Fura dolgok történnek a magyar bankrendszerben, amely egy ideje szálka a kormány szemében – kezdi cikkét Frances Coppola a Forbes magazinban. A szektor nagy része külföldi kézben van, ami még valószínűbbé teszi, hogy válság esetén tőke megy ki az országból, illetve visszaszorul a hitelezés. És persze nehezebb rávenni az ilyen bankokat, hogy azt tegyék, amit a hatalom akar, pl. hogy olcsón adjanak kölcsönt a kiválasztottaknak, illetve hogy vásárolják meg az államadósságot. És akkor még itt vannak a devizahitelesek, akiknek helyzetét megnehezítette, hogy főleg a jegybank politikája folytán nagyot esett a forint árfolyama. A Kúria ítélete folytán ebben az ügyben a következmények a pénzintézetekre hárulnak, ami sokba fog kerülni utóbbiaknak…
„Az Orbán Viktor illiberális világa” című elemzésben a világ vezető üzleti lapja, Financial Times úgy ítéli meg, hogy tusványosi beszédével a magyar miniszterelnök megerősítette: ő az Európai Unió problémás gyereke. Az összes tagállamról feltételezhető, hogy tartja magát a liberálisnak és demokratikusnak tekinthető értékekhez, ám a magyar politikus jelezte, hogy másutt keres ihletet, és Kínát, Oroszországot, Törökországot, valamint Szingapúrt nevezte meg lehetséges modellként.
A felszólalás súlyosbítja a brüsszeli félelmeket, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Orbán igyekezett különbséget tenni a liberalizmus és a demokrácia között, ám a jelzett államok közül jó pár nemigen bátorító példa azok számára, akik becsben tartják a demokráciát.
Éppen ellenkezőleg, különféle mértékben mindegyik arról nevezetes, hogy megfélemlíti a sajtót, beleavatkozik az igazságszolgáltatásba és zaklatja a civil szervezeteket. Ezek mind olyasmik, amikkel rendszeresen megvádolják a magyar vezetést is.
Orbán védelmezői szenvedélyesen tagadják, hogy Magyarországon támadás érné a sajtószabadságot vagy a független igazságszolgáltatást, ám a politikus modellválasztása bizonyosan árulkodó. A különös magyar útnak vannak következményei a határokon túl is. Az EU éppen most állapodott meg az Oroszország elleni új szankciókban. Orbán azonban nyíltan bizonyos rokonszenvet táplál Putyin politikai stílusa iránt. És ő is panaszkodott nemrégiben a kárpátaljai magyarokkal szemben alkalmazott bánásmódra, ami némiképp burkolt üzenet éppen akkor, amikor Brüsszel Kijevet igyekszik támogatni az orosz agresszió ellen.
A magyar vezető emellett időről időre flörtöl azzal a gondolattal, hogy országa egy nap visszakaphatja az első világháború után elvesztett területek egy részét. Amikor az EU oly sok más gonddal kénytelen szembenézni, gyakran egyszerűbb volt az unió számára, hogy figyelmen kívül hagyja Orbán Viktort. Ám a magyar politikus a jelek szerint olyan probléma, amely tartósan meg fog maradni.
A liberális demokrácia ellen indított oldalvágással Orbán Viktor nem hagyott kétséget célja felől: nemzeti alapokon olyan „illiberális államot” akar építeni, amelyhez Oroszország, Törökország vagy Kína szolgál modellül. Az Irish Times írása bonapartista beütéseket mutató, ellentmondásos, jobboldali populistának minősíti Orbánt, aki tévesen gondolja úgy, hogy az uniós tagság nem gátolja meg terve keresztülvitelében.
Már többször összecsapott Brüsszellel mert megpróbálta befolyása alá vonni az igazságszolgáltatást, a sajtót és a külföldről támogatott NGO-kat, tovább mert az adópolitikával alighanem külföldi társaságokat próbál kitessékelni. És hamarosan értesítést kap az Európai Bíróságtól, ha megkísérli aláásni az uniós alapszerződésekben lefektetett demokratikus értékeket.
Nem tette rokonszenvesebbé az EU-partnerek szemében az a követelése sem, hogy nagyobb autonómiát kell követelniük a kárpátaljai magyaroknak. Orbán Vaclav Klaust váltotta, mint a legmakacsabbul nacionalista tüske az európai terv körme alatt. Retorikája és új programja arra utal, hogy mindkettő összeférhetetlen az uniós tagsággal. De – akárcsak Nagy-Britanniát – senki sem kényszeríti Magyarországot a maradásra. Az ajtó nyitva, ha Orbán úr számára ennyire terhes a tagság.
Orbán Putyint utánozza – így értékeli a Die Zeit című német lap a magyar kormányfő véleményét, amely szerint Magyarországon vége a nyugati liberális demokráciának, és inkább Oroszországot, Kínát, valamint Törökországot akarja követni. A cikk felidézi a politikus pályafutását, a bátor indulástól, a polgári társadalom követelésétől kezdve, ám mint megállapítja, mára ebből semmi sem maradt. Az egykori és amai Orbán Viktort szinte már semmi sem köti össze. A hét végén pedig olyan leplezetlenül tárta fel politikai elképzeléseit, mint még soha. Az általa példaként felhozott államok az autoriter uralom prototípusainak számítanak. Semmi közük a nyugati, liberális irányvonalhoz és társadalmi modellhez. A miniszterelnök, aki hosszabb ideje kifejezetten önkényuralmi vonásokat mutat, azt is egyértelművé tette, hogy nem akar több külföldit magyar földön. Nyíltan támadta a civil szervezeteket is, amelyeket évekkel ezelőtt még védelmébe vett…
A mai nemzetközi lapszemle itt olvasható teljes terjedelmében; tessék kattintani!
