A jelenet természetesen a fantázia terméke, az sem valószínű, hogy az I. világháború második évében a hajlott korú, meglehetősen sokat betegeskedő (és a technikai vívmányok iránt nem sok érdeklődést tanúsító) Ferenc József vette a fáradságot, és ellátogatott a Belgrád peremén elterülő szerémségi városkába, a magyar történelemben meglehetősen sokat szerepelt Zimony postahivatalába, amely igen nagy valószínűség szerint jó ideig a Nagy Háború frontjain harcoló és mind nagyobb számban rövid és véres-kegyetlen összecsapásokban hősi halált fiatalemberek utolsó üzeneteit továbbította a tábori posták közvetítésével a hátországba.
A mainál sokkal nagyobb figyelmet és teret érdemlő (a pesti, Benczúr utca 27. alatti) Postamúzeum az első világháború postaforgalmát, táv- és hírközlését bemutatandó állított össze látványos és hiteles időszaki kiállítást – Ady Endre „Ember az embertelenségben” drámai költeményéből vett – „Borzalmak tiport országútján” címmel.
És ha már a háború említtetett: történelmi tény, hogy Zimonynál dördült el az első világháború első puskalövése, miután a monarchia hadüzenetének hírére a szerbek fölrobbantották a Belgrádot Zimonnyal a Száva fölött összekötő vasúti hír egyik pillérét. A szerb alakulat és a magyar 68. jászkun gyalogezred katonái között 1914. június 29-én tűzharcban hunyt el háború első áldozata, a mindössze 22 éves, abádszalóki Kovács Pál gyalogos.
Vissza Ferenc József (állítólagos) zimonyi látogatásához – a kiválóan sikerült postamúzeumi jelenet, amelyben a közönség is készséges közreműködőként szerepelt, miután az I. világháború második évében történt – minden bizonnyal az 1915. október 9. utáni időszakra datálódik. Az osztrák csapatok ugyanis aznap foglalták el Belgrádot.
Az uralkodó bevonulását követően a császári magántitkár bemutatta Kisfaludi Júliát, a zimonyi postahivatal és távírószolgálat megbízott vezetőjét –valójában a Postamúzeum igazgatóját, aki természetesen korabeli postásköpenyben járult a király elé. Elmondásából kiderült, hogy a postahivatalt egy iskola néhány tantermében rendezték be, dolgozói tábori körülmények között szolgálnak, de mindent megtesznek azért, hogy a frontról érkező, illetve az oda címzett küldemények a lehető legrövidebb idő alatt elérjék a családokat, a katonákat. A szigorú cenzúra megtiltotta a katonáknak, hogy megjelöljék tartózkodási helyüket, ekként szeretteiknek fogalmuk sem volt arról, hogy a mind hosszabb frontnak melyik pontján néznek szembe az ellenséggel, a halállal.
A történelemből ismeretes: a központi hatalmak embervesztesége (elesett, sebesült, hadifogságba esett, eltűnt) legalább 15 millió volt, azaz az összes mozgósított kétharmada! A Horvát-Szlavónországot is tartalmazó történeti Magyarország által mozgósított katonák közül 381 ezren vesztették életüket, 743 ezren megsebesültek, az eltűntek és a hadifoglyok száma pedig 400 ezer, illetve 615 ezer volt. (Forrás itt; tessék kattintani!)
A postamúzeumi performansz – Ferenc József és a zimonyi tábori postahivatal alkalmazottainak párbeszéde – itt meghallgatható, tessék kattintani, érdemes, mert sok információt tartalmaz!
Kisfaludi Júlia postamúzeum-igazgató asszony az Infovilág érdeklődésére a többi között elmondta, hogy a jövő márciusig megtekinthető „Borzalmak tiport országútján” című időszaki kiállításra szeretettel várják mindenekelőtt az általános és középiskolásokat, akik minden bizonnyal különös érdeklődést tanúsítanak nem csupán a történelem, hanem a technikatörténet, az évszázaddal ezelőtti postai, távközlési, híradástechnikai, sőt közlekedési eszközök (kevesen tudják, hogy a Magyar Posta már az első világháború előtt akkumulátorral hajtott járműveket is használt) iránt. Nagyon jó lenne, ha a múzeumot fenntartó Magyar Posta ajánlaná ezt az időszaki kiállítást (és persze az állandókat is) a tanulóifjúságnak.
Nagy élmény lehetne a fiatalok számára nem pusztán a Benczúr Ház-i postamúzeum, hanem a budai, Úri utcai telefóniamúzeum (sajnos, nincs önálló honlapja!), valamint a pesti, Dob utcai bélyegmúzeum is.
(A szerk. megj.: tekintettel a budai várnegyedet egyre energikusabban ostromló kormány „szédületes” terveire, nagy kérdés, megmaradhat-e eredeti helyén, a valamikori, 1928–85 között üzemelt Vár-telefonközpontban nagy gonddal és nem kevés anyagi ráfordítással berendezett telefóniamúzeum, ugyanis értesüléseink szerint az épületet már kiszemelték a belügyminisztérium számára.)
Végezetül ne feledkezzünk el a főszereplő Ferenc Józsefről se! Az egykori uralkodóra különösen hasonlító férfiúról az Infovilág éppen két évvel ezelőtt írt már: Ferenc József látogatása a Telefonhírmondónál. A hazánkat időről időre (a múzeumok majálisa napjaiban) fölkereső Llywelyn ab Eleri velszi számazású férfiú, aki kezdetben nagy érdeklődéssel tanulmányozta Japánt, majd 1991-ben Berlinbe költözött. Különös érdeklődést tanúsít Ferenc József iránt, már csak azért is, mert némi jelmeztudományi beavatkozással elképesztően hasonlít az egykori osztrák–magyar uralkodóra. Ebbéli tulajdonságát jól hasznosítja a megélhetéséhez, tiszteletdíjra a rendszeres szereplései révén tesz szert. A rokonszenves Llywelyn ab Eleri jellegzetes „ferencjóskai” dialektusban, nyelvünket jól értően lép föl különféle rendezvényeken.