(Fábián András / Újnépszabadság) Mielőtt belecsapnék a lecsóba, pár dolgot szeretnék előre bocsátani. Egyrészt semmit sem vártam az EP tegnapi ülésétől, és amit vártam, azt is kaptam. Másrészt, soha nem vártam, de még csak nem is gondoltam afféle butaságot, hogy majd az unió fog minket felszabadítani az orbáni hibridizmus rabigájából. Ez a várakozásom is teljesült. A tegnapi ülés során elhangzottakat és azok előzményeit azért érdemes kissé felfrissíteni.

Az ülésszakon lényegileg megint az Orbán-kormány viselt dolgai voltak terítéken. Ahogyan az illik és szokás, az EP elnöke május 14-én, csütörtökön reggel 9-re Brüsszelbe hívta Orbán Viktort. Sassoli szerint helyénvaló, hogy a Magyarországról szóló vitában a magyar kormányfő fejtse ki a magyar kormány álláspontját.

Itt mindjárt egy aprócska észrevétel: több helyen ezt úgy fogalmazták meg, hogy Orbánnak Magyarország álláspontját kellett volna elmondani. Az én megfogalmazásom, úgy vélem, pontosabb. Már maga a meghívás is eléggé vészjóslónak mutatkozott. Semmiféle politikai haszonnal nem kecsegtetett. Ezt a diktátori hatalommal felruházott vezető pontosan érzékelte is, és azonnal hárított.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Varga Juditnak egyetlen szava sem volt például az Isztambuli Egyezmény becikkelyezésének elutasítása kapcsán. Hallgatott a családon belüli erőszak elleni fellépésről és egyes kisebbségi csoportok jogfosztásáról. Nem kifogásolta a roma kisebbség becsmérlését, párttársai kirohanásait a romáknak kedvező bírói ítélet miatt. Ezek apropóján egyetlen lépést sem helyezett kilátásba.).

Ilyen előzetes purparlé után érkezett el a nagy nap, ahol sok minden elhangzott. Többen szóvá tették, hogy eléggé foghíjas volt a terem. Ezt a kormánypárti szócsövek az érdektelenséggel magyarázták, holott csupán arról volt szó, hogy sok képviselőt a járvány miatti korlátozások tartottak vissza az ülésen való részvételtől. Lényegében minden felszólaló elítélte a „felhatalmazási törvényként” emlegetett jogszabályt (hivatalos nevén „A koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt”) amelyet 2020. március 30-án fogadott el a magyar országgyűlés.
Köztudott, hogy a törvény  egyszemélyi hatalommal ruházta fel Orbán Viktort, miközben rendeleti kormányzást vezetett be Magyarországon. Ráadásul – és ez nehezen védhető – határidő nélkül.

A képviselők az ügyben érintetteknek a szemére is hányták az európai értékekhez méltatlan jogsértéseket. Az egyszemélyi diktatúra hatalomra segítésén túl korlátozták a szólás és sajtószabadságot, súlyosították a rémhírterjesztésért kiszabható büntetést, kijárási tilalmat vezettek be. Mindezt persze úgy állították be, hogy az állampolgárok védelme miatt teszik. A járvány elleni védekezés leple alatt azonban olyan rendelkezések születtek, amelyek részben tovább szilárdították Orbán és a Fidesz hatalmi bebetonozottságát, részben az ország kifosztásának, és a csókosok hatalmas pénzekhez juttatásának érdekében láttak napvilágot.

Ahogyan Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció képviselője, az EP alelnöke megfogalmazta: „a kormány számos intézkedésének nincs köze a koronavírus elleni harchoz, csak Orbán Viktor politikai hatalmának növeléséhez. Az elmúlt hetek intézkedései rosszabbak, mint amire számítottunk. Átvették olyan cégek felett az irányítást, amelyek stratégiai célokat nem is szolgálnak csak Orbán oligarcháinak fontosak. Őszintén mondom, nem tudom, hogy hol fog mindez véget érni.”

Az EP ülése előtti napon a rendőrség rémhírterjesztőket fogott el. Sor került az elkövetők előállítására, a bűncselekményekhez használt eszközök lefoglalására, és ennek az egész színjátéknak a nyilvánosságra hozatalára is. Hiba volt. Gyorsan be is látták. Az ügyészség azonnal utasította a rendőrséget, hogy ez most nem jó (majd máskor – a szerző). Az EP képviselői azonban azonnal érzékenyen reagáltak az ügyre.

Gulyás Gergely is rögtön szükségét érezte, hogy bejelentse: lehet, hogy már június vége felé a kormány vissza tudja adni a rendkívüli veszélyhelyzeti felhatalmazást. Ez azt jelentené, hogy a parlament tavaszi ülésszaka még a rendeleti kormányzás jegyében telik, de az őszi ülésszakon már teljes értékkel tudna működni a parlament. Ez volt tulajdonképpen a legfontosabb megszólalása a kormánynak az ügy kapcsán.

Az EP képviselői felszólalásukban ugyanis határozottan követelték, hogy szüntessék be azon tagállamok kormányainak pénzügyi finanszírozását, amelyek nem a demokratikus alapelveknek megfelelően működnek. Márpedig az Európai Bizottság a tervek szerint májusban a Tanács és a Parlament elé terjeszti a 2021. évi költségvetés tervezetére vonatkozó javaslatát. Július és szeptember között a Tanács kialakítja és elfogadja az álláspontját, amelyet a Parlament a következő hónapban jóváhagyhat vagy módosíthat, de el is utasíthat. Az EU éves költségvetését általában az előző év végéig elfogadják. Ha nem sikerül megállapodásra jutni, az ún. „ideiglenes tizenkettedek” szabályát alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy havonta legfeljebb ez előző év költségvetésének az egy tizenketted részéig engedélyezhetők kifizetések. Közben persze a Parlamentnek lenne ideje olyan jogalkotásra, amely tovább szigoríthatja a kifizetések feltételeit.

Belátható: ha a 2021. év az EU pénzek elvonását hozza, az olyan mértékben ronthatja a Fidesz 2022-i választási esélyeit, hogy arra jobb nem is gondolni. Mármint Orbánnak. Gulyás tehát haladéktalanul bejelentette, hogy az időkorlát nélküliség időkorlátja vélhetőleg, esetleg, talán meg fog születni. Igaz, hogy október-novemberre Orbán szerint a járvány második hullámának tetőzése várható… Meg kell mondanom, hogy nem vagyok optimista. A tények is azt mutatják, hogy erre minden alapos okom megvan.


Magyarországot az EP eddig kétszer ítélte el. Előbb 2013-ban a Tavares jelentés, majd 2018-ban a Sargentini jelentés alapján. Mindkettő a jogállamiság felszámolását és a korrupció soha nem látott mértékű megnövekedését olvasta az Orbán-kormány fejére. Utóbbit 2/3-dal fogadta el a plenáris ülés. Lényegében azonban az elmarasztaló ország-jelentéseknek azóta sem lett semmiféle következménye, ilyen-olyan napi és aktuálpolitikai mérlegelések és megfontolások miatt.

Jourová asszony, aki a Bizottságon belül az európai értékek és átláthatósággal kapcsolatos ügyek biztosa, napi jelentéseket olvas a magyar helyzetről. Mindent tud. A múlt hetekben Didier Reynders az európai jogok érvényesüléséért felelős biztos is többször szót emelt a magyarországi demokratikus jogok megsértése ellen. Az Európai Néppárt felfüggesztette a Fideszt, de kizárni a mai napig nem volt elég bátorsága.

A fenti felsorolás lényegében azt bizonyítja, hogy az Európai Unió jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy az általa fennen hirdetett jogokat és eszméket képviselje és megvalósítsa, pláne az érvényesülésüket biztosítsa.

Orbán ennek tudatában és ezt belátva 2010. óta illegeti magát (lásd: pávatánc!). Lényegében azonban töretlenül halad a maga által kijelölt úton anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is megrezzent volna. Mondhatnánk: „teszi a dolgát”. Ezért megismétlem, amit a bevezetőben már mondtam. Semmit sem vártam ettől a tegnapi üléstől, és minden bizonnyal azt is kaptam, amit vártam.