Leginkább az uniós vedelem alatt álló paprikaőrlemény és a reneszánszát élő népi hímzés kapcsán emlegetjük az Árpád-kori települést. Érseki székvárosként is számon tartjuk, hisz’ második püspökségünket itt alapította István király.
Sokaknak (nem kifejezetten kellemes gondolattársításként) fölsejlik az egykori törvényszék épületébe telepített országos női börtön is; jó néhány egyházi központ részesült hasonló „jutalomban“ az ötvenes évek Magyarországán…
A Szent István utca szobrai láttán kirajzolódik előttünk Kalocsa történelme. A Szentháromság tér felé tekint Asztrik püspök – első királyunknak nyújtja a pápától hozott koronát. Utódai, Kalocsa érsekei Trianon előtt óriási egyházmegyét irányítottak. Legkiválóbbjaik emlékét bronz szoborcsoport őrzi a sétálóutca-részen. Itt van Csák Ugrin, a muhi csata hőse; az iskolaalapító Batthyány József és Patachich Ádám, aki gyűjteményével létrehozta az érseki könyvtárat. A palota barokk termében megtekinthetők a 150 ezres gyűjtemény legértékesebb kódexei, ősnyomtatványai, könyvritkaságai. Haynald Lajos szobra előtt is tisztelegnünk illik, ő alapította az arborétumot és a világon a tizennyolcadik (!) csillagvizsgálót. Nem véletlen, hogy a 19. századi csillagászok körében Kalocsa volt a legismertebb magyar város. A világhírű tudós Fényi Gyuláról holdkrátert nevezett el a Nemzetközi Csillagászati Unió, egy 2001-ben felfedezett kisbolygó pedig az alföldi város nevét viseli…
A török időkben elnéptelenedett régió a 18. században új életre kelt. Újraszervezték az érsekséget, pezsgő kulturális élet alakult ki, s létrejött a mai barokk városrész. A középkori falak felhasználásával új székesegyház és érseki rezidencia épült. A kincstárban ma őrzött műkincsek javarésze is a 18. századból való.
Miután számos elemi csapást sikerült kiheverni, a millenniumi években – a gőzhajó-forgalomnak is köszönhetően – látványos fejlődésnek indult Kalocsa környéke.
A szállásterületeken akkor kezdték piacra termelni a paprikát. A száradó paprikafüzérekkel dekorált házak lakói megmosolyognak, amikor a titokról faggatom őket: vajon mitől páratlan ma is a fűszerük zamata. Azt válaszolják, nem kell más, mint napsütötte földek, jó növényfajták és a termelők gondoskodása. A paprika történetéről és a belőle készült termékekről a Paprikamúzeumban és a szomszédos Bátya manufaktúrájában mindent megtudnak az érdeklődők.
A Tájház és a Viski András Múzeum látogatói néprajzi értékekben, hímzésekben és kerámiákban is gyönyörködhetnek. Megtudjuk: a ma elterjedt színpompás motívumkincs alig egy évszázados, a régi minták visszafogottabb színvilágúak. A Porcelánfestő Manufaktúrában bepillanthatunk a festőasszonyok munkájába, s vásárolhatunk is a cég termékeiből. A vitrinekben kiállított kerámiák között ott találjuk az angol királynő unokájának, Vilmos hercegnek küldött nászajándék másolatát: a teáskészletet a kék-lila árnyalatait alkalmazó szomorúhímzés motívumaival díszítették.
A székesegyház (bánatunkra) látogatásunk idején zárva volt, s ez még hónapokig így marad. A beltéri renoválás is része az ősszel kezdődött Kalocsa szíve turisztikai kezdeményezésnek, amelynek részeként felújítják az egyházi műemlék épületeket, pihenőparkká alakítják az arborétumot… Megújul Nicolas Schöffer szobrászművész szülőháza és köztéri kinetikus alkotása, a Fénytorony is. Ha megvalósulnak a tervek, még vonzóbb lehet a kalocsai üdülés – amely kiegészülhet duna-parti, szelidi-tavi, illetve hajósi kirándulással.