Hazai és nemzetközi felmérések sokasága bizonyítja, hogy a kiskorúakra, a diákokra sokkal több veszély leselkedik a világháló használata közben, mint amennyit szüleik feltételeznek. Egymástól vagy kívülállóktól érkező zaklató üzenetekről, kiközösítésről, kéretlen pornográf vagy agresszív tartalmakról, személyes adataik vagy éppen anyagi javaik elbitorlására tett kísérletekről, megszégyenítő akciókról, és még sok más rossz és kínos élményről számolnak be a tanárok, illetve tanítványaik.
A lehetséges veszélyekkel szembenézésre és a megelőzés fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet az „eltűnt” gyerekek budai fala.
A magyar társadalom bizonyítottan hajlamos úgy tekinteni a web-világ veszélyeire, mintha csak kívülállók lennénk. A média ingerküszöbét csupán a legkirívóbb, legszélsőségesebb, sok esetben távoli, tengerentúli esetek érik el: öngyilkossági kísérletek, szexuális visszaélés, zaklatások, maradandó sérüléseket okozó tettlegességek online közzétett felvételei… Mindeközben egy friss felmérés szerint a főváros XII. kerületében (valójában mindenütt, ahol elérhető az internet!) élő gyerekek is épp úgy veszélyeztetettek, még akkor is, ha a virtuális incidensek eddig nem okoztak tragédiát.
Az „Eltűnt gyerekek fala” arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak az otthonon kívül veszhetnek el a gyerekek fizikai valóságukban, hanem akár a mellettünk levő szobában is, miközben az internet végtelen világában kalandoznak. Mielőtt odáig jutnak, különösen nagy szükség lenne a szülők, a rokonok, a baráti kör, a pedagógusok, valamennyi jó érzésű felnőtt felvilágosító segítségére, figyelmére, mert a gyerekek a legvédtelenebbek a világháló mélységesen mély bugyraiban lakozó és lesben álló cyberbűnözőkkel, alantas ösztönök szennyében lubickolókkal szemben. (Kép: Sárközy György)
