az identitást, amit a szüleitől és a nagyszüleitől kapott” – mondta a kormányfő, aki kiemelte: Ukrajna garanciát vállalt arra, hogy a fent említett széleskörű kisebbségi jogokat a következő időszakban törvényi erőre emeli. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió – tekintettel arra, hogy a kisebbségek védelme integráns részét képezi az uniós értékeknek – a magyar kérésnek megfelelően rögzítette az Ukrajnának küldendő uniós levélben, hogy Ukrajnának összhangba kell hoznia a cselekvési tervét a magyar-ukrán tárgyalások eredményeivel, továbbá, hogy a csatlakozási folyamat keretében az Európai Unió folyamatosan ellenőrizni fogja ezen cselekvési terv végrehajtását.

„Az átfogó megállapodásra tekintettel a magyar kormány felkéri Ukrajnát, hogy módosítsa a kisebbségi cselekvési tervét a megállapodottak szerint. Amennyiben ez megtörténik, úgy a magyar kormány hozzájárul, hogy az unió megnyissa az első csatlakozási tárgyalási klasztert” – mondta a miniszterelnök. Hozzátette: ezzel tudják biztosítani, hogy a bővítési folyamat keretében Ukrajna maradéktalanul végrehajtsa a magyar kisebbség jogai kapcsán tett minden vállalását.

Magyar Péter kijelentette: a magyar kormány álláspontja egyértelmű Ukrajna csatlakozási folyamata kapcsán. „Nem lehet sem Ukrajna, sem más ország számára gyorsított csatlakozási eljárást alkalmazni. Az egyenlő bánásmód elvének megfelelően a Nyugat-Balkán országai ugyanazon elvek mentén kell, hogy előre haladjanak, mint Ukrajna. Hogy hány év alatt tudják teljesíteni az országok a 33 uniós csatlakozási fejezet lezárását, az az általuk elvégzett munkán múlik. Ahogyan korábban is világossá tettük, amennyiben Ukrajna 10 vagy 15 év múlva képes lezárni az uniós csatlakozási tárgyalásokat, akkor Magyarország jogi kötőerővel bíró ügydöntő népszavazást rendez a kérdésben” – mondta a videóban Magyar Péter.

A kép illusztráció

A Megállapodás Ukrajnával a magyar kisebbség jogairól bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kabinet hivatalosan május 12-én állt fel: a Magyar Közlönyben megjelent köztársasági elnöki határozat szerint Sulyok Tamás 2026. május 13-ai hatállyal nevezte ki a Magyar Péter vezette kormány 16 miniszterét. A névsorban szerepel többek között Orbán Anita külügyminiszter, Kármán András pénzügyminiszter, Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter, Pósfai Gábor belügyminiszter, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter, valamint Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter. A kormányfő helyettesének később Orbán Anitát jelölték ki, és miniszterelnök-helyettes lett Ruff Bálint is.

Az első konkrét felmentés már a kormány megalakulásának napján megjelent: dr. Bordás Gábort, a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárát május 12-ei hatállyal mentették fel. Helyére előbb dr. Ducsay Zsuzsanna Ágnest nevezték ki a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárává, majd később a Magyar Közlöny azt is rögzítette, hogy május 19-től ő a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára.

Május 15-én újabb, már nagyobb „csomag” következett: 13 korábbi közigazgatási államtitkárt mentettek fel. A közlönyben név szerint szerepelt dr. Andréka Tamás, dr. Borsos-Papp Natália, dr. Felkai László, dr. Gyarmati Eszter, dr. Horvát Szilárd, dr. Janó Márk Ádám, dr. Juhász Tünde, dr. Pátkai Nándor, dr. Pilz Tamás, dr. Rédey Krisztina, dr. Túri Anikó, dr. Ujsághy György és dr. Vidoven Árpád. Ez volt az első olyan hivatalos döntés, amely már nem egyetlen tisztségviselőt, hanem a minisztériumi igazgatás felső rétegét érintette.

Május 18-án az új közigazgatási államtitkárok kinevezése is megjelent. A döntés 14 minisztérium élére nevezett ki új hivatali vezetőt, köztük dr. Gárdos-Orosz Fruzsinát az Igazságügyi Minisztériumba, dr. Pettkó-Szandtner Juditot a Pénzügyminisztériumba, dr. Retteghy András Tibort a Belügyminisztériumba, dr. Sirály Katalint a Közlekedési és Beruházási Minisztériumba, valamint dr. Zimmer Mátyást a Gazdasági és Energetikai Minisztériumba. Ezek a posztok nem politikai látványtisztségek: a közigazgatási államtitkárok vezetik a minisztériumok hivatali apparátusát, ezért kinevezésük az új kormány működőképessége szempontjából kulcskérdés.

A leglátványosabb személyi ügy Havasi Bertalanhoz kötődik. Orbán Viktor korábbi sajtófőnökét, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárát Magyar Péter május 16-án azonnali hatállyal felmentette. Az ügy politikai vitává is vált, mert ellenzéki és volt kormánypárti szereplők vitatták a határozat jogi megfogalmazását, miközben a kormányoldal szerint a Kabinetiroda június 15-i megszűnéséig Ruff Bálint gyakorolta a korábbi miniszteri hatásköröket. A felmentés ténye azonban hivatalosan megjelent a Magyar Közlönyben.

A kormány nemcsak személyi döntésekkel, hanem ellenőrzési és jóváhagyási jogosítványok átrendezésével is megkezdte az előző ciklusból örökölt állami működés felülvizsgálatát. A május 14-i kormányhatározat szerint a 250 millió forintot meghaladó új kötelezettségvállalásokhoz és a 100 millió forint feletti eszközbeszerzésekhez pénzügyminiszteri előzetes egyetértés kell. Ugyanez a határozat több nagy állami társaságnál – köztük a MÁV-nál, a Magyar Postánál, az MVM-nél, az MFB-nél, az Eximbanknál, az N7 Holdingnál, a NISZ-nél, a Magyar Turisztikai Ügynökségnél és a Magyar Közútnál – a pénzügyi vagy gazdasági felsővezetők kinevezését és felmentését is pénzügyminiszteri jóváhagyáshoz köti. Ez nem jelent automatikus vezetőcserét, de előkészíti és központosítja az állami cégek feletti kontrollt.

A második kormányülés után több átvilágítás is elindult. A Magyar Közlönyben megjelent határozatok alapján felülvizsgálják a 2026-os költségvetés tényleges helyzetét, az MTVA működését, a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának szabályait, egyes beruházási szerződéseket, a Paksi Atomerőmű és a Paks II. működésével kapcsolatos kérdéseket, a diplomata-útleveleket, a kormányzati ingatlanhasználatot és a kormányzati célokra használt honvédségi repülőeszközöket. Ezek egy része később személyi következményekkel járhat, de jelenleg többnyire vizsgálati vagy jogalkotás-előkészítési szakaszról van szó.

A közjogi méltóságok és autonóm intézményi vezetők ügye a következő hetek egyik fő konfliktusa lehet. Magyar Péter már áprilisban május 31-ig adott határidőt több, általa a NER-hez kötött vezető távozására; a felsorolásban szerepelt a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a Kúria elnöke, később Péterfalvi Attila NAIH-elnök is.

Ezeknél a tisztségeknél azonban nem egyszerű kormányzati leváltásról van szó. A köztársasági elnök, a legfőbb ügyész, az alkotmánybírók, a Kúria vezetése vagy más független intézményi szereplők eltávolítása jogilag kötöttebb, mint egy minisztériumi vezető felmentése. Az Index jogi összefoglalója is arra mutatott rá, hogy például a legfőbb ügyész és az alkotmánybírák megbízatása csak meghatározott törvényi okok alapján szűnhet meg: lemondással, mandátum lejártával, összeférhetetlenséggel, felmentéssel, kizárással vagy hivatalvesztéssel.

A jelenlegi állás szerint tehát a Tisza-kormány eddig a saját közvetlen kormányzati apparátusát cserélte le, illetve több területen átvilágítást és pénzügyi kontrollt rendelt el. A minisztériumi felsővezetésben a váltás már megtörtént; az állami cégek, a közmédia, a végrehajtói és közjegyzői rendszer, a nagyberuházások és a közjogi tisztségviselők ügye viszont még nyitott. A következő szakasz várhatóan már nem pusztán személyzeti kérdés lesz, hanem jogi, intézményi és politikai erőpróba.

A Nincs tömeges tisztogatás, fokozatos a hatalomátvétel, avagy a Tisza-kormány első hetei bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.