Csakhogy: az Európai Parlament köztudottan az Európai Unió parlamentje, amely nem ismeri el Hegyi-Karabah státuszának megváltoztatását, az EU számára ez a terület továbbra is Azerbajdzsán része, vagyis az örmény „felszabadítást” megszállásnak tekinti.
Szanyi Tibor jelenléte és megfigyelői tevékenysége egyéni akció volt, vagy az Unió álláspontjának esetleges módosulását vetíti előre? A kérdést feltettük a szocialista politikusnak is.
– Képviselő úr, honnan eredt a karabahi választásokon megjelenésének a gondolata? Saját elhatározásból vállalta fel a megfigyelői feladatot, vagy mások hívták meg?
– Az EP-n belül vagy körül sokféle, úgynevezett baráti csoport működik. Engem konkrétan az Örmények Európai Barátai nevű szervezet, illetve annak elnöke, EP-képviselőtársam, a néppárti Frank Engel hívott. Az már az én döntésem volt, hogy a helyzetet mérlegelve vállaltam a feladatot. Különösen azért, mert kíváncsi voltam, miként működik a demokrácia ott, ahol egy autokráciát magáról lerázó nép él, nemzetközi elismerés nélkül.
– Hegyi-Karabah ezek szerint nem tartozik Örményországhoz, hiszen a választást is önállóan rendezte. Megfelel ez az állapot az ott élőknek, vagy csak egy köztes állomás a teljes csatlakozáshoz vezető útjukon?
– Bár Hegyi-Karabah alig 160 ezres lakossága színtisztán örmény és keresztény, az csak Sztálin szeszélyén múlott, hogy a Szovjetunión belül anno Azerbajdzsánhoz csatolták. Mióta az ott élők kivívták a szabadságukat, immár a hatodik választást szervezték meg. Szerintem a függetlenség a hosszabb távú céljuk is.
– Mit tapasztaltak, egyáltalán: kik szerepeltek a választási megfigyelők között? Voltak más EP-képviselők is?
– Három EP-képviselő volt jelen, de 22 ország mintegy száz megfigyelője alkotta a megfigyelői csoportot. Sztepanakertben nagy örömömre párttársaimmal, Gurmai Zitával és Kemény Lászlóval találkoztam. Mindannyian példásan megszervezett választásokat láttunk, 72 százalékos részvétellel.
– Lát-e lehetőséget Jereván és Baku között a megegyezésre Hegyi-Karabah ügyében? A győzelem napi moszkvai katonai parádén egymás mögött vonult a Vörös téren az azeri, illetve az örmény fegyveres erők egy-egy díszalakulata, emlékeztetve e két ország katonáinak szerepére a Nagy Honvédő Háborúban, a Vörös Hadsereg soraiban. Egyszeri esetnek véli ezt, vagy talál benne egyfajta szimbólumot?
– Őszintén szólva, itt nem csupán Jerevánnak és Bakunak kéne megegyeznie, hanem elsősorban Hegyi-Karabah népének az akaratát kell alapul venni. Ez pedig egyértelműen a nemzeti önrendelkezésről szól.
