Az adatok azt mutatják, hogy hazánk kistelepülésein, különösen az ország mind társadalmi, mind gazdasági szempontok szerint hátrányos helyzetű vidékein a foglalkoztatottság még az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a falvakba, kisvárosokba. Ezt a jelenséget szem előtt tartva, a kötet szerzői, a HÉTFA munkatársai olyan helyi foglalkoztatási megoldásokat kerestek, amelyek lényegüket tekintve ötvözik a piaci és az állami szféra céljait és működési jellemzőit, továbbá megerősítik a helyi közösségeket, s ezáltal igyekeznek feloldani a felhalmozódott társadalmi feszültségeket. Fazekas Károly, az MTA KTI igazgatója ennek kapcsán elmondta, hogy az intézmény által a közelmúltban útjára indított, EU támogatással megvalósuló TÁMOP 2.3.2 „Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése” c. projekt is a felek és érdekek közelebb hozását fogja támogatni, hiszen a nagyszabású projekt célja, hogy a hazai munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának várható közép- és hosszú távú változásáról a jelenleginél bővebb és pontosabb információt nyújtson majd a munkaerőpiac szereplőinek.
„A helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok vizsgálata” című kötet (innen letölthető) részletesen bemutatja, és több szempontból elemzi két, Tolna megyei falu, Belecska és Kisvejke falugazdasági, helyi gazdaságfejlesztési programját, a nagyrészt e két település foglalkoztatási tapasztalataira épített, a Dél-Dunántúl számos falujában még ma is zajló Sorsfordító – Sorsformáló munkaerőpiaci programot, valamint e munkaerőpiaci program egyik legsikeresebb kezdeményezéseként a szintén Tolna megyei Gyulajon zajló eseményeket.
A HÉTFA munkatársai szerint – az elmaradott települések fejlesztései kapcsán – az eddigi tapasztalatok alapján leszögezhető, hogy önmagában sem a piaci, sem az állami, önkormányzati szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát: az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük. Magyarország falvainak legnagyobb problémája ma az, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok (legnagyobb tömegben az alacsonyan iskolázottak és a romák) számára e vidékek nem kínálnak elegendő értékteremtő, piaci értelemben racionális munkalehetőséget, munkahelyet. E munkavállalók jó része hosszú ideje kiszorult az elsődleges munkaerőpiacról, foglalkoztathatóságuk nehézkes, munkavégző képességük megkopott, egy részük nincs is munkára kész állapotban. Nagyon erősen felértékelődik tehát a munkára való testi és szellemi felkészítés, mentorálás, az egyénekkel, családokkal és közösségekkel végzett szociális munka, a közösségfejlesztés szerepe.
Falvaink többsége azonban épp e tekintetben eszköztelen: a hatékony szociális munka és a közösségfejlesztés csak esetlegesen jelenik meg a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok életében. A piaci versenynek kitett vállalati szektor önmagában alkalmatlan arra, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportoknak tömegesen munkát és megélhetést biztosítson. Állami beavatkozásra van szükség, amihez a kötet tapasztalatai alapján jó alapot szolgáltat és működőképes, a közpénzek racionális felhasználását előtérbe helyező keretet biztosít a szociális (közösségi alapú) gazdaság szemlélete.