Ha csak a múlt három hónap adatait vesszük alapul, az idén már180, haa növekedés folyatódik, akkor akár 200 milliárd forint körül is alakulhat a lakáscélú hitel összege. Ha az átlagos, hatmillió forint körüli hitelösszeggel számolunk, a 2013. évihez képest 5–8000-rel növekedhet ingatlan-adásvételek száma.
Az alacsony ingatlanár és az olcsó forrás (viszonylag csekély THM) ritkán jár együtt a piacokon, így kivételes a mostani helyzet. Ebből az is adódik, hogy a jelenlegi készpénzes vásárlóerő, amely a piacnak mintegy négyötöde, csökkenni fog, és azok is az „olcsó pénzhez” folyamodnak, akik egyébként készpénzes vásárláson gondolkodtak. Ha ez így alakul, akkor a folyósított hiteltöbblet nem feltétlenül jár majd minden esetben új tranzakciókkal is.
Nem ez az egyetlen tényező, amely meghatározhatja az idei ingatlanpiacot. A kamatvágásokkal nemcsak a THM-szintek lettek vonzóbbak, hanem ezzel együtt a betéti hozamok is mérséklődtek, ugyanis éven belül már csak 2,91%-os, éven túl 2,81%-os átlagkamatot fizetettek rájuk a bankok októberben. (Egy évvel azelőtt még 6,27, illetve 5,48 százalék volt ez a két adat.) Így a 2009 végi 5405 milliárd forintos csúcsról 2013. október végére 3781,5 milliárdra csökkent a lakosság éven belül lekötött betéteinek állománya, és ez több mint 30%-os esés.
Hova teszi ilyenkor a lakosság a pénzét? Egyrészt befektetési alapokba: októberben például 100 milliárd forintnyi friss pénzt fektetett a lakosság befektetési jegyekbe, ami több mint háromszorosa annak, mint amennyiért állampapírt vásárolt, másrészt tradicionálisan ingatlanban helyezte el a vagyonát. Ez utóbbi már érződött is a 2013-i ingatlanpiacon, és a folyamat feltehetően folytatódni fog, de csökkenő mértékben. Azért is jó választás az ingatlan (mint pénzmentés), mert az ingatlanárak két év óta stagnálnak a mélyponton, így a bérbeadási hozam mostanra 20–30%-kal magasabb a bankbetétekénél.
Ma még nagy a háztartások eladósodottsága, és továbbra is alacsony a pénzintézetekbe vetett bizalom. A bankok vetélkedése folytatódik, új és újabb pénzintézetek jelentkeznek jelzálog alapú hitelekkel.
A gazdasági környezetet illetően lehetünk optimisták. A várt 2%-os GDP-növekedés és a reálbérek emelkedése sokakat kibillenthet a várakozásból, és megmozdíthat egy „alvó” tömeget, ami (a normális piac évi kb. 150 ezres ingatlan-tranzakciójából kiindulva) mostanra 200-250 ezer meg nem valósult ingatlan-adásvétel.
A nagy kérdés továbbra is, hogy bízik-e a lakosság a hosszú távú növekedésben. Az ingatlanvásárlási hajlandóságot ugyanis nem a pillanatnyi fellendülés, hanem a hosszú távú várakozások vezérlik, és ehhez nem feltétlenül elegendő a tavalyi és az idei pozitív adat, a folytatásban is hinnie kell a piacnak.
A múlt években tapasztalnál kedvezőbb hangulatot egy másik jelenség is erősítheti; erről Hegedűs László, a Duna House hidegkúti irodájának vezetője írt az IngatlanosBlogon: „Visszamondanak megbízásokat. Nem azért teszik mindezt, mert nem elégedettek a munkánkkal, hanem azért, mert megszűnt az eladást kényszerítő körülmény. Sokan azért kezdték árulni az ingatlanjukat, mert a körülmények alakulása folytán ezt látták megoldásnak a problémáik orvoslására. A növekvő törlesztések, rezsiköltségek mellett a csökkenő jövedelmek, a munkanélküliség ellen más módszert nem láttak sokan, mint az értékesítést. Ezen ügyfelek között voltak, akik megszüntették a megbízásukat, mondván elvonultak a viharfelhők. Tisztul a hitelkép, csökkennek a rezsik, és egyre többen tudnak ismét elhelyezkedni, vagyis nő a bevételük.”
Ha csoda nem is, némi élénkülés lehetséges a 2014-i ingatlanpiacon, amellyel ismét valamelyest 90 ezer fölé emelkedhet a tranzakciószám. Az árakra ez nem lesz nagy hatással, mert ez még nem az a növekedés, ami látványosan emelné az árakat, vagyis továbbra is a vásárló lesz az úr a piacon. Történhetnek viszont meglepetések, például a parlamenti választások előtt bejelentendő kedvező intézkedések.
Egy ideje szó van már a félszocpol bevezetéséről és a támogatási összegek emeléséről, és a szakma is jó ideje vár az új lakások esetében az áfa mérséklésére, esetleg eltörlésére is. Ilyen intézkedéssel újra erőre kaphat a – mostanra lényegében megszűnt – újlakás-piac, ismét megkezdődhetnének a beruházások, újra erőre kaphatna az építőipar, ami nem csak új munkahelyekkel, hanem az adóbevételek növekedésével is járna.