Nagyjából ismert, hogy milyen volt a hivatalos művészet az ötvenes években. De mi zajlott abban az időben a hazai művészképzés fellegvárában, a Képzőművészeti Főiskolán? A Forradalom előtt című kiállítás az intézmény háború utáni első évtizedének történetébe enged betekintést.
Ez a történet éppen olyan zaklatott és sokrétű, mint közös múltunk egésze. Tele túlélni vágyó kisemberekkel, áldozatokkal, árulókkal és persze hősökkel. A művészvilágban mindez talán felfokozottabban, élesebben, drámaibb módon, az utókor számára látványosabban zajlott. A tárlat olyan korszakról kíván képet alkotni, amelynek egykori szereplői közül sokan – az akkori főiskolai hallgatók – még köztünk vannak, s mindegyikük a maga módján éli újra a háború és forradalom közti éveket, saját ifjúságát.
A háborút követő első évek a bizakodás ideje volt. Akkor végezte tanulmányait Hantai Simon és Riegl Judit; később mindketten az emigrációban arattak nemzetközi sikert. Akik 1945 körül kezdték tanulmányaikat még szabadon kísérletezhettek kubizmussal, expresszionizmussal vagy absztrakcióval. Szabad és progresszív kísérleteik az Európai Iskola körében találtak otthonra.
Bármily erős volt is a pártállam kiépülésétől, 1949-től az iskolára nehezedő nyomás, a kiváló tanári gárda csak részben és névleg hódolt be a kötelező szocreálnak. Hiába igyekeztek a bürokrata döntéshozók sémák és dogmák mentén működtetni a művészetet, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Berény Róbert vagy Barcsay Jenő művészi kvalitása, európai tájékozottsága felülemelkedett e korlátokon, hogy a szűk mozgástér ellenére magas színvonalú művészetre oktassa a fiatalságot.
A több mint száz művet bemutató tárlat olyan alkotásokat állított középpontba, amelyek a később nevet szerzett művészek főiskolai tanulmányai alatt készültek. Köztük olyan kuriózumokat, mint Csernus Tibor elveszett diplomamunkájának most előkerült szénrajzait, Keserü Ilona ifjúkori tanulmányképeit, Lakner László sokáig lappangó 1956-os tárgyú festményét, vagy az iskola későbbi rektorának, Sváby Lajosnak aktstúdiumát. A mesterek munkái között különleges Berény Róbert nagyméretű műteremképe (MNG), amit az egyetem tanárai e kiállítás számára restauráltak, s amely fél évszázad után látható újra a nyilvánosság előtt.
A kiállított művek között számos szobor és sokszorosított grafika is található. Utóbbiak az egyetem Művészeti Gyűjteményéből származnak. Köztük kiemelt jelentőségű Kondor Béla 1956-i diplomamunkája, a forradalmat előre sejtető Dózsa-ciklus.
A tárlat utolsó nagy egysége azoknak állít emléket, akik diákként vagy tanárként részesei voltak az 1956-i forradalmi megmozdulásoknak. Közülük négy huszonéves fiatalt az iskola épületében lőttek agyon a szovjet katonák. Az áldozatokra és a szabadság tovább élő gondolatára utalnak az átélt tragédiát feldolgozó művek, köztük Pásztor Gábor, Szőnyi István, Baranyay András és Major János alkotásai.
Kurátorok: B. Majkó Katalin, Révész Emese