Ma töltötte be harmincadik életévét Golo, a Fővárosi Állat- és Növénykert hím gorillája. A budapesti gorillacsapat vezére 1980. szeptember 27-én született a stuttgarti Wilhelma Állat- és Növénykertben. Golo szülőhelye abban az
időben különösen nevezetes volt az európai állatkertek körében, mint majomszaporító és felnevelő központ. Más állatkertekből is vittek oda emberszabású kölyköket, mivel a majmok mesterséges nevelésében akkoriban a
stuttgartiaknak volt a legtöbb tapasztalatuk. Golót is mesterségesen nevelték, három vele csaknem egyidős gorillával, és két törpe csimpánzzal együtt. A cseperedő hím gorilla egyéves korában a Zürichi Állatkertbe került, ahol csaknem egy évtizedet töltött. Végül 1989. május 3-án érkezett meg Budapestre, hogy csatlakozzon a Liesel
nevű, majna-frankfurti születésű nőstényhez, amely pár héttel korábban érkezett meg a magyar fővárosba. Golo és Liesel egyébként az első gorillák, amelyeket Magyarországon bemutattak.
Golo igen sikeres tenyészállatnak bizonyult, hiszen a múlt évek során legalább három kölyök született tőle. Ezeket mind Liesel, a jelenleg 33 éves nőstény hozta világra. Dango és Gorka ma már más állatkertekben élnek, a tízéves Ebobo azonban jelenleg is Budapesten lakik. Hármukon kívül az idén januárban született, Bongo nevű kölyöknek is lehet Golo az apja, de az is lehetséges, hogy a kicsit Golo fia, Ebobo nemzette. Ezt egy később elvégzendő apasági vizsgálat fogja tisztázni.
A harmincéves állat egyébként kitűnő egészségnek örvend, és a kondíciója is irigylésre méltó. Más állatfajokhoz
hasonlóan a gorilláknál sincs értelme valamilyen váltószámmal emberi évekre átszámolni a harmincéves kort, hiszen
az állatok egyes életszakaszai a teljes élettartamhoz képest más arányokat mutatnak, mint az embernél. Tudnivaló
azonban, hogy a gorillák a természetben általában 35 évig élnek. Az állatkertekben, ahol – a vadonnal ellentétben –
nem kell megküzdeniük a túlélésért, természetesen jóval tovább élhetnek. A leghosszabb élettartamú ismert gorilla
egy Jenny nevű nőstény volt, amely 55 éves korában pusztult el az USA-beli Dallas állatkertjében. Golóról tehát elmondható, hogy még nem számít kifejezetten idős állatnak, de mindképpen középkorú gorillának
tekinthető.
A gorillák állatkerti tartása nemcsak a bemutatás, az ismeretterjesztés és oktatás miatt fontos. A nagyvárosokban bemutatott állatok segítenek az embereket mozgósítani a gorillák természetes élőhelyének védelme érdekében. Ráadásul az állatkertek olyan tenyészprogramot is fenntartanak, amelynek célja a faj szaporítása, amely adott esetben visszatelepítési programnak is alapja lehet. Ebből a szempontból különösen nagy öröm, ha az állatkerti gorillák viszonylag hosszabb életűek, és egészségüket is tartósan megőrzik. A nemzedékek közötti idő meghosszabbítása ugyanis megkönnyíti az eredeti genetikai sokféleség megőrzését az állatkerti állományon belül. A világ állatkertjeiben egyébként jelenleg valamivel több mint 760 gorilla él. Az állomány nagy többsége a nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla) elnevezésű, kritikusan veszélyeztetett alfaj képviselője.