Békeffi István (1901–77) József Attila-díjas színmű- és kabaréírónak a 20. század számos sikeres operettje, vígjátéka, kabaréjelenete és filmforgatókönyve köszönhető. Közülük ma a legismertebbek a Kellér Dezsővel Salamon Bélának közösen írt Pomócsi-kabaréjelenetek, a Stella Adorján társszerzőségével született, és feleségének, Turay Idának írt Janika, amelyből Keleti Márton rendezett filmet, és az Egy angyal szállt le Brooklynban című 1957-i film Peter Ustinov főszereplésével, amelyből „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak” címmel zenés színművet is láthattunk Latinovits Zoltán utolsó, nagy színpadi szerepeként. A Janika társszerzője, Stella Adorján (1897-1967) író, újságíró több vígjátékát is Békeffivel írta.

Ez a darab nem tévesztendő össze Csáth Géza: A Janika című művével, amit nemrégiben a Pinceszínház és az Éjszakai Színház produkciójában láthattunk A Pertics Janika címmel. Ez a Janika egy népszerű színésznő szomorkás-vidám küzdelméről szól, amelyben a hűtlen férjét visszaszerezni vágyó szerelmes asszony, a saját, nem létező kamaszfiának bőrében keveredik bohózati helyzetekbe. Már Shakespeare korában sem lehetett könnyű elhitetni, hogy ha valaki kapkodva ruhát cserél, attól már nem ismerik fel, bár akkor ezt más tényezők is elősegíthették. De a 20. században mindenképp a játékszabályok cinkos és teljes elfogadását igényli a helyzetvígjáték nézőjétől, aki élvezi, hogy többet tud, mint egyes szereplők, jelen esetben az Amerikából tíz év után hazatérő férj, aki csak a hasonló vonásokat fedezi fel tizenéves kamasz „fiában” annak negyven éves édesanyjával, de nem látja meg a nyilvánvaló egyéb jeleket. Ha egyébiránt jó a darab és jók a szereplők – ez esetben mindkét összetevő megvan –, a néző nem tesz fel kínos kérdéseket dramaturgiailag megkérdőjelezhető pontokon, hanem gyermekien hálás a jó szórakoztatásért.

Polgár Gizi (Bíró Kriszta) primadonna idős szüleivel (Bodrogi Gyulaés Voith Ági) ünnepli a szentestét. Itt van munkaadója, Adorján színigazgató (Fazekas István) is, aki egy Fenek Jenő nevű elsőműves szerző (Rábavölgyi Tamás) Janika című darabjának címszerepét szánja ajándékul a művésznőnek. Ismeri már, előre borítékolni tudja, mivel lehet rávenni őt a szerep elfogadására. Csak eggyel ő sem számol, hogy váratlanul betoppan Gizi férje,Balla János(Mihályfi Balázs), aki tíz éve elment Amerikába, azóta is ott felejtette magát, csak most visszajött, mert szeretne elválni, hogy feleségül vehesse az amerikás magyar Betty Tordayt (MoldvaiKiss Andrea). Csakhogy a férj nem a feleségét találja a lakásban, hanem egy kisvasúttal játszó kisfiút, ugyanis Gizi, hűséges öltöztetőnőjének, Malvinnak a segítségével (Margitai Ági), próbaképpen már felvette a szerep szerinti Janika figuráját, akiről János a hasonlóság okán azt hiszi, hogy a saját fia, Janika, akinek létezéséről eddig nem tudott. Gizi meghagyja őt ebben a hitben, sőt most már kettős énjét használja fel arra, hogy beolvasson író férjének az okozott fájdalmakért, és visszaszerezze őt magának. És innentől elszabadul a „bolondok háza”.

Ez a nyomaiban Molnár Ferencre is emlékeztető „színház a színházban” teszi igazán cinkossá a nézőt, aki jókat nevet, együttérzően meghatódik, élvezi a színházi kulisszatitkokba való belelátás örömét, a félreértéseken és elkésett reakciókon alapuló poénokat, átöltözéses bohózati helyzeteket, a férj és feleség küzdelmét, de mindenekelőtt eredményesen drukkol, hogy a dolgok jóra forduljanak.

Békeffi és Stella jó mesterségbeli tudással egyensúlyoz a borotva élén, de nem esik le és meg sem is vágja magát, mert az egész játék szerethető.

Honti György– aki Bíró Krisztával közösen már régóta készült a darab színrevitelével – pontosan érzi a darab ritmusát, hangsúlyait, egyensúlyi arányait, és főként hagyja színészeit lubickolni a szerepeikben. Mert itt sok jó szerep van, amivel sikert lehet aratni. Ezért a színpadról is „lejön”, mennyire élvezik a játszók ezt a fajta együttlétet egymással és a közönséggel.

Gizi/Janika szerepe nehéz és összetett, amita nagylelki érzékenységű Bíró Kriszta ebben a jól megérdemelt címszerepben finom eszközökkel maradéktalanul ki is játszik. Már külső alkatában is nagyon jó a feladatra, mozdulataival, tekintetével, hangsúlyaival pedig nagy tehetséggel tudja árnyalni minden jelenetnek a komikus és tragikus arányait. A szerelmes és a dühös asszony nem egysíkúan fehér és fekete, hiszen abban, hogy férje megretten a féltékenységétől és a „szabadságot” választja, ő is hibás, és mikor ezt belátja, mint egy megszelídült makrancos Kata követi férje rájátszó utasításait. Bár egy-egy szerep többféleként is értelmezhető, nekem – Turay Ida alakítását is ide értve – Bíró Kriszta összetett játéka tetszett leginkább az eddig látottak közül.

Balla János szerepében az a nehézség, hogy ugyancsak több rétege van. Idehaza sikeres író volt, de az amerikai befutást hullámvölgy követte, amiből Torday Betty szerelme és pénze segítette ki. A szép fiatal nő iránti lángolásába hála is vegyül, amikor házasságot tervez vele. Csakhogy János magabiztosságát az emlékek, a Gizi iránt még ki nem hűlt szerelem, és ez a váratlan apai élmény elbizonytalanítják. A hiú férfi elsősorban önmagával viaskodik, mígnem döntését a régi-új érzések és az ölébe pottyant lehetséges írói siker folytatása egyaránt a nézőnek tetsző mederbe tereli. Mihályfi Balázs ugyancsak érzékletesen játssza el a szerep színeit, és a jelenetekben rejlő, alul-fölül helyezkedő, aktuális státusát.

Nagyon jó volt ismét színpadon látni Margitai Ágit. Ez a „bohócarcú” tragika minden eddigi film- és színházi szerepeiben fel tudta mutatni mestersége és művészete gazdag tárházát. Malvin, az öltöztetőnő és baráti házi cseléd arcán, mozdulatain ki nem mondott mondatokkal folytatódik a megírt szerep, a hűséges segítőkészségtől a hazudozásba szorított mentőangyal kapálózásainak minden kétségbeesésével. Egyetlen üres pillanata sincs, amit a közönség kirobbanó, hálás tapssal köszönt meg.

Igen,a nagyszínészegyéniségek pontosan tudják, hogyan kell az epizódszerepeket is emlékezetessé tenni. Így van ezzel a Nemzet Színésze,Bodrogi Gyulais. „Polgár apuka” amolyan papucsférj, aki egyszerre játssza el veje magatartásának külső elítélését és belülről fakadó irigylését. Szereti a lányát, de még jobban szeretne kívül maradni ezen a kényelmetlen színjátékon. Bodrogi sosem játssza le színésztársait, de szerepének minden pillanatát megragadja arra, hogy bebizonyítsa, mennyi mindent ki lehet hozni egy epizódszerepből mozdulatokkal, grimaszokkal, hangsúlyokkal.

Voith Áginak az Anya szerepe jutott, akiben főleg az a komikum forrása, hogy sosem a jó pillanatban reagál, így aztán, ha mond valamit, az többnyire másra vonatkozik, mint amiben éppen tartanak. Butácska és sznob is, 40 éves lányának azért vesz kisvasutat, mert az egy bulvárkérdésre azt válaszolta: mindig is ez volt a legnagyobb vágya, ugyanakkor férje felett állónak érzi magát. Szép szerepformálást láttunk nála is.

Fazekas Istvánt eddig is rokonszenves, megbízható színészként ismertem, Adorján színigazgatójával ezt tovább mélyítette. Habitusában nagyon jól illett hozzá ez a figura, amely a színházi világ bizonyos nehézségeit közvetíti, mint a színészekkel és az írókkal való diplomatikus taktikázást, vagy mi minden veszélyeztethet egy előadást.

Moldvai Kiss Andreát először láttam színpadon, de nagyon jó hatással volt rám az amerikás magyar lány megformálásával, aki egyszerre szerelmes vetélytárs, ugyanakkor érdekember, de ha úgy adódik, szépen tud veszíteni is. 

Rábavölgyi Tamásnak abszolút „untermann” szerep jutott, Fenek Jenővel ugyanis csak megtörténnek a dolgok, de ő maga nem aktív. A színész jól hozta ezt a kezdőíró-szerepet reményeivel és kiszolgáltatottságaival együtt, rokonszenves humorral szerencsétlenkedett a színpadon.

Az újságíró szerepét, aki tulajdonképpen arra kell, hogy kiprovokálja Balla Jánosból az ars poeticáját, maga a rendező,Honti Györgyjátszotta. Jó darabértelmezését és színészvezetését egyaránt dicsérni lehet. Az előadás sikerében része van Húros Annamária egyszerűségükben is kifejező díszleteinek és jelmezeinek.

Így, együtt nagyon jó, ütős kis társulat adta elő a darabot, ami bizonyára az évad egyik közönségsikerét hozza el a 2012-13. szezonban. További előadások a közeli jövőben: december 26., 2013. január 11. (este héttől) és január 20-án délután három órától.

A Karinthy Márton vezette színház nem a kísérletező, meghökkentő előadásairól híres, de azt a megbízható, nézőbarát, polgári színjátszást, amit a közönség mindig is nagyon szeret, folyamatosan és jó előadásokkal bizonyítja, évről évre igazolva azt, hogy a közönségért van ez az egész.

Itt a függöny mindkét oldalán jól érzik magukat az emberek, és még az igazgató leváltásáért sem kell izgulniuk.