Festők a tükörben címmel a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) földszinti kiállítótermeiben június 20-ig mindenképpen érdemes megtekinteni a hazai közönség előtt eddig ismeretlen magyar festői önarcképeket, amelyeket a firenzei „festők Pantheonja” rejt az Uffizi Képtárban. A BTM a Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával (MNG) együttműködésben az Uffizi 1650 darabos művész-önarckép gyűjteményét Antonio Natali főigazgató megbízásából további, az MNG művészettörténészei által kiválasztott két kortárs önképpel is kiegészítette.
Az új portrék Keserű Ilonától és Fehér Lászlótól származnak. Ezeket most az elszállítás előtt láthatjuk – jelezte dr. Farbaky Péter, a BTM új főigazgatója.
A nagyhírű firenzei képtárat 1664-ben alapította Leopoldo de’ Medici (1617–75) bíboros, azután utódai gyarapították tovább Raffaellótól kezdve a 21. század művészeiig. A reneszánsz előtti időkben nem volt példa az önarcképek megfestésére, ma viszont az internetes oldalakon szinte mindenki többféle fényképét is mutogathatja. A Palazzo Vecchio és a Palazzo Pitti közötti Ponte Vecchio harmadik emeleti folyosóján, ahol egykor csak a nemes urak járhattak, állították ki az évszázadok során szerzett portrékat.
A híd folyosóját 1860-as években nyitották ki végleg a nagyközönség előtt. A magyar festők munkái 1872-től vannak jelen a híres gyűjteményben, amelyben huszonegy magyar festő huszonnégy alkotása szerepel. A 2013-i olasz–magyar évad alkalmából az Uffizi külön időszaki kiállításon mutatta be a magyar műveket Giovanna Gusti rendezésében. A nagy képtár történetében az első magyar tárgyú tárlat volt.
A mostani kiállítás anyagában a két kurátor: Fehér Ildikó és Veszprémi Nóra közszemlére tette az MNG és aBTM sajátállományában lévő – az önarcképeken kívüli – egy-egy jellemző művet is. Ma már az is tudható, milyen módon (vétel, felajánlás vagy felkérés által) lettek a képek az Uffizié; ezek a dokumentumok szintén láthatók. Közöttük sok az érdekesség. Például Nemes (Nándorné Rannsonet) Eliza (1843–99) festőnő finom portréja ellenére nem tartozott a legjobbak közé, ma már senki sem ismeri, mégis ott talált helyet. Benczúr Gyulát (1844–1920) szintén meghívta az Uffizi, ugyanígy Kupeczky Jánost (1667–1740), 1920-ban pedig Perlmutter Izsákot (1866–1932), Horovitz Lipótot (1838–1917), valamint Arany János és Tisza Kálmán portréfestőjét, Fülöp Lászlót (1869–1937), és Gábor Marianne-t (1917-).
Érdekesség, hogy az Uffizi Scheiber Hugótól is vásárolt képeket, amelyekről a magyar szakértők hamis bizonyítványt állítottak ki. Nem így történt Rippl Rónai József (1861–1927) önarcképeivel. Csók Istvántól (1865–1960) a portréján kívül most még öt képet láthatunk. Szinyei Merse Pál (1845–1920) nagyszerű impresszionista Pipacsos mezője mellett az arcképében is gyönyörködhetünk. Új fejezet a modernekkel Lakner László (1936–) Rembrandt tanulmánya és persze a „felháborító” fotorealista alkotása, vagyis nudista önfestménye 1970-ből, amely korában egyedülálló volt még Nyugat-Európában is.
A felajánlások fejezetben olyan festők jelentkeztek, akik szerettek volna bejutni a „festők Pantheonjába”. Például az itthon híressé vált akadémista művész, Barabás Miklós portréját a veje hiába küldte az Uffiziba, ott 1913-ban nem találtatott eléggé jónak. Az I. világháború után azonban a kép Olaszországban maradt, és mint sok más műalkotás,az olasz állam tulajdonából mégis bejutott az Uffiziba. Kotász Károly (1871–1941) posztimpresszionista festő az 1920-as években Nyugat-Európában több kiállításon szerepelt. Mozgássérült lévén, egyik rokona ajánlotta az Uffizi figyelmébe, és nyert.
Csók István (1865–1960) Két bálvány című képével 1924-ben Velencében mutatkozott be. Önarcképét az Uffizi őrzi, most a kettőt, száz év után, újra együtt láthatjuk itt. Idősebb Markó Károly (1793–1860) nemcsak itthon, hanem Toszkánában is nagy ismertségnek örvendhetett, de 1877-i önarcképét más fejezte be, hogy az Uffizi tulajdonába juthasson. Valóban igen szép darab.
A kiállítás címével a rendezők a Firenzében 2011 decemberében elhunyt világhírű magyar művészettörténészre, Boskovits Miklósra emlékeznek, aki évtizedekig volt a firenzei egyetem művészettörténet-tanszékének a vezetője. A kiállítás és a katalógus is az ő kezdeményezésére valósult meg.
A június 20-ig megtekinthető „Festők a tükörben” című kiállítás helyszíne a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma (Budavári Palota E épület, I., Szent György tér 2.)
A kiállítás megnyitóján a 14. budapesti tavaszi fesztivál programjaként a kiemelkedően tehetséges Medgyesi Zsolt, Junior Prima-díjas zongoraművész Liszt Ferenc virtuóz darabjaiból játszott néhányat.
A Budapest GUIDE@HAND alkalmazás letölthető Androidra és iOS-re.
