Valószínűleg Konrad von München harangöntő mester készítette az 1276-i bécsi tűzvész utáni években az osztrák főváros egyik jelképének számító Stephansdom legkisebb harangját, a Chorglöcklt, amely egészen 1942. március 16-ig szolgált a székesegyház északi tornyában. Akkor azonban be kellett szolgáltatni, hogy a náci hadiipar fegyvert gyárthasson belőle.
Mivel a harangokat a koruk szerinti sorrendben használták fel, a középkorból származó Chorglöckl megmenekült a beolvasztástól, és 1946-ban visszavitték a Stephansdomba. Akkoriban azonban az újjáépítésre koncentráltak, így a harangot egyszerűen csak letették a székesegyház legismertebb harangja, a Pummerin lábához. Ráadásul időközben elveszett a harangnyelve is, így azóta némán állt ott.
Nemrégiben azonban az északi torony harangfülkéjének egy falrésében rábukkantak a csaknem 800 éves Chorglöckl harangnyelvére. Így Markus Landerer, a templom zenekarának és kórusának vezetője végre megvalósíthatta álmát, aki még a 40. születésnapjára is inkább adományt kért a barátaitól ajándék helyett, hogy újra megszólaltathassa a Stephansdom legkisebb harangját. A 62 centiméter átmérőjű, 212 kilós Chorglöcklnek ugyanis – főleg a korához és a történetéhez képest – különösen tiszta a hangja, és gyönyörű a visszhangja.
A harangot a böjti időszak kezdetekor helyezték vissza az eredeti helyére, és április 16-án, húsvétvasárnap szólal meg újra az ünnepi szentmise alkalmából. Akkortól minden szombaton és vasárnap, 16,50-től lesz hallható.