Dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének kutatója, aki maga is tanítja az orvostanhallgatókat a betegekkel való kommunikációra, számtalan példán érzékeltette, milyen szerteágazó hatása lehet a jó vagy rossz kommunikációnak. Már eleve a megfogalmazások mennyire félreérthetőek, ha például egy orvos azt mondja a betegének: az ön lelete negatív, vagyis pozitív, vagyis tehát jó. De többnyire ennél sokkal bonyolultabb helyzetek vannak. Miközben az orvosok időhiánnyal küszködnek, nem tudnak elég empátiával fordulni a betegek felé, akik közül igen sokan csak a testi panaszaikat mondják el, de gyakran azok orvoslása nem oldja meg az igazi bajokat.
Azt is lehet tudni, hogy egy beteg egyszerre legfeljebb 7–9 információt tud megjegyezni. Tehát fontos a lényegre szorítkozni.
A tájékoztatás és az orvos–beteg-bizalom hiányának is tulajdonítható, hogy a felírt receptek ötödét ki sem váltják, a kiváltott gyógyszerek tizedét nem szedik be, az előírt adagolástól a betegek 50–60 százaléka eltér, és a javasolt életmódot 80–90 százalékuk nem tartja meg.
Dr. Borbényi Erika, aki gyakran igen súlyos betegekkel találkozik, előadásában a kommunikáció mellékhatásairól szólt. Az évek során megértette, mi a forrása annak a jelenségnek, amikor a betegek haragszanak az orvosukra. Mert sokszor úgy érzik, ha legyőzik az orvost, legyőzik magát a kórt is. A betegségtől való félelem, szorongás okozza az agressziót és a késztetést az orvossal való küzdelemre. Ha ezt az orvos megérti, nem személyének szóló sértésnek tekinti.
Dr. Harmat György, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója régi mestereit idézte fel. Kemény Pált és Kerpel Frónius Ödönt, aki szerint legalább 20 percre van szükség az első vizsgálatnál, hogy jól megértsék a beteget. Flesch Ármin egykor úgy vizsgált az első találkozásnál, hogy leültette a gyerekeket játszani, és ő csak figyelte őket. Rengeteg információt szerzett róluk. A mai viszonyok közepette is igyekeznek olyan gyermekkórházi körülményeket teremteni, amelyben a gyerekek szorongásait, félelmeit próbálják minél jobban eloszlatni.
Dr. Ábrahám László ügyvéd számtalan műhibaper ismeretében hangsúlyozta, hogy a bajok jórésze elkerülhető lenne megfelelő kommunikációval, és annak – az amúgy természetesnek vélt – magatartásnak a követésével, hogy ha egy kórház hibázik, ismerje el, és kérjen bocsánatot.
Rácz Zsuzsa író Terézanyu és társai a nőgyógyásznál címmel tartott előadást, érzékeltetve, milyen kiszolgáltatottakká válnak a nők ilyen helyzetben. Lehetne ezen is enyhíteni, és akkor talán többen mennének el az évenkénti szűrővizsgálatokra, amelyekkel sok életet lehetne megmenteni.