Hallja a szomszéd, mi történt a másik lakásban. A házigazda idegeneket engedett be, azok megölték, a szajréval odébb álltak. Szegény ember, sajnálkozik a szomszéd, aztán kitárja az ajtót, mert csöngettek.
Úrvezetők beszélik, hogyan járt a barátjuk. Kilencvennel vette a kanyart, a lámpaoszlopról darabokban szedték le. Pedig rendes srác volt, összegződnek a vélemények. A cimborák ülnek vissza a volán mögé, indítóznak, nyomják a gázt, pedig az út már rég nem egyenes.
A rokkantak siratják a segélyüket, a betegek az utolsó kenetért mennek a kórházba, nem gyógyulni. Az egészségügyre érkezett uniós támogatásból villák épülnek, a halálos ítéleteket alkotmányos támogatásként írják alá. A közpénzek élvezői folytatást ígérnek, és az életben maradtak rájuk szavaznak.
Újságot lapoz a dohányos. Itt fotó, ott írás az elégettekről, a füstmérgezések áldozatairól. Lefeküdtek, szájukban égő cigarettával, aztán már soha nem keltek fel. Azannyát! – dünnyögi az olvasó. Végigdől a heverőn, kezébe veszi a gyufát, és rágyújt.
Plakátok borítják az országot, népszavazásra invitálnak. Fogytok, ezért vigyázzunk rátok, hirdetik a betűk. Megérdemeljük…