Montreal belvárosában – ahol a nagy útfelújítások miatt amúgy sem járhatnak autók – hömpölyögnek az emberek. Az utcasarkokon színpadok, székek és zenészek. Szól a jazz mindenfelé. A bekerített területre belépőknél minden hátizsákot megnéznek – jó vigyázni a mai világban.
A Théâtre Maisonneuve-ben – az 1967-i montreali világkiállításra épült színházban – tartják a fesztivál legnagyobb koncertjeit. A nyitó estén Gregory Porter lépett fel. Akik szeretik a dzsesszt, vagy több-kevesebb rendszerességgel nézik a Mezzo tévécsatornát, tudhatják: rendkívüli énekes, aki ma a zenei világ egyik kiemelkedően népszerű előadóművésze, számos elismerést, közte Grammy-díjat is kapott már. Kaliforniában született, 45 éves. Az édesanyja, aki miniszter volt, egyedül nevelte. Ma is meghatározó az életében az édesanyja emléke, és az apa hiánya. Anyja hatására és az olyan nagy művészére, mint Nat King Cole kezdett énekelni.
Amikor elvesztette édesanyját, akkor ébredt rá, milyen jó, hogy a zenével szabadon kiadhatja magából az érzéseit, és az emberek szívesen hallgatják. Azóta is így van. Dalaival tudatosan akar megnyugvást, derűt, békét adni, mert – ahogy a montreali fellépése előtt nyilatkozta – nagyon ellenzi, ha az emberek érzéseit viszállyá hergelik, és abból akarnak politikai hasznot húzni. Nem is titkolta, hogy ezzel Trumpra gondol.
A montreali koncert első részében Jaime Woods énekelt. Egy chicagói fiatal lány, aki – mint oly sokan, és Gregory Porter is – a gyerekkori templomi éneklés hatásait őrzi; többnyire a saját dalait adja elő. Bájosan mórikálva magát, a fiatalság derűjével és az élet szépségei iránti fogékonysággal.
Aztán színre lépett Gregory Porter. Délcegen, könnyedén, elegánsan, széles mosollyal, a szíveket azonnal megérintő, meleg hanggal. Senki sem lepődött meg fura sapkáján, amit évek óta visel, amióta egy műtét nyomán sebhelyes lett az arca. Már szokásos viseletévé vált.
Mindenki a dalaira figyelt. A hangjára, amely mély bariton, de hol drámai, hol gyengéd, hol tele van humorral, kedvességgel és lágysággal. Hatalmas hang, hatalmas szív.
Az őt kísérő zenészek virtuózok. Szenvedélyes és szelíd, romantikus és drámai szaxofonos, bravúros dobos, zongorista és nagybőgős adja a hátteret a dalokhoz, és időnként fergetegesen improvizálnak, ahogy az igazi jazz nagyjai.
És nemsokára hallani lehet őket Veszprémben is.
Gregory Porter &The Metropole Orchestra, Full concert, Paradiso
Gregory Porter Band – Full Concert 2016
