Janis Joplin, aki mindössze néhány évet töltött a rock- és blueszínpadok reflektorfényében, a legnagyobb fesztiválok színpadán, a szabad élethez vonzódott, megtagadta a jómódú családja által kínált kényelmes, nyugodt, ám szerinte unalmas életet. Rekedtes hangját, legendás dalait a blues- és rockrajongók ismerik szerte a világon.
A jövő szombati emlékkoncert főszereplője a Garda Zsuzsa vezette Janis Joplin Emlékzenekar. A bluesénekesnő éppen Joplin 60. szülinapetésnapi koncertjén határozta el együttesének meglakitását. Az emlékzenekar mellett a színpadra más zenei stílusok képviselői is színpadra lépnek: Zalatnay Sarolta, nagyjából Janis Joplin kortársa, a hatvanas és hetvenes évek hazai sztárja, Oláh Ibolyával, a Megasztár felfedezettjével a popot, Pásztor Anna az Anna & The Barbies együttesből az alter-rockot képviseli, akárcsak Gerdesits Ferenc, a Quimby tagja; Koroknai Árpád, az Omen kitűnő énekese a heavy metal színeit hozza a klubba.
Janis Joplin fehér létére teljesen magáévá tette a feketék zenéjét, sokak szerint még náluk is elkötelezettebben énekelte ezeket a dalokat. Otthon nem érezte jól magát, elszökött, 1961-től 1966-ig beutazta Amerikát. Alkalmi munkákból élt, egy ideig egyetemre járt. Később egy bluegrass-együttes kíséretében country és blueszenét, Bessie Smith- és Leadbelly-dalokat énekelt. Miután 1966-ban eljutott San Franciscóba, ahol tagja lett a Big Brother And The Holding Company-nak, a következő évben felléptek Monterey-ben. Ott tűnt ki különleges, rekedt blueshangjával, és attól kezdve figyeltek fel rá. Cheap Thrills című albuma hatalmas siker, igazi berobbanás volt, a fesztivál után jelent meg
Az együttes a nyugati part legnagyobbjaival lépett fel, a többi között a Grateful Deaddel. Zenéjük ötvözte a blues, a rock és a korai hardrock stílust. Joplin kivált az együttesből és önállóan próbálkozott tovább. Szólópályáján végig segítette a Company gitárosa, Sam Andrew. 1968-ban Bob Dylan menedzsere, Albert Gross vette pártfogásába. Később Kozmic Blues Band néven alakított – vegyesen fogadott – együttest. Ezzel a zenekarral eljutott Európába is. Amerikában a legnagyobb fesztiválok várták: Newport, Atlanta, majd Woodstock, és bemutatkozhatott a Carnegie Halban és a Fillmore Eastben is.
Koncertjein mindig kitűnő volt a hangulat. Fellépésein gyakran tett polgárpukkasztó kijelentéseket. Fiatal korától keményen ivott, hamar megismerkedett a detoxikálóval. Eljutott arra a szintre, hogy több mint egy üveg whiskyt ivott meg, és”ráerősített” heroinnal. 1970. október 4-én találták meg holtan, aznap kellett volna befejeznie a Buried Alive In The Blues című dalát. A szám a halála után listát vezető Pearl című albumán hallható, másik legendás dalával, a Mercedes Benzzel együtt. Élete utolsó felvételét, Kriss Kristofferson „Me And Bobby McGee”-jét egy nappal halála előtt rögzítették, az is hallható a Pearl-lemezen, az első helyezett volt.
Halála után megmaradt 2000 dollárját – végrendelete értelmében – zenésztársai elbulizták, hamvait a Csendes-óceánba szórták. Lemezeit azóta is többször kiadták, egyik legutóbbi albuma, a dupla Pearl Sessions tavaly jelent meg a boltokban.