A Habsburgok a jezsuita atyáktól azt várták, hogy előkelő diákjukat idegenítsék el nemzetétől. Gyámja, Kollonich Lipót érsek pedig azt remélte, hogy Magyarország egyik legnagyobb birtokának örököse a szerzetesi hivatást választja. A történelem azonban rájuk cáfolt: a prágai Károly Egyetemet látogató magyarok leghíresebbikéből a kuruc szabadságharc vezére, az ország fejedelme lett.
Emlékét kétnyelvű bronztábla őrzi az egykori lakhely, a Malostranské náměstí, azaz a Malostranské tér 25. számú házának a falán. Az 1×1,5 méteres táblát 1985 áprilisában avatták fel a két főváros vezető képviselői, számos érdeklődő és a Prágában tanuló magyar egyetemisták jelenlétében. Már akkor felfedezték a sajnálatos tévedést: Rákóczi nem a táblán feltüntetett évben, hanem egy esztendővel később született. A térnek e pontja kedvelt találkozóhelye diákjainknak, a cseh főváros magyar vendégei pedig immár hagyományosan itt helyezik el virágjaikat, koszorúikat.
Párizstól mintegy harminc kilométerre, délkeletre, Yerres-ben (egykoron: Grosbois) egy tér és egy kis utca is őrzi II. Rákóczi Ferenc emlékét. A „népszerűség” nem véletlen: az elbukott szabadságharc vezére 1713–17 között az akkor még Grosbois-ban lévő kamanduli szerzeteskolostorban élt, s végakaratában úgy rendelkezett, hogy szívét az őt száműzetésében befogadó földben helyezzék el.
A történet érdekessége, hogy a szívet tartalmazó aranyszelence el is jutott Franciaországba, később azonban a történelem viharos fordulataiban nyoma veszett.
Rákóczi 1713 januárjában érkezett Franciaországba, egy hónappal később fogadta őt XIV. Lajos, a Napkirály is. A fejedelem 1715-ben vonult vissza Grosbois-ba, előtte több helyen lakott, így a párizsi Luxembourg-palotában is.
Miután a francia udvar a Habsburgokkal szembeni békepolitika mellett döntött, a csalódott Rákóczi 1717-ben elhagyta a kolostort, s a törökországi Rodostóba távozott.
A fejedelem kíséretét és tisztikarát (miután nem utazott el Rákóczival a Márvány-tenger parti Tekirdağba, azaz görög neve, Ραιδεστός /Redesztọsz után Rodostóba) átmenetileg a párizsi Transylvanie-palotában helyezték el: az épület hangos tivornyákról, valamint kártyabarlangjáról vált híres-hírhedtté. A kurucoknak a párizsi prefektussal is többször meggyűlt a bajuk, amire Prévost abbé Manon Lescaut-ja is kitér – emlékeztet Messik Miklós és Varga Ida „Párizs és környéke magyar emlékei” című gyűjteménye.
A yerres-i emlékművet – Csáky József kubista szobrász alkotását – a franciaországi magyar kolónia adományaiból 1937-ben avatták fel. A párizsi magyar szervezetek a község önkormányzatával közösen minden év szeptemberében megemlékezést rendeznek a fejedelem halálának évfordulója alkalmából.
A fejedelem bujdosásának végső állomása Törökországban a Márvány-tenger partjának kis települése, Rodostó (Tekirdağ) volt (képünkön az ott berendezett Rákóczi Emlékmúzeum). A magyar kormány tetemes költséggel korszerűsítette a Rákóczi Emlékházat. A hozzá vezető utca a fejedelem nevét viseli. A rodostói emlékház méretarányos mása Kassán látható.
A kuruc vezér és leghívebb emberei utolsó éveiről krónikása, Mikes Kelemen számolt be képzeletbeli nagynénjéhez küldött „leveleiben”.
Köszönöm Erdős André diplomata barátomnak a yerres-i fotót;
részletes szövege Velledits Éva korábbi fekete-fehér felvételén.