A zsúfolt teremben fiatalok és idősebbek, férfiak és nők ismerkedtek egymással és a tudnivalókkal. A mellükön címkével, rajta a keresztnevük és az ország, ahová menni készülnek. A program spiritus rectora, szervezője, előadója, vezetője Votisky Petra, a külföldön élők tanácsadója, aki maga is éveket töltött különböző országokban, és megtapasztalta ennek az életformának az előnyeit és nehézségeit is. Ezért tudott összeállítani például egy több oldalas összefoglalót, amelyben pontokba szedve szerepel, mikor, mit kell tenni, mire kell figyelni, felkészülni, már 6–12 hónappal a kiköltözés előtt, egészen a kiköltözés napjáig, és még utána is.
Olyan kérdéseket igyekezett megválaszolni már az első előadásban, amilyeneket mindenkinek fel kell fontolnia, mielőtt rászánja magát a döntésre. „Mi a célod azzal, hogy külföldre költözöl? Milyen más módon tudnád elérni ezt a célt? Miért fontos? Mi történne, ha nem mennél el?”
Felhívta a figyelmet a tipikus buktatókra és mítoszokra. Ilyen buktató, ha valakinek nincs világos célja, ha menekülni akar valamilyen gondja-baja elől, ha azt képzeli, jobb élete lesz, és mindent meg tud oldani biztos nyelvtudás nélkül is.
Egy felmérés szerint a külföldre költözöttek 60 százaléka visszatér három éven belül. Különböző okokból. Nem feltétlenül azért, mert csalódott; vannak, akik jól érzik magukat, ráadásul sikeresek is, mégis, egy idő után inkább itthon folytatják az életüket, már azzal a tudással és anyagi lehetőséggel, amit kint szereztek meg.
De hogy idáig eljuthassanak, addig még nagyon nehéz utakat kell bejárni, amelyeket megkönnyíthet az alapos tájékozódás.
Nagyon sok forrásból lehet tájékozódni, sok a praktikus honlap és vannak mindenhol tapasztalt közösségek.
De legfőképpen a saját szándékokkal kell tisztába jönni. Nemcsak a kintiekkel, hanem az itthoniakkal is. Mi legyen a lakással, az itthon maradó családtagokkal? Mi történjék a gyerekekkel, a kicsikkel és a már inkább itthon maradó nagyokkal? Például megfigyelték, hogy 7 éves korig a gyerekek nagyobb zökkenők nélkül tudnak beilleszkedni egy másik ország életébe. Utána, 7-12 éves kor között már intenzív támogatásra van szükségük; 12-13 évesen viszont már nagyobb gondokkal járhat a nagy változás. A 14 évesnél idősebbeknél még nehezebb a helyzet. Vannak szakértők, akik ebben is tudnak segíteni, például dr. Csiszár Rita, aki a kétnyelvű gyerekek támogatásáról írt könyvet.
Kulcskérdés a munkalehetőség és a megélhetés. Nem könnyű, és nyilván szükség van kompromisszumokra. De ezeknél is vannak fontos szempontok: „Tudd, hogy miért mentél. Hova szeretnél eljutni az adott munkával? Legyél nyitott a kompromisszumra, de tudd, hogy mire. Ne ragadj olyan munkában, ami nem való neked, nem visz előre! Merj változtatni, ha szükséges! Építsd a kapcsolataidat, gyűjts információt kint is.”
A kiköltözés egyik legnagyobb buktatója a nyelvtudás hiánya – vagy az a vélekedés, hogy nem elég jó a nyelvtudás. Ennek a hiedelemnek a lerombolásán dolgozik már évek óta Szalai Gabriella, aki a nyelvtanulással kapcsolatos félelmek leküzdéséről tartott előadást. „Nem tudok elég jól angolul” – szokták gyakran mondani, ő pedig azt érzékeltette, hogy milyen sokat tudnak még azok is, akik szinte alig tanultak. De megmutatta azokat az internetes oldalakat is, amelyekkel nagyon jól gyakorolhatják a nyelvet még azok is, akiknek kevés az idejük. Vannak olyan oldalak, amelyek azoknak segítenek, akiknek a megértés okoz gondot.
A beilleszkedés nehézségeiről, lélektani buktatóiról, és megoldásukról is sok szó esett. A kulturális szokások közötti különbségek sok nehézség forrásai lehetnek, de kellő tájékozottsággal elkerülhetők a bonyodalmak. Igen gyakori a kulturális sokk, amelynek a tünetei időnként a depresszióra hasonlítanak. Holott pusztán a változás okozta nehézségek hatásai, amelyek idővel és kellő tudatosítással feloldhatók. Érdekes megfigyelés, hogy a külföldre költőzöttek 60 százaléka még hosszabb idő után is elutasítóan érez és viselkedik az új ország szokásaival kapcsolatban, 10 százalék teljes odaadással azonosul, és 30 százalék mondható kozmopolitának, aki egészséges mértékben fogadja el az újat, és őrzi a régi hagyományait is.
A kiköltözéshez sok adminisztratív és pénzügyi, gyakorlati tudnivaló kapcsolódik. Kneitner Lea adószakértő igen gyakorlott a teendők és tudnivalók világában. Mit kell tenni itthon, és mit célszerű megtudakolni külföldön. Ezekkel az ismeretekkel sok felesleges bonyodalomtól kímélheti meg magát az ember.
Fa Kinga pénzügyi szakértő a mindennapok gyakorlati tanácsaival látta el a hallgatóságot. Arra készítette fel, miként lehet eljutni ahhoz a kívánatos állapothoz, hogy majd odakint meglegyen az a biztonságos minimum, amire feltétlenül szükség van: háromhavi költségfedezet és a hazautazás ára – minden eshetőségre.
Dr. Radics Zsuzsanna a hazai és a nemzetközi társadalombiztosítási szabályok közötti útvesztőben mutatott követhető irányokat.
Ketten pedig már azután beszéltek az életük alakulásáról és a megszerzett tudásról, hogy több év után visszatértek Magyarországra. Mateidesz Katalin Angliában volt gyermekgondozó (aupair) egy családnál, azután, hogy itthon megvált gazdasági igazgatói posztjától, mert szeretett volna jól megtanulni angolul. Kint nemcsak bébiszitter volt, hanem idővel saját szakmájában is tovább tanult, és hazatérve megalapította saját aupair-ügynökségét. Csongrádi Eszter is hasonlóan kezdte közgazdasági diplomával a zsebében, Németországban. Ma kiváló német adótanácsadóként működik itthon.
