Az Egyesült Államokban számon tarthatók az életnek olyan ágai-bogai, ahol feltűnő számú magyar közreműködő öregbítette hírünket. Ilyen például a filmszakma, a nukleáris energia felhasználása, a számítástechnika, akár a gépkocsigyártás. Ez utóbbiban alkotott emlékezeteset és maradandót a makói születésű Galamb József (1881–1955) is.

Hősünk egy szegény református parasztcsaládban látta meg a napvilágot, a hét gyermek között másodikként. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd Szegeden az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában folytatta tanulmányait. Végbizonyítványát a budapesti Állami Felsőipariskolában kapta meg 1901-ben. A főiskola után végleg elhatározta, hogy gépkocsit akar tervezni – ez már a szegedi évek óta érlelődött benne. Az aradi MARTA (Magyar Automobil Részvénytársaság) autógyár munkásaként elnyert háromszáz koronás ösztöndíjából Németországba utazott a szakma fejlődését tanulmányozandó. Majna- Frankfurtban – pénze fogytán – munkásként egy autógyárban is elhelyezkedett.

Régi vágya teljesült, amikor 1903 októberében New Yorkba utazhatott. Először ismét gyári munkásnak állt, hogy keresetéből eljuthasson az 1904-i St. Louis-i autó-világkiállításra. 1905-ben pedig Detroitban bekopogtatott Henry Fordhoz, akinek akkor ott egy háromszáz főt foglalkoztató autó-összeszerelő üzeme működött.

A jó szemű főnök egyre bonyolultabb feladatokat bízott a fiatal európai mérnökre, 1907-ben pedig ráruházta egy új kocsi megtervezését. Ez lett a T-modell elnevezésű „népautó” (az amerikai Volkswagen), amelybe egész sor új műszaki elem épült, s maga a gyártása is – a szerelőszalagos megoldással – forradalmi újításnak számított.

Az alsó középosztály számára is elérhető árú, „Bádog Böskének” (Tin Lizzy) becézett gépjármű különféle változataiból több mint 15 millió készült, húsz évig gyártották, s az egész világon elterjedt, népszerűsítve az amerikai autóipart, s benne a Fordot (a márkanév kézírásos emblémája is Galamb József tollvonását őrzi). A T-modellt később „a XX. század autójának” választották meg. Hősünk munkáját nagyban segítette egy másik magyar, Farkas Jenő, akivel a Fordson traktor megtervezésében is együttműködtek (ebből az erőgépből a Szovjetunió is tízezer darabot vásárolt). Galamb az időközben óriássá nőtt Ford-gyár igazgatójaként 1944-ben ment nyugdíjba, élete utolsó éveit is Detroitban töltötte.

Galamb József végig megőrizte magyarságát, s ezen belül is a szűkebb szülőföldje iránti szeretetét. Már 1921-ben százezer koronás ösztöndíjat alapított Makón, az ipari iskolai tanulók megsegítésére. Neki is köszönhető, hogy a két világháború közötti időben számos Ford-modell tűnt fel útjainkon, Fordson-traktorok pedig szántóföldjeinken. Galamb József segített Horthy Istvánnak, a kormányzó fiának, hogy a Fordnál tanulmányutat tegyen.  Trianon után kijelentette: „Nekünk, idegenbe szakadt magyaroknak az a meggyőződésünk, hogy az ország újjáépítésében mindenkinek részt kell venni, aki magyarnak született, bárhova is juttatta a sors szeszélye…”

Forrás, fotók: Wikipedia, Ma7.sk