Csikós-Nagy Zsuzsa, az egykori Országos Anyag- és Árhivatal elnökének, Csikós-Nagy Béla közgazdásznak a lánya családi örökségként maga is a közgazdaságtannal jegyezte el magát, és a Technoimpexnél kezdett el dolgozni. De amiképp a házasságban is lehet váltani – Susanne C. Nagy most a negyedik férjével él –, azonképp az élet többféle foglalkozási és megélhetési alternatívát kínál az arra nyitottaknak. Csikós-Nagy Zsuzsa is váltott: festészetet tanult, újságírói feladatokat vállalata MagyarRádióban és a Nők Lapjánál, filmforgatókönyv-írói kurzuson vett részt Nemeskürty Istvánnál, aztán New Yorkba költözött harmadik férjéhez, egy ’56-os emigráns galériáshoz, és 1978 óta kétlaki életet élve, hol Manhattan, hol meg Badacsony az otthona.
Művészeti tanulmányait folytatva belekóstolt a filmiparba is, majd megörökölte a kinti galéria vezetését, ma pedig negyedik, ügyvéd párja oldalán részben alkotó művész, részben műgyűjtő, illetve más gyűjtők hagyatékának kezelője, de tőzsdézik is. Szereti a szülőföldjét, erősen vonzódik a 20. század művészetéhez, gyakran segít létrehozni világhírű alkotók műveiből álló kiállításokat vidéki múzeumainkban, főként a saját műgyűjteményéből.
Ami önnön képzőművészeti tevékenységét illeti, 1982-ben részt vett a „Tisztelet a szülőföldnek” című kiállításon, azóta gyakran állit ki Magyarországon és az Egyesült Államokban is. Az utóbbi években főleg természetvédelmi témában dolgozik: fotókat és rajzokat ötvöző installációkat készít. Érzékenyen reagál az eseményekre, így pl. 2009-ben a Mexikói-öböl olajszennyeződés-, 2010-ben a vörösiszap-katasztrófa is megihlette. A természetszennyezés (pollution) témában készült világító dobozait Manhattanben, a Madison Avenue galériáiban láthatták a múlt években, tavaly pedig a 2B galériában mutatta be, csoportos kiállításon. Ezek a világító dobozok úgy készülnek, hogy első lépésként fotókat készít ipari objektumokról, majd a képeket darabokra vágja és kollázsszerűen beépíti egy másik, ugyancsak általa készített fotóba. Az egészet epoxigyantába önti, majd belehelyezi egy vasdobozba, amit hátulról megvilágít.
„A Természetszennyezés III. / Ipari melléktermékek címmel most látható kiállítás témája a természet egyensúlyának megbomlásából eredő problémákat tárja fel. CsikósNagy Zsuzsainstallációiban hatalmas szobrok, világítódobozok és egyszerű elemekből épült vasdobozok találhatók. A kiállítás három részre bontható, az egyszerű elemek, amelyek horizontálisan építkeznek, de a centrifugális erők hatására vertikális pályára kerülnek, így alakulnak ki a Monolitok.
A Monolitok vasdobozokból összeépült elemek, amelyek körkörös pályán mozognak (7 szobor). A szobrok egy pozitív teret fognak össze, amelyben homok van. A külső tér, a negatív tér, fekete, ismeretlen világ, a kiállítás alatt a homokot a külső nem ismert térre áthordja a látogató. Négy szobor rotációs mozgásban van, ezek elektromos szmogot létesítenek. A három másik szobor stabil, és Püthagorasz tétele alapján próbálja tartani az egyensúlyt.
Ez az installáció különös tér–idő intervallumban mozog, amely térből a látogató egy lesötétített helységbe lép át, ahol csak a világító dobozok fénye vezeti. Az ipari szobrokat ábrázoló dobozok kis mérete miatt egy újabb tér és idő struktúra jelenik meg.
A terem utolsó részében a megújuló energiák és transzparens kis szobrok láthatóak. A művész végül is pozitív kicsengésben zárja a természetszennyezés iszonyatos kártevéseit, mert a kis transzparens szobrok és a megújuló, tiszta energiák megjelenése reményt ad arra, hogy jelen századunk korrigálni fogja az iparosodás melléktermékeinek végzetes következményeit” – írja Széchy Bea.
Az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban (Budapest, XI., Sztregova utca 7.) május 15-ig látogatható kiállítást április 19-én könyvbemutató egészíti ki.
