Eifert János neve jól cseng a hazai fotóművészet ismerői körében. Sokoldalú tevékenységével hosszú évtizedek óta jelen van a kiállítótermekben; számtalan díjat, nagydíjat, különdíjat nyert. Szakfolyóiratok munkatársaként, szerkesztőjeként járult hozzá az ifjabb fotós nemzedék kineveléséhez, Aktfotográfia című műve németül is megjelent. Több mint negyedszázada oktatóként, előadóként is hallat magáról: volt nemzetközi alkotótábor művészeti vezetője éppúgy, mint egy bécsi főiskola fotószemináriumának docense. Az ezredforduló óta tanított Győrött és Budapesten egyaránt.
A Képírás – fotóakadémia című könyvének anyaga szakmai előadásaiból, írásaiból merít, azok szerkesztett, átdolgozott változata. De nem csupán remek tankönyvet kínál az olvasmány, ennél jóval több: a fotóművészet keresztmetszetét bemutató album. Bár Eifert számára – mint írja – játék a fotográfia, ám ez esetben igen komoly játékról van szó. A világ megismerésének eszközéről, olyan lehetőségről, amelynek segítségével találkozások jönnek létre, a fotósnak megoldandó feladatokkal kell szembenéznie. A fotográfia másfelől szabadságot kínál a gép kezelőjének, hogy gondolatait képi nyelven közölhesse. „Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén” – fejtegeti a szerző.
A Fotóakadémia nem hagyományos szakkönyv abban az értelemben, hogy lépésről lépésre avatna be a fényképezés elméletébe és gyakorlatába. Az alig 160 oldalba sűrített ismeretanyag a képelemzés, fotótörténet mellett élvezetes esztétikai élményt nyújt a lapokon közölt színes és fekete-fehér képeknek köszönhetően. Minthogy tehát a témák áthatják egymást, nincs szigorú sorrendiség, ezért a kötetet bármely irányból, akár hátulról előre is lapozgathatjuk.
Eiferten azonban a kényes ízlésű tankönyvírók sem találhatnak „fogást”, hiszen nem csupán a fotográfia műfajait, témáit veszi számba, hanem feltérképezi az összes alkalmazási területet is. A műtermi fényképezéstől, a légi, esemény- és koncertfényképezésig, az alkalmazott fotográfiától a szociófotóig. A Fényképezés technikája című fejezet pedig egyaránt szól az autodidakta fotósokhoz és a profi szakemberekhez, akik napjainkban inkább digitális képszerkesztés és feldolgozás hívei.
Eifert szerint azonban az analóg technika „él és élni fog”! Kérdés, hogy meddig?