Halálerőd az Alpok előtt – kényszermunkásokra emlékeztek magyarok, osztrákok

Daróczi Ágnes.Az Emlékezés 1944–2004. Alapítvány arról tájékoztatta az Infovilág szerkesztőségét, hogy az alapítvány és a Budapesti Holokauszt Intézet szervezésében a balfi József Attila Művelődési Házban tartották meg december elején  a háborús erődítő kényszermunkások hagyományos, immár harmadik emléknapját. A rendezvény tiszteletadás volt a Sopron vidéki háborús erődítési kényszermunka nyolcezernyi áldozatának emléke, valamint a burgenlandi 
lackenbachi (magyar nevén: lakompaki) internálótábor 4000 roma és szinti foglyának szenvedése előtt.  

Az emléknap a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Szakmai Továbbképző Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum, a Budapesti Holokauszt Intézet, a bécsi Kulturverein Österreichischer Roma Institut, a budapesti Cigányságkutató Intézet – Romano Institut, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus összefogásával zajlott le.  A jól előkészített kétoldalú megemlékezés megnyitásaként a burgenlandi Lackenbachban / Lakompakon dr. Katona György, a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja, dr. Molnár József, a kar szakmai továbbképző intézetének igazgatója és Szita Szabolcs professzor, az Emlékezés 1944–2004. Alapítvány kuratóriumi elnöke megkoszorúzta a roma és szinti foglyok internálótáborának emlékművét.

Szita Szabolcs.Gerhard Baumgartner.A balfi kétnyelvű tudományos emlékülés elnöki tisztét prof. dr. Szita Szabolcs DSc. töltötte be. Megnyitójában vázolta 
a tudományos megismerés eddigi eredményeit, a történelmi együttélés feldolgozásának és jövője kutatásának feladatait.    Az emléknapon felszólalt, előadást tartott még prof. Rudolf Sarközi, az ausztriai Roma Népcsoport Tanácsának (Bécs) elnöke, dr. Gerhard Baumgartner, a Gráci Egyetem tudományos kutatója és Daróczi Ágnes, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa. Az előadásokat élénk vita, értékes hozzászólások követték. 

Baumgartner az egykorú dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált előadásában beszámolt a burgenlandi romák és szintik életéről, hatósági kezeléséről, a náci rezsim idején történt szervezett üldöztetéséről. Ismertette, hogy az internálótáborok foglyainak zömét deportálták, a lengyelországi Lódz gettójában és más koncentrációs táborokban megölték. Hangsúlyozta, hogy az ausztriai kutatások egyik feladata a roma és szinti áldozatok neveinek összegyűjtése.  Kormányzati és pályázati támogatások révén a nevek zömét máris sikerült felkutatni. Az osztrák fél ezen a területen is hajlandó a magyar kutatóknak, pedagógusoknak tapasztalatait átadni, segítséget nyújtani. Rudolf Sarközi elismert osztrák közéleti szereplő, a lackenbachi / lakompaki internálótáborban született. Túlélőként felidézte személyes emlékeit. Szólt arról, hogy milyen feladatokat teljesítettek és melyek még megoldandók a hitlerista üldöztetés roma és szinti áldozatai emlékének megőrzésében. Kiemelte annak fontosságát, hogy az új nemzedékek tudatát az együttélés őszinte szándéka, s ne az üldözöttség határozza meg. Szükséges, hogy a romák vegyenek részt a közéletben, a helyi politikában, ezzel a felelősségérzetük növekszik.  

Daróczi Ágnes előadásában számos tennivalót sorolt. Kitért arra, hogy a holokauszt magyarországi roma áldozatai 
személyének felkutatásában, emlékük megőrzésében eddig csak az első lépések történtek meg. Hangsúlyozta: 
további közös erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy a magyarországi roma áldozatok neveit, közösségeik 
emlékét megőrizzék. Aggodalmát fejezte ki a szélsőjobboldali hangulatkeltés, a meg-megjelenő rasszizmus miatt. A 
felzárkóztatás végett sorolta a hazai oktatás feladatait, hangsúlyozta a roma intézmények mielőbbi kiépítésének 
jelentőségét, sürgette hazai roma múzeum és kutatóközpont létesítését.  

Az előadásokat széleskörű polémia követte. A kérdésekből és a válaszokból, a hozzászólásokból kirajzolódtak a 
történelmi együttélés és a roma holokauszt fehér foltjainak feltárásával kapcsolatos további halaszthatatlan lépések. 

Az osztrák résztvevők ismételten megerősítették együttműködési szándékukat, jelezték, hogy jövőre újabb közös 
dialógusra Lackenbachba várják a magyar felet. 

Szita Szabolcs zárszavában értékelte az elhangzott előadásokat, a szakmai vitát. Kijelentette: Magyarország új 
kormánya új úton jár, új romapolitikát valósít meg. Hazánk EU-elnöksége idején – és a jövőben is – fokozott 
erőfeszítéseket tesz a felzárkóztatásért, a romák oktatása és megfelelő munkahelyhez való jutásának céljából. 
Kezdeményezi az európai roma stratégia kidolgozását és elfogadtatását. 

Igen sok a teendő, közös gondolkodásra, tartós erőfeszítésekre, őszinte és gyümölcsöző nemzetközi koordinációra, 
összefogásra van szükség. 

A tudományos emlékülést követően a résztvevők felavatták a balfi József Attila Művelődési Házban az erődítő 
kényszermunkások történetét bemutató állandó kiállítás új tablóit. Ezeken a lackenbachi internálótáborba zárt 4000 
roma és szinti (köztük magyarok) szenvedéseit örökítették meg egykorú hiteles dokumentumokkal, fényképekkel.