Igenis: adjunk szót Mari néninek is!

(Selmeci János jegyzete) Vajon tényleg nettó hülyeség lenne megkérdezni az embereket arról, hogy milyen szabályok szerint akarnak élni?

Öröm és boldogság, még egy év sem telt el az utolsó nemzeti konzultáció óta, ismét beszélgethetünk egy jót Orbán Viktorral, sajnos csak online, de legalább a kérdések most is manipuláltak, olykor megválaszolhatatlanok, a Fidesz-szavazók konzultálnak majd egy jót mind tíz kamu emailcímük bevetésével, a cél úgyis a propaganda, mehetünk is tovább – mondhatnánk.

A helyzet azonban most kicsit más, hiszen a konzultáció előtt nem rágták a szánkba kék plakátokon, hogy pontosan mit kell gondolnunk a korlátozó intézkedésekről, a válaszoknak pedig a Soros-migráns témával ellentétben valódi következménye lehet még akkor is, ha a konzultáció elsősorban a politikai kommunikáció része, a kormány már most pontosan tudja, hogy mekkora többségben vannak azok, akik szerint ki lehetne nyitni az éttermek teraszait.

Ide kapcsolódik a másik gyakori kritika, hogy nettó hülyeség az embereket a járvány elleni védekezésről kérdezni, hiszen erről a szakértőknek kell dönteniük. Aki ezt állítja, az egyben azt is állítja, hogy tulajdonképpen semmi közünk nincs a saját életünkhöz.

Sokszor és sokan leírták már, hogy nem létezik olyan tudomány, ami érvényes válaszokat tud adni a járványkezelés összes kérdésére; egy virológus aligha tud mit kezdeni a tönkrement vállalkozók vagy a bezártság miatt depresszióssá váló gyerekek problémáival. A hallgassunk a tudományra állítást tovább árnyalja, hogy miközben egyes szakértők a nyitás ellen, más tudósok a lezárások ellen foglalnak állást, aközben megint mások erős politikai nyomásra érvelhettek a szigorú zárlat mellett.

De nem is ez a lényeg.

A járvány elleni védekezés az életünk szinte minden részére hatással van, az életünk pedig a mi dolgunk. Más ügyekben ez nem is kérdés. Ha a hónap végén kevés a fizetésem, akkor közgazdászok nélkül is tudok érvelni az adócsökkentést mellett. Valami közünk talán ahhoz is van, hogy milyen tankönyvekből, mekkora hülyeségeket tanítanak a gyerekeinknek az iskolában, nem kell ehhez oktatáskutatónak lenni. Az ebédet sem dietetikusok társaságában szoktuk megfőzni.

Tényleg csak olyan apróságokhoz ne lenne közünk, hogy mikor mehetünk ki az utcára és kivel találkozhatunk?

Nem arról van szó, hogy mindenki azonnal kattintson nemzeti konzultálni, dehogyis, ahogy százezres tömegrendezvényeket sem feltétlenül kellene már ezen a hétvégén rendezni. A járványkezelésben viszont éppen ideje lenne a kockázatokat mérlegelni képes felnőttként tekinteni az állampolgárokra.

Vannak kétségeim afelől, hogy a nemzeti konzultációval a kormánynak ilyen céljai lennének, de úgy látom, hogy a nép nyitott erre; nagyon sok olyan emberről tudok, aki életében most először konzultált Orbán Viktorral. Valamit – úgy tűnik föl – el akarnak neki mondani.