Karácsony közeledtével szokás a levélírás. A Jézuska a címzett, évszázadok óta neki soroljuk fel, hogy mit szeretnénk. A mi levelünk olyan, mint a többi, egyszerű kívánságlista, vágyaink, reményeink csokra. Nem akarunk sokat, csak egy kicsit más világot.
A mostanit vigye a Jézuska oda, ahova akarja, helyette hozzon tisztábbat, igazabbat.
Meg is magyarázzuk a Jézuskának, hogy mire gondolunk, mert a mennyországi magaslatból talán nem látszanak a földi posványságok. Tehát olyan világot szeretnénk, ahol a törvényesség mércéje a becsület, az érvényesülés alapja a munka, a jólétet pedig nem a barátainktól kapjuk, hanem magunknak teremtjük. Ebben a világban csak a szolgákat jutalmaznák, nem a szolgalelkűséget.
A hülyeséget a Jézuska kiverhetné az ország házából, helyére a bölcsességet költöztethetné. A hatalmat ezután észre mérnék, és csak a gyerekek játszhatnának szembekötősdit. Ebben a világban a rendőr fegyelmezne, a gazember lapulna, tisztelet járna a bíráknak, ítélet a bűnnek.
Mi tehát írnánk a levelet. Előttünk a papír, a toll, a számítógép.
De hol a Jézuska?
