A Danube Institute, a brit John O’Sullivan által vezetett, ám a kormány által alaposan kitömött pénzzel működtetett Duna Intézet (helyszín: a pompásan fölújított Lónyay–Hatvany-villa a budai vár alatt) konferenciáján megerősítették számunkra: van jobb- és baloldali jogállam-értelmezés. Előbbi szerint Magyarországon nemcsak jogállam van, de az európai intézetek és a baloldal folyamatosan ostromolják és fel akarják számolni. A külföldi előadók készségesen nyilatkoztak ugyan a Klubrádiónak, de nem hagytak kétséget szélsőséges nézeteik felől, amikkel a fiatalok fejét is tömik. Mert erre van pénz bőven. (A nyitó képen a Lónyay–Hatvany-villa; foto: Bord-Stúdió)
Tulajdonképpen nem lehet definiálni a jogállamot – védekezik a kormányoldal. A Duna Intézetben magyarázták Orbánék bizonyítványát.
Legutóbb a hatodik kerületben jártam jó két éve a Danube Institute által szervezett rendezvényen, szerény körülmények között dolgoztak, konferenciáztak. Mintha ők is függetlenek lennének. Most viszont a budai vár aljába, a Lónyay–Hatvany-villába invitálták a hallgatóságot „A jogállam fogalma a politika csapdájában” címmel rendezett konferenciára. A felújított villa luxus berendezései közt Manet- és Gauguin-festmény fogad a lépcsőfordulóban, és persze külön teremben láthatók a II. világháborúban a németek által elhurcolt Hatvany Lajos műkincsei, amiknek visszaszerzése az amerikaiak érdeme…
Archív felvétel a pompás villaépületről.
A magyar kormány egyik ideológiai fellegvárának is tekinthető Batthyány Lajos Alapítványt költöztették a villába, ahol a konferencián fehér kesztyűs kiszolgáló személyzet fogadta a látogatót. Csilivili konferenciaterem, elegáns urak és nem kevés fiatal. Egyikőjükkel szóba is elegyedtem: egyetemista, és erősen hajlik arra, hogy belép az alapítvány tagjai közé, mert amit hallott, az neki nagyon rokonszenves volt. És mit hallott? A jogállam fogalmának jobboldali, kormányzati interpretálását, amiben a hallgatóság segítségére volt
Varga Csaba, a Pázmány Péter Egyetem professzor emeritusa (a jobb oldali képen, Horváth Péter Gyula felvétele), Stumpf István, egykori alkotmánybíró és két külföldi vendég is. Továbbá az alapítvány egyik fiatal tehetsége, aki bebizonyította hallgatóságának, hogy az Európai Uniónak nincs joga vegzálni Magyarországot. Előadásában Stumpf István is arra helyezte a hangsúlyt, hogy a nemzeti törvénykezés mindenekfelett, ennek felülbírálására egyik külföldi intézménynek sincs joga.
Így fogalmazott: az alkotmánybíróság szerepe – minden korlátozás ellenére – vitathatatlan abban, hogy hozzájárul a nemzeti identitás és az ország szuverenitásának a megőrzéséhez. Majd megtudtuk azt is, hogy az alkotmánybíróság hozzájárul a hatalommegosztás – még ha kétharmadról van is szó – ellenőrzéséhez, ekként a demokrácia és a jogállam tisztességes működésének a záloga.
– A jogállam kifejezésen még mindig vitatkoznak, hogyan is értelmezzék. Klasszikus értelemben a jogalkotás folyamatának leírására szolgált, ma pedig szinte csak morális tartalommal van átitatva – mondja el James Allan, a Queensland Egyetem kanadai-ausztrál jogprofesszora (a bal oldali képen), akit előadása után, a szünetben kérdeztem, mert itt nemcsak jobboldali, hanem szélsőséges nézeteket is hallottam.
– Ma nagyon egyszerűen állnak hozzá az emberek. Ha ez a kormány írta a törvényeket, akkor van jogállam. Ha a másik kormány, akkor nincs jogállam. Az előadásomban is arra helyeztem a hangsúlyt, hogy ma már az erkölcs fogalmának ebben az értelemben politikai színezete van.
– Csakhogy ön azt is mondta az előadásában, hogy a jogállam nagyjából attól függ, hogy milyen kormányt választ magának a nép. Nálunk már a választás sem alapult jogállami normákon, hisz’ a kormány négyéves ciklusa alatt az ellenzéki vezetők 5, azaz öt percet kaptak és csak egyszer! – az állami tv-ben a bemutatkozásra. Ön szerint a választók ez alapján tudnak egyáltalán legitim döntést hozni, értékrend alapján választani?
– A magyar helyzetet nem tudom kommentálni. De jó példaként említhetem az amerikai médiát. Meggyőződésem, hogy az állami tv-csatorna, a PBS (—> Public Broadcasting Service, az Amerikai Egyesült Államok közszolgálati televíziós csatornája, ami az ország nagy részén elérhető – a szerk. megj.) 98%-ban demokrata elköteleződésű. Ha hozzáteszem a Fox News tv csatornát, akkor sem javul a helyzet, mert napközben demokrata hangon beszél, és csak az esti órákban szól a republikánus, konzervatív tömegekhez. Nincs a világon rosszabb az amerikai médiánál! De említhetem önnek a The New York Times-t vagy a The Washington Post-ot is. Trump idején a Yale Egyetem felmérést végzett az elnök megítéléséről a médiában. Az észak-koreai elnök jobb megítélést kapott az amerikai sajtóorgánumokban, mint Donald Trump. Szóval, ha úgy van, ahogy ön mondja, akkor itt is gyakorlatilag az van, mint az Egyesült Államokban. De nagy általánosságban is elmondhatom, hogy az angolszász világban szinte mindenhol balra húz a média.
– De nem nálunk! Itt pont fordított a helyzet!
– Kérem, akkor el kell menni szavazni, és megnyerni a választást. Alapvetően a jobboldalnak kell megküzdenie az egyenjogúságáért. Az egyetemeken is nagy többségben baloldaliak tanítják az újságírást.
– Csakhogy nem adatik meg az igazi választás lehetősége. És hadd tegyem hozzá, hogy az Európai Parlament ki is mondta, hogy nincs demokrácia ma Magyarországon.
– Ez egyszerűen nevetséges – reagál a professzor.
– A Freedom House is majdnem ugyanezt mondja…
– Ez tényleg nevetséges, különösen akkor, ha a parlamentben csak páran mondják ezt…
– Nem! A nagy többség ezt szavazta meg.
– Mert egy oldalon állnak. Na, látja, éppen ezért lépett ki Nagy-Britannia az EU-ból. Mert ki kell mondanunk, hogy korántsem demokratikus intézmény az EU. Az is nevetséges, hogy az EU nem tud törvényeket alkotni. Akkor mire fel van? Mit számít, amit tesznek? Ki ellenőrzi az Európai Bizottságot? Ki mondja meg, hogy amit ők tesznek, az úgy van jól?
– De hát a konzervatív Európai Néppárt is egyetért Magyarország megítélésében az összes döntéshozó szervvel.
– Nos, hát mégis csak oda lyukadunk ki, hogy erkölcsi és nem jogállami alapon születnek döntések.
– Ön az előadásában a Hillary Clinton által használt „szánalmas tömeg” kifejezést használta, amiből arra következtetek, hogy ön Trump pártján áll. Nem zavarja, hogy vád alá helyezték és egyre több peres ügye lesz?
– Az egész politikai elit megvádolta Trumpot az oroszokkal való összejátszásban, de végül senki nem tudta bebizonyítani. Minden, Trump elleni vád hamis alapokon nyugszik…
Szintén előadott Gadi Shmuel Taub (a bal oldali képen), a Jeruzsálemi Héber Egyetem vezető oktatója, aki meglepett azzal, hogy az utcán a jogállamért tüntető embereket gonoszoknak, a kormányzatiakat jó embereknek állította be.
– Nem! Pontosítanék. Az utcán a reformok ellen tüntetők szeretik magukat jó emberekként beállítani, s akik nincsenek az ő oldalukon, azok szerintük rossz emberek. Ez az, amikor az elitista rendszer úgy állítja be magát, mintha demokrácia lenne.
– Ön elmondta azt is, hogy sajnálatos módon nem tudja a kormány Izraelben végrehajtani az igazságügyi reformot, mert a legfelső bíróság csupa progresszív liberális emberekből áll. Magyarországon viszont csupa illiberális, kormánypárti emberekből áll az alkotmánybíróság. Tehát akkor ön kimondta: ez így nem kóser.
– Nem vagyok tisztában a magyar helyzettel, de Izraelben a radikális baloldali bírók tartják kontroll alatt bírák kinevezési procedúráját, amit én egyértelműen antidemokratikus rendszernek tartok.
– Akkor kinek kellene kontroll alatt tartania a jelölésüket?
– A politikusoknak, mint ahogy az minden demokratikus rendszerben általában lenni szokott.
– A tüntető tömegek kritikaként fogalmazzák meg Benjamin Netanjahuval szemben, hogy ő fogja a bírákat kinevezni. Pont attól félnek, amit ön mond.
– Nem fogja ő személy szerint kiválasztani a bírókat, ez merő demagógia.
– Ön hogyan határozná meg az izraeli jogállamot?
– Izrael nem jogállam, hanem a bírák uralma alatt tartott ország.
– Kaotikus állapotként jellemezte a mai helyzetet, amiben gesztust tett Netanjahu a népnek.
– Az elitnek tett gesztust azzal, hogy leállította az igazságügyi reformot. Mert az elit a többséggel szembe menve nem akarja ezt a változtatást keresztülvinni. Nekem az a szívfájdalmam, hogy még a parlamenti többség sem képes keresztülvinni ezt a szerény reformot. Az elit tartja kontroll alatt a többséget, olyannyira, hogy még puccsal is képes fenyegetőzni.
– A többség az utcán van és tüntet!
– Nem! A többség a jobboldal, és nem az utcai tüntetők. Az utcai tüntetők, persze, szavazók is egyben, és ez a szavazó többség a jobboldalra voksolt.
– Mi lesz ennek a patthelyzetnek a megoldása?
– Ha rajtam múlt volna, már rég megszavazzuk az igazságügyi reformot, hogy végre a jogállam útjára térjen az ország. Puskaporos válságban vagyunk, ezért sokkal keményebben kellett volna fellépni a védelmi miniszterrel és a puccsal fenyegetőkkel szemben. Rögtön az elején el kellett volna fojtani a hadsereg főparancsnokának a köreiben mutatkozó ellenállást. A kormány elvesztette az ellenőrzést a hadsereg felett. A parlamenti szavazástól függ a továbbiakban az izraeli jogállam.
Végül sikerült mikrofonvégre kapni Varga Csaba professzort is, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem emeritusát, aki jó húsz perces előadásában azt állította, hogy a jogállamnak millió értelmezése van, ezért nem megfogható. Tulajdonképpen nem is tudjuk meghatározni, mi a jogállam. És erről Jogállam címmel nagy könyvet is írt. Persze, kényes kérdések nem hangoztak el a konferencián, így az sem, hogy Oroszországot is jogállamnak tartják-e. Mert a hallottak alapján ez is belefér.
Kérdésemre Varga Csaba professzor közölte, nem tudja, mert ő jogfilozófus, akinek nem dolga konfrontálódni ilyen kérdésekben.
