Hagyták elöregedni a győri Újvárost

„Eb ura fakó! József császár nem királyunk!” – Bercsényi Miklós (1665-1725) kuruc főgenerális szavait (feltehetően) ma még sokan tudják idézni; az ónodi országgyűlésen, 1707 tavaszán, a trónfosztás kimondásakor hangzottak el. Ennek a heves természetű, bátor, forró vérű, tetőtől talpig katonának a nevét (s remélhetőleg az emlékét is) őrzi Győrött a Bercsényi Miklós liget, amely – még a helybéliek közül is kevesen tudják – egykoron (1906-ig) a győri belváros felé tartó Rábca medre volt… (Nyitó kép: évek/évtizedek óta rágja az enyészet a Kossuth Lajos utca 40. alatti eklektikus saroképületet.)

Csupán a helyszín azonosítása céljából írattattak a fenti sorok, meg azért is, hogy ismételten megörökíttessék: gyönyörű ám ez a Bercsényi liget! Van benne klassz szabadidőpark, kresz-pálya, és északi peremén, ahol 1851-ben Kohn Adolf és társa megalapította az étolajgyárat (pusztán emlékét ismerő, alig hatvan évesen elhunyt művezető dédnagyapám valamikori munkahelyét!), és amelyet jó másfél száz esztendővel később úgy eltüntetett az utókor, hogy csak jellegzetes kéménye maradt a maiakra… Aztán már az sem, mert tavaly lerobbantották, holott szép ipari műemlékként megőrizhették volna a győriek. Az egykori olajgyár és a jóval később épült tejüzem (az sincs meg már!) helyén mindenekelőtt lakóházak épültek (többségében albérlőknek), és ott létesült az olimpiai sportpark és a vízi sportlétesítmény is. (Ez utóbbinak, persze, nagyon jó helye lehetett volna a vizek és a termálforrás közelében, a Hajós Alfréd tervezte uszoda mellett, de hát késő bánat, eb gondolat…)

Nem csupán északi, hanem déli oldala is van ám a Bercsényi ligetnek! Ha nem lenne, ez az írás sem jött volna létre. De van, és siralmas képet mutat!

Nem először: lapunkban mindenekelőtt az évekig virított Tűz utcai/Iszkápa közi szemét- és hulladékhalom okán került szóba a Bercsényi liget. És most ismét, mert egyszerűen méltatlan Győrhöz, a kőgazdag Audi-városhoz a ligetet délről szegélyező házsor (a benne található néhány kivételtől eltekintve). Tekintettel arra, hogy a győri városháza hölgyei és urai (tartván magukat a 13 esztendeig virult Borkai-érában kiadott és feltehetően a dr. Dézsiében megerősített parancshoz) az Infovilág Szerkesztőségének sokszori igyekezete ellenére sem hajlandók nyilatkozni, tájékoztatni lapunkat, kénytelenek vagyunk saját forrásainkra és feltételezéseinkre hagyatkozni. (Ez utóbbiak – milyen érdekes! – évek óta hitelesnek, találónak bizonyultak, miután Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának illetékesei a nekik elküldött írásaink ellen egyetlen egyszer sem emeltek kifogást; a hallgatás pedig régóta beleegyezésnek veendő.)

Újabb helyet találtak az Iszkápa köz/Tűz utca szegletében a hulladéknak, szemétnek, miközben látótávolságra posztol éjjel-nappal az „őrség” azon a telken, ahol Borkai polgármesterségének évei és dr. Dézsi polgármesterségének nem egészen egy éve alatt sok száz köbméternyi hulladékot halmoztak föl ismeretlenek, és változtatták Győr legnagyobb patkányfészkévé.
Esztendővel ezelőtt ilyen volt…

Tehát: nem tudjuk, hogy a Bercsényi liget déli oldalán melyik ház/épület a városé, és melyik X-é és Y-é. Akárkié is, siralmas képet mutatnak! Talán ez is az oka annak, hogy nem szerepelnek a városnéző séták programjában.

Ugyanígy hiányzik a város büszkeségeit mutató turisztikai helyek közül a szintén győr-újvárosi Kút utca (szülőházam már rég összedőlt…)

Festő utca, Liget utca, Zúgó utca, mi több, a sokáig nemzetközi útvonalként (a London–Isztambul országút helyi szakasza) szerepelt Kossuth Lajos utcának a Szent József (Urunk színeváltozása) templom utáni folytatása is. „Nincs ott semmi látnivaló…tessék visszafordulni!”

A Puntigam-ház.

Holott lenne! Győr egyik legszebb útvonalává lehetne változtatni, ha folytatnák az elkezdett (és meglehetősen rapszodikusnak látszó) sortatarozást, mert bizony „a Puntigámon túl” (tehát a Városház közön, a valamikori vegyeskereskedésen túl) is vannak ám helyes, felújításra érdemes házak, földszintesek, emeletesek egyaránt. Csak hát az építőknek, ingatlanosoknak, pénzüket forgatóknak sokkal inkább megéri az építkezés „szűz” területen, akármilyen messze van is az egyébként mára egyre inkább elnéptelenedő városközponttól…

Mintegy két kilométerrel kijjebb, a valamikori selyemgubó-raktártól (volt ám selyemfonógyára is Győrnek, amely a rendszerváltásig a magyar textilipar kiemelkedően fontos központjaként is szerepelt!) nyugatra újra a 20.-21. századba léphetünk: tekintélyes üzletközpont létesült ott, a város határában – a Kossuth Lajos utca végében… De hát az már más világ.