A Fogi Színház tizenhárom éves működése alatt mindig kiemelten fontosnak tartotta meseelőadásaiban (Kukamese, Suszter és a karácsonyi manók, Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal, Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj, avagy terülj, terülj asztalkám) a gyermekek helyes nevelését, így ebben a darabban például a másság elfogadását és azt, ami összeköt minket.
A Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével ésa MagyarBábjátékos Egyesület Séd Teréz gyűrűjével kitüntetett Urbán Gyula (képünkön) író, költő, dramaturg, bábrendező, színésza MagyarRádiónak,a MagyarTelevíziónak és a Budapest Bábszínháznak egyaránt írt és rendezett gyerekdarabokat (Hupikék Péter, A kacsalaki rejtély, A két kicsi pingvin, Rosszcsont Peti kalandjai stb.). Mindmáig talán a legismertebb meséje az 1980-as években született „Minden egér szereti a sajtot”, a meséskönyvből film, hangjáték, színdarab készült. A romantikus „Rómeó és Júlia” történet szól szeretetről, vonzalomról, családról, csodáról, ám nevel a toleranciára, a gyűlölködés, az arrogancia, az előítéletek, az ősi ellentétek állandó felhánytorgatása ellen is, mindezt izgalmas formában, a gyermekek nyelvén. Tanulságként az író, egy korábbi, színpadra alkalmazás elé azt írta: Nem az a fontos, hogy miben különbözünk, hanem az, hogy miben egyezünk, miben vagyunk hasonlóak. Ezt az igazságot pedig minden egérnek már zsenge kisegér korában meg kell tanulnia.
A darab azzal indul, hogy téli hóesésben megérkezik a mesebeli városkába verklijével és beszélő papagájával Zakariás, a planétás vándormuzsikus (Jankovits József / Pille Tamás), aki felidézi azokat a szép időket, amikor még a híres Verkli – Fehéregér Színház tiszteletre méltó direktora volt. Ám egy nap a színpad ragyogó csillagai, a fehéregér-család – korgó gyomrára hallgatva – megszökött Zakariástól, és most neki sincs közönsége.
Egy ínycsiklandó illatú sajtkészítő műhelyben barátságos családi összekoccanások közepette él egy szürkeegér-család: Márton papa (Lénárt László / Fogarassy András) és hitvese, Lidi mama (Borbáth Ottília /Szabó Zsuzsa) és egyetlen gyermekük, Soma (Kalmár Gergely / Vinyarszki János). Ennivalóra nincs gondjuk, a padlásonélő nagyMacska Mágus pedig szerencséjükre ide nem jár le. Ebbe a kellemes otthonba költözik be önhatalmúlag a Zakariástól szökött fehéregér-család: Albino Albin (Jankovits József / Pille Tamás), felesége, Szeréna (Szabó Zsuzsa/ Schupp Gabriella) és leányuk, Fruzsina (Kaprielian Alexa / Bachraty-Gerencsér Alexandra). A szürke család nem nézi jó szemmel a fehér betolakodókat, kivéve Somát, akit első látásra elbűvölt a bájos Fruzsina, s hasonlóképp a franciásan előkelősködő fehér egerek is tiltanák lányukat a közönséges szürke egértől. Csakhogy Fruzsina másképp gondolja, és felmerészkedik a padlásra,a NagyMacska Mágushoz, és nemsokára Soma is követi, hasonló kéréssel. A dolgok tovább bonyolódnak, mígnem a mese végére mindenre fény derül Paszkál (Boros Ádám/ Pille Tamás / Kalmár Gergely) segítségével. Még arra is, hogy miben hasonlít egymásra a világ összes egere.
Pille Tamás színész, rendező számára a Minden egér szereti a sajtot című mesejáték feldolgozása nem ismeretlen; Tatabányán és Komáromban is már színházra alkalmazta. A Fogi Színház is több gyermekdarab rendezésével bízta meg már (Hófehérke meg a törpék, Gulliver), így az együttműködés mindenképpen sikeresnek mondható. Bár nem tudom, hogy a darab dramaturgiai munkáit ő vagy a szerző végezte-e, mindenesetre, főként Pascal szerepét illetően, érezni a mai kor stílusát és az angollal kevert, nem mindenki számára egyformán érthető nyelvezetét, amely viszont újabb humorforrás.
Szeretem, hogy ebben a színházban és ebben az előadásban is merik vállalni az élő és bábfigurák együttes megjelenítését, ami persze technikailag nem mindig könnyű, viszont a gyerekek számára ennek a befogadása természetes. Hasonlóképp az sem gond, hogy teljes maszk és jelmez nélkül, csupán fülek és farok jelzik a szereplők hovatartozását, főként, ha a színészek ebből is tudnak építkezni. Engem dramaturgiailag egy picit zavart, hogy Zakariás és Albin szerepét azonos személyre osztotta, de más okokból ez is érthető. (Egy ilyen kis társulat annál mobilabb, minél kevesebb embert és kelléket kell utaztatni.) Díszleteit tekintve nekem itt túlzsúfoltnak tetszett a színpad (díszlettervező:Szabó Gábor), feltételezem: más játszó helyeken, ahol nagyobb a tér, ez jobban átjárható. Gulyás László egykor a darabhoz komponált zenéje ma is eleven, jól funkcionál.
Színészi játék vonatkozásában a szerepeket alkalmanként más-más szereposztásban láthatják a nézők. A premieren a Jankovits–Lénárt–Borbáth–Szabó–Kalmár–Kaprielian–Boros felállású „hetes fogat” igen jó kedvvel játszotta, énekelte, mozogta végig az egyórás előadást, méltán aratva nagy sikert a főleg 4–14 éves korosztály körében, de azoknál is, akik már ismerhették fiatalabb korukból a történetet.
Ez az előadás a közeli jövőben, április 3-án Gyulán, 27-én a Budapest XVIII. kerületi Rózsa Művelődési Házban, május 12–13-án Kazincbarcikán lesz látható.