Sokszor, de talán (sőt: biztos!) nem elégszer, mert Győrött ez a módi: akár tízszer is szóvá kell tenni a hiányosságokat, a bajokat, mire a város illetékesei hajlandók tudomásul venni. Így jártam egy sokak (pl. a városháza urai) számára piti, jelentéktelen üggyel, amelyet legutóbb 2021. szeptember 13-án örökítettem meg képekkel és írásban. Most a szeptemberi jegyzetet igyekszem kiegészíteni, miközben szerfölött kíváncsi vagyok arra, szükségessé válik-e majd ennek a kiegészítése, bővítése is. Lássuk!

A győri – ki tudja, milyen ügyi bizottság tagjai – talán megpróbálják megérteni, hogy egyáltalán miről van szó, netán újabb bizottságot alakítanak az ügyben, kikérik jogászok meg főnemtudomkik szakmai véleményét, előterjesztenek, vitatkoznak az ügyről, témáról. A lényeg, hogy lázas munka látszatát keltsék (de csak annyira, hogy tevékenységük munkává ne fajuljon!) , ügybuzgalmat mímeljenek, majd a végén úgy tesznek, mintha a rengeteg tisztségviselő és szakember ezeregy szemével vette volna észre, fedezte volna föl: ezt vagy azt meg kell csinálni, meg kell szüntetni stb.

Így volt ez, például, a győr-újvárosi sok száz köbméteres hulladékhalom esetében is. Az Infovilág még a Borkai-éra idején tucatszor (vagy többször) megírta, sürgette a köz egészségét súlyosan veszélyeztető Tűz utcai/Iszkápa közi szeméthalom megszüntetését.

Ám Borkaiéknak más, fontos, halaszthatatlan dolguk volt, még külföldre is elutaztak „ügyintézésre”, ám az újvárosi szégyen (van ám még, nagyon sok!) csak maradt. Az Infovilág nem hagyta annyiban, addig sürgette a szemétdomb eltakarítását, mígnem a Borkai-utód, Mr. Kétujj kiadta a jelszót: „Eltüntetni!”

És láss csodát, valóban eltüntették az újvárosi patkányvárat, majd kiadták bérőrzésbe a területet. Kerül, amibe kerül: milliókat fizettek érte. Aztán fölfedezték: az őrzés árának töredékéért akár be is keríthetnék. És bekerítették.

Azóta a környékbeli házak udvarán gyűlik a hulladék meg a szemét, lassanként már annyi, amennyit a nevezetes ingatlanról eltüntettek. De hát ki figyel oda?!

És ki figyel olyan „apróságra”, mint a Bécsi-kapu téri, nagyon forgalmas buszmegálló állapota. Valaki kitalálta, hogy éppen a buszmegállóba, azokra a helyekre, ahol az autóbuszok ajtaja nyílik, facsemetét kell ültetni. Az elképesztően okos és forradalmi ötlet következménye: aki le- vagy fölszáll a buszra, az kerülgeti a csemetét, közben beletapos a fácska körüli földbe, ami esőben jófajta sárrá alakul át.

Miután az Infovilág ezt is szóvá tette, még nem történt semmi sem, mert minden bizonnyal összeült a bevezetőnkben már említett brainstorming-bizottság, hogy kellő időt fordítson ötletelésre. Hónapok teltek el, mire egy (orvosi esetnek beillő) ötletroham eredményeképpen csapadékáteresztő műgyantával lefedték a fácska körüli talajt, és e világraszóló, sőt, zseniális ötlettől eltelve azt gondolták, hogy megoldották a gordiuszinak nem nevezhető csomót.

Erre jött megint az a fránya és mindig elégedetlenkedő, a kákán is csomót kereső Infovilág, és megírta: igaz, hogy a sár eltűnt, ám ott a fácska, amely akadályozza ezrek le- és felszállását. Újabb hetek teltek el: összeültek a városházi bölcsek, és határoztak: ki kell vágni a fácskát.

És azt is megírta, hogy folyamatos a mocsok a buszmegállóban:

Kivágták szegényt, mint a macskát sz..ni, ám ott hagyták a kb. 10 centis, súlyos, eleséses balesetek okozóját, a fatörzscsonkot.

A zseniális ötletet kifogásoló Infovilág-cikk hatására (megint csak heteknek kellett eltelnie, elvégre tanácskoztak az illetékesek, ötleteltek, határoztak, jegyzőkönyvet vettek föl a megbeszéléseikről…) végre cselekvésre szánták el magukat, aminek eredménye: eltüntették a fatörzs-csonkot a buszmegállóból.

És ugyanezzel a végzésükkel a biztonságos leszállást segítő műgyanta-felületet is eltüntették, mert lyukas volt a közepe. Ahelyett, hogy befoltozták volna, az egészet fölvésték, és helyét leszórták fehér murvával…

…miáltal újra balesetveszélyessé vált a buszra föl- és leszállás. Tehát bezárult a kör, visszatért az ügy a kiindulási pontjára. Nem hiába törte annyit a fejét a sok okos, rátermett, szakmáját kiválóan értő, hűséges ember, meglett az eredménye.

A murva egyébként (ez a tulajdonsága), ha sokan tapossák, és egy buszmegállóban ez ekként van, ide-oda pattog, főként az úttestre. Ha gépkocsi vagy kerékpár áthajt rajta, képes kipattanni, és szemközt találni azokat, akik kisgyerekekkel a megállóban ülnek, és várnak a buszukra.

Ideje tehát, hogy ismét összeüljön a megállóügyi bizottság, és újabb határozatot hozzon, mondjuk, arról, hogy áthelyezik a megállót valahová…

Feltehetően összeült a győri városházi tudósok jeles bizottsága, és kitalálta: fát kell ültetni a kifogásolt helyszínre, a murva-négyszög kellős közepébe. Igaz, a világraszóló ötlet nem új, de a győriek minden bizonnyal el is feledkeztek róla. A facsemetét és kitámasztóját a zseniális szakértők el is helyezték az egy ideig pusztán virító, különösen a forgalmas buszmegállóban bokaficamító murvanégyszög mértani közepében.

És most, miután sikerült visszaforgatni az idő kerekét (győri rekord!), ott vagyunk (miként mondani szokták), ahol a (Rába-)part szakad. A feltehetően jól fizetetett ötletelő bizottság, miután tagjai kihörpintették Mancika városház-szerte híres kávéját, megelégedetten hátra dőltek, és félhangosan megjegyezték: ez férfimunka volt.

Természetesen az Infovilág is gratulál a buszmegálló forgalmát példásan gátló facsemete-elhelyező bizottságnak. Csak így tovább, következhet a zsenialitás és szakmai rátermettség újabb bizonyítéka. Ígérem, beszámolok róla.