Az „Alkímia ma”-sorozatban az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetében dolgozó kutatók, oktatók és vendégek „a régiek megszállottságával” beszélnek az anyagról, a vegyészetről, kémiai érdekességekről és újdonságokról. Az elsősorban középiskolásoknak szóló ismeretterjesztő előadásokat látványos – gyakran a bemutatóra kidolgozott – kísérletek és interaktív kvízjátékok színesítik.
Az eddigi 99 előadás a modern kémia világának csaknem valamennyi területét érintette. Az előadók foglalkoztak az NMR-spektroszkópiával (—> mágneses magrezonancia spektroszkópia —> az angol Nuclear Magnetic Resonance kifejezésből), a chipgyártással, a természet fénytüneményeivel és a budapesti banángörbékkel is. Szó volt a nanotudományok mindennapjairól, a zebracsíkokról, a csillagközi felhőkről és sok minden másról is. A kéthetente tartott, ingyenes előadások kivonatai letölthetők a sorozat honlapjáról, 2013 óta pedig interneten keresztül élőben is követhetők.
A jubileumi előadás (helyszíne: Budapest, XI., Pázmány Péter sétány 1/a., 0.83) középpontjában a kétarcú fehérjék állnak. Egyes fehérjék konformációs átalakulásához, hirtelen megjelenő aggregációs képességükhöz olyan betegségek társíthatók, mint az Alzheimer-kór vagy a prion-betegség. Más kórképek esetén az tapasztalható, hogy fehérjék hibásan tekerednek fel vagy le (például a feltehetően az Alzheimer-betegséget okozó Tau-fehérjék, APP-fragmensek), s ezek fokozott összetapadási, majd aggregációs képessége végzetes lehet.
Bár a fehérjéket felépítő aminosavak kémiailag egységesek és jól definiáltak, térbeli megjelenésük – azaz térszerkezetük – néha mégis többféle lehet. A makromolekulák és fehérjék egy része – hasonlóan Janushoz, a római istenséghez – rendelkezik egy szokásos „kedves” téralkattal, azzal, amellyel az evolúció során kialakult küldetését valósítja meg. Ám ugyanez a fehérje – ma még sok esetben nem ismert okok miatt – egyszer csak másik „arcát” mutatja, azt, amelyik a patogenitás molekuláris hátterét adja.
Az előadás néhány konkrét példa bemutatása mellett elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet megismerni, modellezni és megérteni a két arc közötti különbséget, s hogy van-e lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen profilt háttérbe toljuk, annak patológiás tulajdonságait visszaszorítsuk.
Perczel András professzor, bár – saját bevallása szerint – ELTE-s pályafutása kezdetén több kárt okozott, mint hasznot, mára világszínvonalú NMR-labort működtet a Lágymányosi Campuson. Szeret megszállottakkal és megszállottan dolgozni, örömmel tanít, és még mindig kísérletez saját kezűleg egy keveset. A Szerves Kémiai Tanszék korábbi tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-ELTE Fehérjemodellező Kutatócsoport vezetője, az MTA levelező tagja, az MTA Természettudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az ELTE és a Semmelweis Egyetem együttműködésében megvalósuló fehérjetudományi program, a MedInProt vezetője.
