A Financial Times azon a véleményen van, hogy el kell felejteni a határok nélküli Európát, mert nem lehet felszámolni a schengeni rendszer hibáit, ezért inkább vissza kell térni a határok nemzeti ellenőrzéséhez. Éspedig azért, mert a párizsi merényletek megmutatták: nem működik a Schengen mögött meghúzódó biztonsági háló. Hiszen például az egyik legkeresettebb bűnöző szabadon közlekedett Szíria, Franciaország és Belgium között.
Ha mégis megpróbálják helyre pofozni a korlátok nélküli utazások lehetőségét, az gazdaságilag előnyös lenne, csak éppen politikailag nehéz keresztülvinni, miután néhány héten belül elvesztette legfőbb aduját, a lakosság bizalmát és nem is igen látszik, hogy az EU képes lenne visszaszerezni…
Sokkal több muzulmán kész harcolni a Nyugatért, mint amennyi ellene – hívja fel a figyelmet a Washington Post szerkesztőségi cikke. Az amerikai hadseregben időtlen idők óta muzulmánok tízezrei szolgálnak, és ugyanez vonatkozik egy sor európai országra is. Nagyjából azóta vannak jelen a sok vallást képviselő nyugati fegyveres erőkben, hogy a 8. században, Gibraltár elfoglalása után felbukkantak a kontinensen. Az I. világháborúban azután a Brit Birodalomból nagyjából 400 muszlim küzdött a szövetséges erők oldalán, de kivették részüket a II. világháborúból is. Később ott voltak Vietnamban, az 1991-i öböl menti háborúban, Afganisztánban és Irakban is. Mindezek alapján – bármennyire veszedelmesek is a muzulmán terrortámadások – nem szabad elfeledkezni arról, hogy jóval több muzulmán hajlandó az életét áldozni a Nyugatért, mint amennyi ellene fordul.
Hertha Müller arra figyelmeztet, hogy akármennyien jönnek is a menekültek, mindenkit megillet az oltalom – olvasható a Süddeutsche Zeitungban. A Romániából elszármazott Nobel-díjas írónő akkor mondta ezt, amikor átvette az idei Heinrich Böll-díjat. Felidézte, hogy a kelet-európai diktatúrák idején hány, de hány ember akart menekülni, mert elege volt az elnyomatásból és a gyámkodásból. És akár a fél életüket rááldozták, hogy kijussanak nyugatra. Mert az volt a közfelfogás, hogy mindenütt jobb, mint éppen náluk. Ma ugyanilyen megfontolásból kelnek útra teljesen megkeseredett tömegek. Épp ezért oly fura, hogy inváziónak vagy lavinának állítják be a menekülőket. Müller számára mindig is talány volt, mikor szánják rá a magukat az érintettek az illegális határátlépésre, hiszen a román határ pl. a halál övezetének számított, Magyarország felé Ceausescu idején tűzparancs volt érvényben…
Az írónőt ezért háborítja fel annyira, hogy manapság a kelet-európai államok úgy tesznek, mintha a menekülés nem lenne történelmük része. Amikor egy országot elfog a teljes kétségbeesés, kialakul a menekülés tömegpszichózisa. Lásd Szíriát és Eritreát! És a kényszer érzése csak akkor szűnik meg, ha meghal a diktátor, véget ér a háború és az iszlám terror apokalipszise.
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
