A KSH által kiadott gyorsjelentés szerint áprilisról májusra 113 ezerrel csökkent az alkalmazásban állók létszáma, amelynek lényegében egyetlen oka, hogy 2014. áprilisában 212 ezer ember dolgozhatott közmunkában, ez a szám májusra 99 ezerre csökkent. Azaz 113 ezren elveszítették a munkájukat. Ennek a létszámnak – a munkaügyi kirendeltségeken regisztrált munkanélküli-statisztika alapján – 60%-a álláskeresési támogatást, vagy szociális ellátást sem kapott az államtól azután, hogy elveszítette közmunkáját. Azaz mintegy 65–70 ezren ténylegesen segítség nélkül maradtak.

 

Közfoglalkoztatottak és álláskeresők változása (2014. április–május)

közfoglalkoztatottak

nyilvántartott álláskeresők

2014. április

211 800 fő

2014. április

413 739 fő

2014. május

98 800 fő

2014. május

514 356 fő

különbség

-113 300 

különbség

+100 617 

ebből:

 

 

–          álláskeresési ellátásrajogosult

+7501 fő

–          szociális támogatásbanrészesül

+27 843 fő

–          ellátást nem kapó

+65 272 fő

                    

Nyilvánvalóan a kormány is érzékelte, hogy ez tarthatatlan, és a választások után is kellene valamiféle segítség a társadalom lecsúszott rétegei számára is. Más oldalról pedig a politikai naptárra nézve, éppen az önkormányzati választások előtt tarthatatlannak látszik, hogy ekkora tömeg mindenfajta állami gondoskodás nélkül legyen.

 A kormány múlt heti döntése alapján 43 milliárd forinttal növelik a közfoglalkoztatásra fordítható pénzek nagyságát. Ezzel párhuzamosan júniusban már nyilvánvalóan elkezdték újraindítani a közfoglalkoztatási programokat, legalábbis erről árulkodik, hogy a májusi csúcs után júniusban már mérséklődött a nyilvántartott álláskeresők száma.

A kormány ígéretei szerint 2014-ben átlagosan havonta 200 ezer fő fog közmunkában dolgozni. A múlt héten meghirdetett tervek szerint augusztustól decemberig átlagosan 193 ezren kaphatnak közmunkát, amelynek csúcsidőszaka az önkormányzati választások előtt lesz (augusztus-szeptemberben átlagosan 230 ezer fő). A tények, adatok és a kormányzati tervek alapján akkor valósulhatna meg a 200 ezer fős foglalkoztatás, ha júniusban és júliusban havi átlagban 250 ezren dolgozhatnának közmunkásként. Ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen, ekkora létszám júniusban a munkanélküli-regisztráció adatai alapján biztosan nem került át a közfoglalkoztatási rendszerbe.

A másik oka annak, hogy nem lesz 200 ezer havi átlagos létszám, egyszerűen az, hogy ennek nincsen meg a fedezete. A KSH legfrissebb adatai alapján az látszik, hogy egy 8 órában dolgozó közmunkás bérköltsége 99 ezer forintjába került az államnak egy hónapban. Ehhez hozzáadódik a rendszer működtetési költsége, amely korábbi adatok alapján a költségek további 15%-át teheti ki. Ha a kormány tartani szeretné ígéretét – azaz, hogy havi átlagban 200 ezer ember dolgozhat közmunkásként – akkor ez egy évben 270 milliárd forintba kerülne. Erre pedig nem fedezet a múlt heti átcsoportosítás után rendelkezésre álló 231 milliárd forintos keret.

Számításaink szerint reálisabb, hogy inkább havi átlagban 170 ezer főt dolgoztatnak az idén közmunkában, amely látványos különbség a kormányzati ígéretekhez képest.

 

év

költségvetés kiadása

havi átlagos létszám (ebből teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya %-ban)

2012.

132 milliárd forint

908 000 fő (80%)

2013.

171 milliárd forint

1 291 000 fő (86%)

2014.

231 milliárd forint rendelkezésre álló forrás vs. Policy Agenda 270 milliárd forintos becslése

200 000 fő (99%)(terv)

 

Az adatok azt mutatják, hogy a kormány csak és kizárólag politikai naptára alapján mozgatja a közmunkásokat. Ebből adódhat, hogy története legnagyobb létszámcsökkentését hajtotta végre egyik hónapról a másikra a kabinet, amely tovább feszíti a társadalmi problémákat a nincstelenségben, vagy annak határán élők között.

A közmunka-rendszer miatt a kormány ugyanakkor ígéretspirálba is sodródott, aminek a folyamatos költségvetési források emelése, ezzel párhuzamosan más területeken megszorítások elrendelése áll. A teljes foglalkoztatás illúziója mögött csak a tovább feszített közmunka áll, ahogy a kormány ezt elismerte. Ugyanakkor ez egyre több pénzt követel az adófizetőktől, amely növeli a társadalom azon tagjainak ellenszenvét, akik (még) nem kerültek a közmunka-programokba. (Forrás: Policy Agenda)