A Pentagon után a Kreml is egyre jobban hasonlít egy ementáli sajtra, íme a legújabb szivárogtatás: a Rigában működő ellenzéki orosz híroldal, a Medúza szerezte meg a Putyin-adminisztráció legújabb médiaeligazító dolgozatát, amely a közelgő ukrán offenzívával kapcsolatban ad „tanácsokat” a rezsim médiamunkásainak, vagyis a totális oroszországi médiának.

Ami független, az már rég határon túli.

A bemagolandó feladat a következő: nem szabad alábecsülni az ukrán támadás nagyságát, és nem helyes azon örömködni, hogy Kijev nem készült még fel a hadműveletekre, mert nem kapott elég nyugati fegyvert. Ha ugyanis az ukrán támadás elbukik, az orosz erők sikerét felértékeli a tény, hogy egy világkoalícióval szemben nyertek. Ha viszont Kijev területeket lesz képes visszaszerezni, az magyarázható a túlerővel, de relativizálható is azzal, hogy a pénzt, paripát nem sajnáló Nyugat a teljes felszabadítást nem érte el, az orosz sereg állta a sarat.

Ez eddig pompás, az események szekere akármerre fordul is, minden utcasarkon a diadalmas Putyinba ütközik. Valami ilyesmit neveztek a szovjetek, tehát maga Putyin is, történelmi szükségszerűségnek.

A kremli dokumentum azonban pár dolgot nem javasol. Nagyon helytelen például azt forszírozni, hogy a megszállt területek szétlőtt infrastruktúrájának helyreállítására mennyit vonnak el a költségvetésből, pontosabban az orosz iskolák, kórházak, nyugdíjasotthonok, óvodák pénzeiből, a Kreml a Krím ügyében ugyanis erre egyszer már ráfaragott.

A független Levada Központ 2017-ben azt mérte, hogy a lakosság 55 százaléka ellenzi a krími befektetéseket az egészségügy, oktatás, tudomány, bérfejlesztés rovására, pedig hát a félsziget megszállása csak két évvel korábban történt, és Putyin népszerűségét a csillagok fölé lőtte. De a visszahódítás öröme ingyen volt, legalábbis látszólag, mert utána az állam késedelem nélkül a lakosság zsebében kezdett turkálni.

A Kreml a Levada mérését nem hitte el, csinált egy saját közvélemény-kutatást, amiből az jött ki, hogy az emberek 84 százaléka utálja azt a gondolatot, hogy az ő adójából költsenek a Krímre.

A Kreml tehát, mondhatni, helybe ment azért a bizonyos testrészért. Még egyszer nem akaródzik neki.

A lényeg azonban az, hogy a kiszivárgott anyagból a bizonytalanság, és az alattvalók morózussá válásától tartó aggodalom szivárog, amit betetőz az az utasítás, amihez hasonlót orosz fül hetvennyolc éve még nem hallott.

Ami a győzelemnapi ünnepségeket illeti, suttogja a kremli dolgozat, a jelentőségüket nem kell eltúlozni, sok helyen meg sem tartják őket, az ukrán provokációk miatt sem, meg hát felvonultatni való fegyver sincs elég, ami van, az megy a frontra.

Szóval szerénység, elvtársak. Szerénység.