Erdély hetedik magyar nyelvű színháza az egyetlen, amely alapításától fogva hangsúlyozottan kísérleti programmal rendelkezik. A Figura egyszerre próbál megfelelni kísérletező hagyományainak és a 20 ezer lakosú város igényeinek. A kis létszámú társulat törekszik e két egymással látszólag ellentétes elvárást ötvözni, így mára a színházi nyelv megújítását célzó törekvések mellett felnőtteknek és gyerekeknek szóló bérletes előadások is szerepelnek repertoárján.
Program:
Február 1.
18 órától: Nagy Melinda: Ablak Erdélyre című fotókiállítását Katkó Tamás nyitja meg a Bethlen Galériában. A fiatal tordai fotográfus képei Erdély életéről szólnak.
19,30-tól: Utolsó pillanat (Beckett-parafrázis), rendező: Bicskei István, játsszák: Tamás Boglár, Moşu Norbert-László, Máthé Annamária, Kolozsi Borsos Gábor, Bartha Boróka, Boros Mária, Vajda Gyöngyvér, Mihály Alpár Szilárd. Egy lepusztult világ tárul a néző elé, amelyben feltűnnek a Vladimírra és Estragonra (Godot-ra várva!) emlékeztető figurák, ám itt két férfi helyett egy nő és egy férfi (az utolsó életben maradott emberpár) a történet központi figurái. A karakterek mintha Beckett fantáziaszüleménye lennének, függetlenül attól, hogy emberek ők, vagy csak szellemek. De mindannyian lehetnének saját álmaink, emlékeink szereplői is. Talán ők is ott járnak-kelnek valahol a falak közé szorított, zajos világban. Mint a többi ember, ők is suttognak. Mormolnak. Motyognak. Kiáltanak. Tolakodnak. Beszélnek. Néha beszélgetnek. Ölnek és ölelkeznek. Szülnek és születnek. Kötődnek és kötekednek. Meghalnak. Ilyenkor valóban egyedül maradnak. Majd emlékké válnak. Várnak az utolsó pillanatra és félnek tőle, vagy örülnek neki. Elhisszük-e ebben a felemelő, vagy nyomasztó kavalkádban, hogy létezik az (élet)fa, ami alatt érdemes várakozni? Amiről ez az előadás mesél, már nem létezik, vagy még nem létezik. Nem is fog létezni soha, vagy, ha létezett, létezik, létezni fog, nem itt létezett, nem itt létezik, nem itt fog létezni, hanem másutt. Ott fog megtörténni, ahol a csodák is életképesek és ahol a remény is megterem.
Február 2.
19,30-tól: A téboly hétköznapjai, szerző és rendező: Katona Imre, játsszák: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Mihály Alpár Szilárd, Tamás Boglárka, Vajda Gyöngyvér, Moşu Norbert-László. Az előadás műfaja álomjáték, mely következetesen vonja maga után a történések közti kuszaságot, következetlenséget. Jórészt improvizációra épülő kísérlet, amely a következő színházi „feladaton” alapszik: a színész dolga, hogy a környezet történéseiből kiemelt, fiktív cselekvéseket teremtsen. Ennek értelmében a színház nem más, mint cselekvés a valóságból kiszakítva. Ha ezt elfogadjuk, nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy a valóságot reprodukáljuk. Az előadás egy pillanatig sem kényszerít a realitás rekonstrukciójára: megeleveníti az álomképeket, belehelyez egy komikus világba, mely abszurd helyzeteivel teremt humort, miközben ott húzódik a lét lényegének egyfajta keresése is.
Február 3.
19,30-tól: Arany-légy, rendező: Goda Gábor m.v., játsszák: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Kőmíves Csongor, Tamás Boglár, Máthé Annamária, Mihály Alpár Szilárd, Moşu Norbert-László, Vajda Gyöngyvér. Az előadás a 2012-ben elnyerte a Veszprémben rendezett tánc- és mozgásszínházi seregszemle, a Tánc Fesztiválja fődíját.
Az arany……– és itt a néző a pontok helyére kereshet főnevet, igét, melléknevet, de az is megengedett, ha csak sóhajt, vagy mosolyog egyet. Az előadásban ugyanis a keresés az egyik kulcsszó, és ezen belül minden lehetséges. Már eleve azt is eldönthetjük, hogy az aranylégy zümmögésének engedünk, vagy az aranylégy felhívásnak teszünk eleget. Választhatunk, hogy szemlélői, vagy alkotói akarunk lenni az előadásnak, hiszen a formálás lehetősége nekünk is megadatik.
Goda Gábor nem hagyományos utat követett az előadás létrehozása közben: a szokásos nézőtér helyett életszerű térben láthatjuk az olykor abszurd, máskor lélekmelengető jeleneteket, melyeket az erős képiség és a zene kölcsönhatása egyesít. Ezért a nézőkhöz hasonlóan a színészek is fehér lappal indultak, hagyományos szerepek helyett napról napra új kihívásokkal találkoztak: választhattak, írtak, gondolkoztak, rendeztek, alkottak, álmodtak, létrehoztak, építettek, leromboltak. Mozdulatokkal, szavakkal keresték önmagukat, folyamatosan kutatták, csinálták az aranyat. Így lett az arany egymásra találás, őrület, ünnep, emlék, szorongás, luxus, elválás, harmónia, harc, bizalom. És még ki tudja, mi? Talán közben sóvá alakult, íz élet sójává, mely mindennek az esszenciája, és amely mindig azt a nevet viseli, ami számunkra a legfontosabb.
Az előadás után a Kritikus óra keretében Sebestyén Rita kérdezi az alkotókat. A nyitott közönségtalálkozóra minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Jegyár egy előadásra:2000 Ft, 2 napra:1600 Ft/előadás, 3 napra: 1200 Ft/előadás. Diák- és nyugdíjas-kedvezményes jegyár:1200 Ft, 2 és 3 napra: 1000 Ft/előadás.