Évtizedekig divatos mon­dás volt Franciaországban is, hogy az állampolgárok fele a telefon fölszerelésére, a másik fele pedig a tárcsahangra vár. Még a hatvanas évek végén is csupán a háztartások 14 száza­lékában volt telefon; tíz esz­tendővel később már a felében, és napjainkban 88 százaléká­ban! 

Az utóbbi hét évben meg­kétszereződött a francia távbeszélő-állomások száma, és elér­te a 23 milliót! Megállíthatat­lannak tetszik a telefoneufória: tavaly 1,3 millió új állomást kapcsoltak be Marianne hazá­jában. Egy évtizeddel, ezelőtt még 16 hónapot kellett várni .a telefon felszerelésére, ma csu­pán 14 napba telik. 

És október 25-én olyan tet­tet hajtott végre a francia pos­ta, amilyenre mindeddig egyet­len testvérszervezete sem vállalkozott: azon péntek este 11 órakor megváltoztatta mind a 23 millió távbeszélő-állomás hí­vószámát, méghozzá oly módon, hogy a párizsi számok elé egy 4-est, a vidékiek elé pedig az addig is érvényben volt körzet­számot kell tárcsázni  hely­ben is. Így az összes francia te­lefonszám nyolcjegyűvé vált, a telefonközpontok kapacitása pedig megkettőzhetővé. A te­lefonközpontok 22 ezer alkal­mazottja és további 30 ezer be­tanított segéderő vitte véghez a francia (és alighanem a világ) telefónia-történelmében egye­dülálló tettet.

Az 1955-ből származó régi számrendszer ilyen bravúros megváltoztatása persze hosszú előkészítést követelt. Először másfél évtizede vetődött föl a számváltoztatás gondolata; az új kódrendszert pedig hét év­vel ezelőtt találták ki a Tele­com szakemberei. A francia posta hatmilliárd frankot (kb. 36,5 milliárd forintnak megfe­lelő összeget!) költött erre a célra. Egy halom pénzt és ren­geteg energiát fektettek a pos­tások az állampolgárok tájé­koztatásába, az átállás tudato­sításába. A legnépszerűbb tévé­sztár, Léon Zitrone a tavasz óta figyelmeztette a franciákat a telefonszám-változásra, a „nouvelle numérotation téléphonique”-re.

Némi túlzással állítha­tó: a francia posta a telefonálás középkorából egyenesen a hol­nap telefóniájába ugrott igen rövid idő alatt. Az első igazán nagy lépés az elektronikus tele­fonkönyv bevezetése volt a Te­letel nevű (a képújsághoz ha­sonló) videotext-rendszerrel. Másfél évvel ezelőtt még aján­dékba kapták az előfizetők a Minitel-t, a 20 centi átmérőjű képernyőt és a hozzá tartozó billentyűzetet. Ma már fizetség ellenében is törik érte magukat a franciák: az év végéig 1,5, 1990-re pedig nyolcmillió lesz belőle. A pillanat tört része alatt kikereshető a 23 millióból a keresett telefonszám! Hu­szonöt milliárd betűt-számot tartalmaz az elektronikus tele­fonkönyv, amelybe naponta akár 50 ezer változás is bevezethető.

Fényes üzletté vált hónapok alatt a Teletel-rendszer a francia posta távbeszélő-fő­igazgatósága számára: a szol­gáltatások bővítésével (menet­rend, szoba- és árurendelés, bankszámla-ügyek stb.) tetemes többletbevételhez jut. A sajtó, főként a vidéki lapok szerkesz­tőségei, ugyancsak nyertek a videotext-vállalkozással. Az or­szág 22 legnagyobb regionális újságjából máris 18 csatlako­zott e rendszerhez. A lapok nem csupán folyamatosan fris­sen tartott híranyagot, képeket, hanem helyi információkat, té­véműsor-ajánlatot, különféle kvízjátékokat, sőt, horoszkópot is közölnek e hálózaton, amely nem tévesztendő össze a kábel­televízióval.

Nem elhanyagolható tény, hogy a Minitel-készülékek iránt külföldről is igen nagy az ér­deklődés. A gyártó cég kény­telen volt havi 10 ezerről 110 ezerre növelni a darabszámot; általa 40 százalékkal csökkent­hette a termék árát, amely most körülbelül 300 frankba kerül. Rövidesen megjelenik korszerűsített, komfortosabb változata; beépített telefonké­szülékkel, színes képcsővel, szövegfedolgozó rendszerrel.

Végezetül csak annyit, hogy az üvegszál-kábelhálózat terjedésével tovább tökéletesít­hető az átviteltechnika, bővít­hetők a szolgáltatások. Egy év óta 150 francia távbeszélő-elő­fizető (egy kísérlet részvevői) tévételefonon (Visiophon) hív­hatja egymást. Ugyanez az üvegszálas kábel egy tucat té­vé- és rádióállomás műsorát, egy adatbank szolgáltatásait is az otthonába hozza.