A 160 millió angol font értékűre becsült prédát egy brit kereskedő, William Thompson kapitány szerezte meg 1820-ban, miután rábízták, hogy vigye Peruból Mexikóba. Állítólag a csendes-óceáni szigeten rejtette el, ahonnan azóta sem került elő.
Az eredeti leltár szerint a szállítmány113 arany vallási szoborból, egy életnagyságú Szűz Máriából, 200 láda drágakőből, 273 drágaköves markolatú kardból, 1000 gyémántból, színarany koronákból, 150 serlegből, valamint arany- és ezüstrudakból állt.
A Kókusz-sziget, amelyről állítólag Robert Louis Stevenson a Kincses szigetet mintázta, lakatlan, és Costa Ricához tartozik. A háborítatlan természet és a változatos élővilág miatt felvették az UNESCO világörökség-listájára. A mintegy 18 hónapon át zajló tárgyalások eredménye lett az, hogy Shaun Whiteheadnek engedélyezték ott a kutatást.
Bár hivatalos expedíció már több mint negyed százada nem járt a szigeten, Whitehead a limai kincs nyomába eredő neves kalandorok és kutatók egész sorához csatlakozhat.
Közéjük tartozik Franklin Delano Roosevelt, aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok elnöke, és egy barátjával járt 1910-ben a szigeten. „Csoporttag” a gépkocsival és motorcsónakkal is gyorsasági világrekordot beállító, ezért lovaggá ütött brit Sir Malcolm Campbell is, aki az 1920-as években tett kísérletet a kincs megtalálására, és Errol Flynn amerikai filmsztár, aki az 1940-es években kutatott, de ugyancsak eredménytelenül. Az egyik kincsvadász, a német August Gissler 19 évig élt a Kókusz-szigeten, és hajszolta a mesés kincset, de csak hat aranyérmét talált.
Whitehead csapata azonban eddig sosem használt eszközökkel érkezik. Az expedíció vezetője azt is meghatározta, hogy melyek azok a helyek, amelyekre az erőfeszítéseket koncentrálni kell.
„Figyelembe véve a kincs nagyságát, megállapítható: túl nehéz volt ahhoz, hogy tengerszintről valahová a magasba vigyék. A róla keringő legendák is barlangokra utalnak. Kihagyhatjuk azokat a helyeket is, ahol mások már kutattak, például a parti részeket. Persze ez nem olyan, mintha egy térképen beikszelnénk egy helyet. Némi logikára van szükség ahhoz, hogy megállapítsuk, melyek a számba jöhető helyek” – fejtette ki a The Daily Telegraph című lapnak Whitehead, aki egykor a gizai piramisok belső járatait próbálta felfedezni.
A kutatás a sziget a látogatók által a leggyakrabban használt négy öble körüli területekre fog koncentrálni.
A csapat egy kis pilóta nélküli helikoptert is használ, amely a kilenc négyzetmérföldes sziget fölött repülve kamerájával felvételeket készít, a képekből számítógéppel háromdimenziós ábrázolás alkotható. Egy kígyószerű robotot is bevetnek, amely radarberendezésével tizennyolc méter mélységig képes feltárni a földben rejlő üregeket. Vizsgálatának eredményét a háromdimenziós ábrázoláshoz hozzáadva azonosíthatják az esetleges föld alatti barlangokat.
Ha ezzel megvannak, a csapat tagjai speciális fúróberendezéssel, amely több tíz méter mélyre képes lehatolni, lyukat fúrnak a barlangba, és egy kamerát bocsátanak le, hogy körülnézzenek, mi van odalent.
A tíznaposra tervezett expedíció kiterjedt régészeti, geológiai és ökológiai vizsgálatokat is végez, mivel nem a kincs feltalálása az egyedüli célja. Nem véletlen, hogy a tizenöt fős csapatban helyet kaptak a Costa Rica-i Egyetem és a természettörténelemmel foglalkozó német Forschungsinstitut Senckenberg kutatói is: a szigeten, amely állítólag ihletője volt a Jurassic Park című könyvnek és filmnek is, több száz ritka állatfaj él.
„Ez egy tudományos vizsgálat, amelynek a régészeti, geológiai és biológiai diverzitással kapcsolatos része is van. A korábbi próbálkozásoktól eltérően mi nem fogunk nagy lyukakat vájni, és nem végzünk semmilyen rombolást. A sziget igazi kincse a természeti szépség. Ha bármi egyebet találunk, az ráadás lesz” – nyilatkozta Whitehead.
A kutatócsoport maga finanszírozza a munkálatokat, bár remélik, hogy egy televíziós társaság magára vállalja a költségek egy részét. A novemberig tartó esős évad után utaznak a Kókusz-szigetre.
Ha megtalálják a kincset – vagy annak egy részét – átadják a Costa Rica-i hatóságoknak, és csupán némi díjra tartanak igényt.
A limai kincset annak idején a perui spanyol hatóságok gyűjtötték össze, és a lázadástól tartó alkirály, José dela Serna WilliamThompson kapitányra bízta, hogy vigye az ugyancsak spanyol gyarmat Mexikóba
Miután a Mary Dear hajó elhagyta Callao kikötőjét, Thompson és alattvalói megölték az alkirály hat emberét, és a Kókusz-szigetre hajóztak, ahol elrejtették a kincset. Nem sokkal később egy spanyol hadihajó elfogta őket, és a kapitány és az első tiszt kivételével mindenkit kivégeztek kalózkodásért.
A két, életben maradt azt ígérte a spanyoloknak, hogy megmutatja, hol dugták el a kincset, de miután újból partra szálltak a Kókusz-szigeten, bemenekültek az erdőbe. Állítólag egy évvel később egy arra haladó hajó vette fel őket, de a kincs nélkül
A Costa Rica-i hatóságok érthetően távol akarják tartani a kincsvadászokat a szigettől, és Whitehead expedícióját is csak azért engedélyezték, mert tudományos vizsgálatokat is végez. A hivatalos engedély szerint, ha a kutatók megtalálják a kincset, azonnal értesíteniük kell a hatóságokat.
A limai kincs állítólag nem az egyetlen, a Kókusz-szigeten elrejtett zsákmány.
Egyes források szerint Bennett Graham 19. századi brit kapitány 350 tonna, spanyol hajókról zsákmányolt aranyat dugott el ugyanott, és „trezorként” használta a szigetet Benito „Véres Kard” Bonito, az ugyancsak 19. századi portugál kalóz is.
