Gondolatok a magyarokhoz képest nyomorgó németekről, tények köré telepített fake news aknamezőkről, itthoni agyváltoztató termékekről. És ezek fogyasztóiról meg gazdáiról, meg arról is, hogy aki akar, azért a hazainál többszólamú világgal is találkozhat.

A most éppen Berlinben élő közgazdász, Ferber Katalin ezt írja a Facebookon: „Ez egyszerűen undorító, amit Németország ürügyén a hazai, sajtónak álcázott propaganda folytat. Itt, Berlinben máris hideg vízben zuhanyozunk, sízoknit veszünk tízesével, gyertyakészletből spájzolunk, egyszerűen fegyelmezetten tűrjük a nyomort. 3 euró 13 centet fizetünk rá az egyévi áramfogyasztásunkra, kibírhatatlan…Kérem, mindenki szolidárjon velünk, hiszen Magyarországon oly jó élni ( kb. 10 000 embernek).”

Ugyan, mi háboríthatta fel a mondott agyváltoztató termékekben?

Nyilván nem a tények, amikről ő is olvas a német oldalakon. Az például, hogy Olaf Scholz kancellár iparági vezetőkkel találkozása után kijelentette, hogy a német gazdaság egy részét térdre kényszerítheti a gázhiány, a Német Szakszervezeti Szövetség vezetője pedig azt mondta, az alumínium, az üveg és a vegyipar állhat le, ami óriási csapás lenne a foglalkoztatottságra. Robert Habeck gazdasági miniszter meg úgy nyilatkozott, hogy az orosz gáz mennyiségének csökkentése olyan felfordulást hozhat, mint ami a Lehman Brothers megszűnéséhez vezetett 2008-ban.

Márpedig az oroszok a gázból már 60 százalékot visszavettek, és bár Putyin most azt mondta, az Északi Áramlat 1 újra szállít majd, de hozzátette: a korábbinál kevesebbet. Egyben felajánlotta a kész, de a háború miatt eddig nem használt Áramlat 2 megnyitását. Aminek kiszámíthatóan meglenne a maga politikai ára, de a Kreml átlátszó zsarolásaival most nem érdemes foglalkozni.

Ferber Katalin nyilván a tények köré telepített fake news aknamezőre gondolt, ahol az egyik beltartalom a lakosság romló hangulatáról, a bizalmi index csökkenéséről szól, a másik töltet azzal robbantana nagyot, hogy állítólag egyre több német politikus követeli Ukrajna meghátrálását az oroszok előtt, a harmadik meg azt sugallja, hogy az ostoba német koalíció Magyarországot is gazdasági válságba taszítja. A negyedik egyenesen a lázadás tüzét vetíti a német égre.

Arról, hogy a német társadalom hogyan éli meg valójában, vagyis normális sokféleségben az inflációt, az energiafenyegetést, a válságjeleket, a hazai propaganda nem beszél. Katrin Göring-Eckardt a német Zöldektől azt mondja, a többség a demokrácia védelme mellett áll, a zajt a Putyin-hívők, az ukránellenesek, és a Covid-tagadók keltik csupán. Ahmad Mansour pszichológus szerint azonban a társadalom megosztott, és ő az egyik problémát abban látja, hogy a többség nem eléggé türelmes a másként gondolkodó putyinistákkal szemben. Ennyit a lázadásról.

És itt van persze Ferber Katalin a valóságos berlini hétköznapokkal, és az innen nézve irigyelhető anyagi terhekkel. Nem kell senkinek sem hinni természetesen, de a Putyin-párti magyar propagandához képest azért többszólamú világgal is találkozhat, aki azt látni akarja, és nem elbújni előle.

Persze, aki már elbújt, annak már mindegy.