Hosszú Katinka titkát feszegeti a világsajtó

Nincsen semmi új abban, hogy az uszodában született eredményeket kétségek övezik, ám Rio premier abban a tekintetben, hogy még egyetlen játékon sem volt ennyire alacsonyan a bizalom szintje – írja a The Guardian. A legnagyobb vita tárgyát Hosszú Katinka, illetve az ausztrál Mack Horton győzelme képezi, utóbbi férfi 400 gyorson született. Senki sem állítja hogy a magyar lány bármi illegálist tett volna, főként miután beperelte azokat, akik megkérdőjelezték eddigi eredményeit. Ám itt olyasvalakiről van szó, aki már a 4. olimpiáján szerepel, de korábban még csak érmet sem nyert. Viszont most betegre verte a mezőnyt, a döntő egy pontján öt 5 másodperccel volt jobb, mint a fennálló világrekord. Szóval, itt felvetődik, hogy esetében mennyire tanácsos a lehető legjobbat feltételezni. Normális viszonyok között az az elv lenne érvényes, hogy mindenki ártatlan, amíg el nem ítélik. Néhány úszó azonban nyíltan csalódását hangoztatja. Phelps a minap kifejtette, kétli, hogy valaha is versenyzett tiszta körülmények között.

Az olimpiai úszódöntőkben hullanak a rekordok, de hogy a medence kialakításán és az új típusú sapkán túl miért, arról a Die Presse diszkréten azt mondja, hogy maradjunk az ártatlanság vélelménél. Hosszú Katinka viszont elmagyarázta: végre nyerni akart és ezért hét évet dolgozott. Egyetlen napot sem pihent, és a férje tökéletesen felkészítette. Minden nap 8–9 órát edz, nem ijed meg akkor sem, amikor vért köp, vagy éppen kiadja magából az ételt, merthogy túlterhelte a szervezetét.

Azt mondja, a határait próbálgatja, mert ez kifizetődik. Anyagi értelemben is, hiszen ő az egyetlen dollármilliomos a medencében, hála a pénzdíjas versenyeknek. A bevétel most gyarapodik, köszönhetően az aranynak és a világcsúcsnak.

Az osztrák Der Standard „Sajtó- és véleményszabadság” felcímmel megjegyzi, hogy a magyar állami tévében a jelek szerint nem szabad megemlíteni a menekültcsapatot. A tudósító abból következtet erre, hogy a 100 méteres pillangóúszás úszás egyik előfutamát egy szír menekültlány nyerte, ám ifj. Knézy Jenő következetesen el tudta kerülni, hogy néven nevezze.

A jelentés hozzáfűzi, hogy a jobboldali-populista Orbán Viktor szabályszerű médiaháborút folytat a migránsok és a menedékkérők ellen. Ebben kiemelkedő szerep jut a hivatalos televíziónak. Menekültügyben az MTVA már a futball EB közvetítései során is propagandajelentéseket adott a szünetekbe beékelt rövid hírösszefoglalókban. Az nem világos, hogy mindezek után Knézy föntről kapott-e utasítást, vagy csak engedelmesen elébe ment a vélt kívánságnak. Ő maga műszaki gondokra hivatkozott, meg azt is mondta, hogy az eredmény jelentéktelen volt.

Csak éppen az érvelés sántít, mert a menekültcsapot szereplését az egész világon hatalmas rokonszenv kíséri, és ez különösen igaz a szír lányra.

Magyarországon a legvadabb kommunizmus idején fordult elő, hogy agyonhallgatták a politikailag nem kívánatos szereplőket. Amikor 1961-ben a BEK-ben a Real Madrid a Vasas ellen játszott, a spanyolok összeállításánál Puskás neve kimaradt a magyar jelentésekből, mert ő akkoriban még hazaárulónak számított.  

„Látens polgárháború”-címmel a müncheni egyetem modernkori történelem tanszékének vezetője arról ír Süddeutsche Zeitungban, hogy nem csupán Törökország, hanem Magyar-, Lengyel- és Oroszország is drámai időket él át, hiszen a demokráciából a tekintélyelvűségbe lép át. Az elemző azt kérdezi, hogy mennyire fenyegeti a demokrácia nyugati, magállamait ez az átalakulás?

Nos, a dolog úgy áll, hogy amikor kiéleződik a helyzet, mindig azok győznek, akik a legradikálisabbak. Ám ebbe nem szabad belemenni. Nagy baj lenne átvenni a szélsőséges fogalmakat és érveket. Ehelyett világosan fel kell mutatni a demokratikus-jogállami alternatívát.

A demokratikus sajtónak nem szabad megértést tanúsítania a demokrácia ellenségei iránt. Azok ugyanis elzárkóznak a valóságtól, a világot barátra és ellenségre osztják, nem hatnak rájuk az észérvek.

Öt perccel vagyunk 12 előtt, vagyis nincs idő lavírozásra és trükközésre. Meg kell erősíteni a demokratikus végrehajtó és bírói hatalmat, hiszen a radikalizálódás, illetve az elbizonytalanodás közben szinte semmi sem fontosabb, mint az államhatalom monopóliumának megőrzése. Végül pedig ragaszkodni kell ahhoz, hogy a demokrácia a szabadság egyetlen olyan formája, amely a mai ismeretek szerint megfelel az alkotmánynak.

Ha minden igaz, 1947-ben egy szovjet börtönben Sztálin és Molotov parancsára megölték Wallenberget – olvasható a Haaretz című izraeli lapban. Moszkvában most jelentek meg a KGB akkori elnökének, Szerovnak az emlékiratai. A naplót a család nyaralójában, egy bőröndben, a garázs falába rejtve találták meg felújítás közben. Az áll benne, hogy a titkosszolgálat és a hírszerzés egykori főnökének nincsenek kétségei, a sok ezer magyar zsidó megmentőjét meggyilkolták. Annak alátámasztására, hogy maga a szovjet diktátor és az akkori külügyminiszter adott rá utasítást, Szerov azt írta, hogy ő ezt az elődjétől, Abakumovtól tudja.

Mostanáig az a szovjet változat volt ismeretes, hogy Wallenberg szívrohamot kapott a rács mögött. Az viszont továbbra sem tudható, hogy miért végeztek vele. Az emlékiratokból az is kiderül, hogy az ügyben létezik, létezett akta – orosz részről ezt sokáig tagadták –, továbbá, hogy a holttestet elhamvasztották. Legalábbis erre utal a börtön két tisztségviselőjének írásos vallomása.

Abakumovot egyébként 1951-ben letartóztatták majd három évvel később kivégezték. Nem kizárt, hogy a kihallgatása, de úgy is mondható, hogy vallatásakor tett vallomást.

Ugyanakkor a Wallenberg család kétségbe vonja, hogy egy az egyben megbízhatóak lennének Szerov kijelentései, mert több más állítása nem felel meg a tényeknek. Mindenesetre a hozzátartozók követelik, hogy Oroszország adja ki neki az ügyiratot.