Már a kibertér is hadműveleti terep

A hagyományos háborúskodás évszázadokon keresztül a földön, vízen, majd a levegőben zajlott világszerte – napjainkra azonban ehhez negyedik hadműveleti terepként már a kibertér is hozzáadódott. Ez utóbbi szinten ráadásul roppant nehéz a védekezés, sőt már az is kérdés: ha egyszer nem tudjuk, ki az elkövető, akkor hogy lehet elrettenteni a támadót? – hangzott el az Eötvös József Csoport legutóbbi, az új típusú fenyegetettségekkel és biztonságpolitikával foglalkozó előadásán. (Nyitó képünk forrása: Die Welt)

Üzemzavar külső előidézése egy erőműben. Áramszünetek okozása, vagy egész közlekedési rendszerek, metrók célzott leállítása. Adatbankok furfangos „megcsapolása”. Repülőterek, kórházak, minisztériumok, tévécsatornák vagy óriásvállalatok megbénítása túlterheléssel, netán számítógépes vírusfertőzéssel – ez csak néhány példa abból a mára szinte mindennapossá váló jelenségből, amit összefoglalóan úgy neveznek: kiberhadviselés. Ilyen eszközökkel ugyanoly hatalmas károkat lehet okozni, mint hagyományos katonai eszközökkel, ráadásul a védekezés sokszor még nehezebb is, elvégre néha azt sem lehet tudni – vagy legalább is nem lehet bizonyítani –, ki volt a támadó? Márpedig ha ez nem világos, miként lehet elrettenteni az elkövetőt? – tette fel a kérdést az Eötvös Csoport rendezvényén Feledy Botond külpolitikai szakértő. A Társadalmi Reflexió Intézet vezetője úgy összegzett: napjainkra a kibertér a negyedik hadműveleti tereppé vált, s ezt a tényt elfogadva a NATO is kiterjedt eszközrendszerrel igyekszik felvenni a küzdelmet a támadókkal.

Az amerikai doktrína még ezen is túllépett. Az Egyesült Államok tételesen kimondja, hogy adott esetben rejtett kibertámadásokra ugyanúgy kész hagyományos, katonai ellencsapással válaszolni, mintha a kihívás is katonai jellegű lenne. Ám Washington ezzel aligha képes minden kiberakciót elhárítani, elvégre a kísértés óriási: a támadó viszonylag kis kockázattal, elviselhető költséggel, s persze rejtett módon próbálkozhat.

Ezzel a kihívással természetesen az Európai Uniónak is szembe kell nézni – figyelmeztetett a szakértő, hozzátéve: azt is figyelembe kell venni, hogy e téren az öreg kontinens nem igazán áll saját lábon. „Ami a kiberhadviselést illeti, rendszerint amerikai programokat használunk, kínai hardvereken”, márpedig e helyzet meglehetősen aggályos – fogalmazott Feledy.

Persze rengeteg veszélyforrás és dilemma jellemzi a biztonságpolitika hagyományos területeit is – fűzte hozzá Tálas Péterpolitológus,biztonságpolitikai szakértő. A Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet igazgatója hazánk helyzetét is bonyolultnak látja. „Magyarország geopolitikai törésvonalak határán fekszik, óhatatlan surlódásokkal és sokszor elkerülhetetlen összeütközésekkel” – mondta. Ráadásul jelenlegi biztonsági rendszerünk, melyet a NATO testesít meg, hitelességi problémákkal küzd: sok tagja körében nő az aggodalom, vajon az Európától fokozatosan elforduló Egyesült Államok elkötelezettsége nélkül a NATO kész-e és képes-e megvédeni mondjuk a Baltikumot.

Márpedig e folyamat nem vonható kétségbe: Európa mellett (sőt mindinkább helyett) az USA mindinkább Ázsiára, mindenekelőtt a kettes számú szuperhatalommá váló Kínára összpontosít. Ez a tendencia nem Donald Trump elnök idején kezdődött, s nem is vele fog véget érni. A közös biztonságpolitikát célul kitűző, mi több, elvileg közös haderő megteremtését is szorgalmazó Európai Unió számára ez azonban mindenképp egy új, „poszt-amerikai” korszakot jelent, azzal az alapkérdéssel, hogy mi a teendő, ha az USA nem képes vagy nem hajlandó tevőlegesen résztvenni a földrész védelmi ügyeibe?

Számolni kell azzal is, hogy napjainkban már olyan jelenségek is biztonságpolitikai kihívást jelentenek, mint a migráció vagy a klímaváltozás. A népességcsökkenés, illetve az elöregedés földrészünk szinte valamennyi államát érinti, ám erre más- és másféleképp reagálnak. Van, ahol elfogadják a betelepülést, máshol ellenzik, megint máshol pedig sokkal nyomasztóbb gond a kivándorlás. Ez jellemző például Romániára, amelyet az utóbbi időben csaknem 4 millió ember hagyott el – említett egy szemléletes adatot a szakértő.

Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában alapították, azzal a céllal, hogy a közbeszéd színvonalának romlását a közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására alkalmas nyilvános események, vitaestek szervezésével ellensúlyozza. A csoport tagjai: Balázs Zoltán, Botos Máté, Chikán Attila, Csaba László, Farkas Beáta, Fiala-Butora János, Győrffy Dóra, Feledy Botond, Hamecz István, Jakab András, Jóri András, Király Miklós, Kovács Ilona, Sólyom László, Tóth István György, Tölgyessy Péter és Urbán László.