Nem csak azt értik a közkeletű rövidítésen a németek, mint a többség. Sauberkeit (tisztaság), Ordnung (rend), Sicherheit (biztonság) – e három szó első betűje SOS, és az említett követelményeket igencsak szem előtt tartották a kecskeméti gyár kialakításánál. A 618 futballpályányi területnek egyelőre csak kisebbik részét, mintegy 160 hektárt építettek be 800 millió euró ráfordítással az alapítók. S nemcsak 160 ezer köbméter betont használtak fel a világ egyik legmodernebb autógyárának létrehozása közben, hanem rengeteg fát ültettek, virágokat, gyepet telepítettek.
Már az autópályáról lenyűgöző látvány fogadja az érkezőt, s arról, hogy el ne tévedjünk, a főépület tetején, 35 méteres magasságban forgó Mercedes-embléma gondoskodik. A látogatókat végigvezetik a termelés folyamatán – kivéve a fényezőüzemet, ahová csak az űrhajósokra emlékeztető szkafander-öltözékben szabadna belépni. Aki nem látott még automatizált technikát, igencsak meglepődik: a présüzemből kikerülő karosszériaelemeket négy ezred milliméter pontossággal illesztik egymáshoz a robotok, majd ötezer hegesztési ponton rögzítik. Itt-ott látni egy-egy embert, aki számítógép-monitorokon ellenőrzi a folyamatokat. Egyébként fizikai munkáról ebben a fázisban nem lehet beszélni, mindent gépek végeznek – az előre meghatározott programok szerint.
A kétkezi munkára annál nagyobb szükség van a fényezés utáni, befejező szakaszban, bár itt is szerepet kap a robottechnika, különösen az ajtók adjusztálásában. Nemcsak a földön, hanem az összeszerelő csarnokok magasában is szalagok szállítják a gépkocsi különböző darabjait, amelyek azután a végén „egybekelnek”. A két percenként legördülő kész autó rövid teszten esik át a szabadban, s ha találnak javítani valót, visszaviszik a szerelőhöz.
Az épületekben külön menetrend szerint közlekednek targoncák, amelyek az összeszereléshez szükséges alkatrészeket szállítják folyamatosan a „tetthelyre”. Mindig csak annyit készítenek oda, amennyire szükség van. Egy-egy munkafázis dolgozói számára pihenőhelyeket alakítottak ki, hűtőszekrénnyel és mikróval, hogy elfogyaszthassák az otthonról hozott harapnivalót. Érdemes betérni az üzemi kantinba is, ahol négyszáz forintért több fogásos ebéd, vagy vacsora vásárolható.
Jelenleg háromezer magyar és háromszáz német dolgozik Kecskeméten, de a külszolgálaton lévők nagy része fokozatosan hazamegy. Honfitársaink aránya így tovább nőhet; különösen, ha beindítják majd a harmadik műszakot. S hogy erre mikor kerül sor? Az ügyvezető igazgató szerint ezt ma még nehéz megjósolni. Az autóipari termelés ugyanis a hullámzó kereslettől függ: előfordul, hogy szombatonként is túlórázni kell, de vissza kell fogni a gyártást, ha visszaesik a megrendelés. Mert a Mercedes különbözik azoktól a cégektől, amelyek „csak úgy, a vakvilágba ontják” termékeiket: annyi autót gyárt, ahány vevőre talál. Így csaknem valamennyi vásárlóját névről ismeri.
A kecskemétiek és a bejárók nagy becsben tartják, hogy itt dolgozhatnak. Havi 150 ezer a bruttó bér, de kapnak 13. havit is, ezen kívül jár jelenléti, illetve teljesítmény-bónusz, letelepedési támogatás, étkezési hozzájárulás, üzemorvosi ellátás, ingyenes sportolási lehetőség, valamint tesztutak a Mercedes-Benz B- és CLA-osztályú gépkocsijaival. Esküvőre ugyancsak kölcsön lehet kapni az előkelő autók közül, s nem egy jegyespár már a gyár területén elkezdi a fényképezkedést.
A háromgyerekes német ügyvezető második hazájának tekinti Kecskemétet. Igaz, magyarul még nem sikerült megtanulnia, de ha elmegy a piacra, számíthat a nagyobbik gyereke tolmácsolására.
Frank Klein különösen nagy súlyt fektet magyar munkatársai képzésére. Az oktatás háromszintű, ebből az első mindenki számára kötelező. Az idén ősztől pedig a kecskeméti szakmunkásképzésbe is bekapcsolódik a Mercedes-Benz. De szó sincs „röghöz kötésről”; nem muszáj utána feltétlenül a cégnél elhelyezkedni, bár, tekintve az előnyöket, aligha esik bárki nehezére a döntés. Ugyancsak a kecskeméti gyár támogatásával valósul meg a Kecskeméti Főiskola és a baden-württembergi Duale Hochschule együttműködése. A jövő tervei között szerepel még, hogy egyre több magyar beszállító vehet részt a világszínvonalú gépjárművek gyártásában.
Nemcsak az első születésnapját ünneplő alföldi német cég fiatal, az itt dolgozók átlagéletkora is az: valamivel harminc fölött van. Az elért eredmények is meghökkentőek: tavaly negyvenezer autót gyártottak, s főként a CLA-osztályt illetően sikeres az üzem. Alig győzik teljesíteni a megrendeléseket. Ám arra is számítanak, hogy esetleg visszaesés következhet. Ezért munkaidőkeretet, illetve elszámolási időszakot vezettek be. A gyár által alkalmazott rugalmassággal megvalósítható, hogy egyenletesen lehessen bérezni, ami hosszú távú anyagi biztonságot nyújt a dolgozóknak és családjuknak.
„Kecskeméten épp olyan csúcsminőségű jármű készül, mint a világszerte 270 ezer embert foglalkoztató Mercedes-Benz bármely üzemében. Büszkék vagyunk a világszínvonalú magyarországi termékre. A Mercedes Made in Kecskemét és a CLA típus tüzes, mint a paprika” – mondta Frank Klein.