A Kreml Magyarországtól Svédországig udvarol az ultranacionalista pártoknak, amelyek elvetik a globalizációt és a liberális értékeket, inkább az erőteljes nacionalizmust hangoztatják. Putyin célja az, hogy meggyengüljön az EU és a NATO, amiben persze benne van, hogy Oroszország továbbra sem kér az Amerika vezette világrendből.
Trump nyíltan rokonszenvezik az orosz államfővel, a jövendő washingtoni kormányzatot várhatóan ideológiai kötelékek fűzik majd az európai jobboldali pártokhoz, illetve Putyinhoz. Márpedig ez radikális elfordulás Obama irányvonalához képest. Az új tanácsadók között ott vannak a szélsőjobb képviselői, akik a keresztény világ bajnokát látják az orosz vezetőben – az iszlám elleni küzdelemben. A leendő amerikai elnök maga egész évben a civilizációk harcának nyelvét használta. Márpedig ez sokban hasonlít arra, amit Putyin mond. A tengerentúlon immár olyan hazafias erős embernek gondolják, aki elutasítja a felelőtlen globalista elitet. Putyin most a jobboldalt igyekszik összefogni Nyugat-Európában, de lehet, hogy a jövő január 20-tól lesznek barátai a Fehér Házban.
A Világbank volt elnöke, egyben volt amerikai külügyminiszter-helyettes arra figyelmeztet, hogy Trumppal az Egyesült Államok külpolitikájának keretei kerülnek veszélybe, merthogy az USA sok évtized óta a szabadság és a nyitott kapuk szószólója, egyben a szabad világ vezetője. Robert Zoellicka Financial Times-ban felhívja a figyelmet arra, hogy nagyok a megoldandó bajok, mert a Közel- és Közép-Keleten súlyosbodhat a helyzet. Európában repedezik az integráció. A félelmetes keleti-európai populista nacionalisták az 1920-as, 1930-as évek romboló mozgalmait idézik. Oroszország pedig lecsapott a lehetőségre mindkét régióban. A nagy kérdés, mit akar Kína, tehát hogy regionális uralomra tör-e vagy megelégszik azzal, hogy a mostani viszonyok közepette a jövőben jobban érvényesüljenek a pekingi érdekek.
A világ ugyanakkor izgatott a Washingtonból érkező jelek láttán. Kissinger úgy véli, hogy Trump nem árulta el, van-e átfogó képe a világról. Zoellick szerint ha van, akkor itt az ideje, hogy előálljon vele. A lap ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a következő elnök viselkedése inkább kaotikus rögtönzést vetít előre, semmint stratégiai gondolkodást.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a Bizottság elnöke burkoltan ismét Magyarországot és a többi kelet-európai államot bírálta, amiért nem hajlandók enyhíteni a görögök és az olaszok terhein, azaz menekülteket átvenni, miközben a két országba továbbra is emberek tízezrei érkeznek. Juncker azt mondta a német közszolgálati tévének, a ZDF-nek, hogy nincs mit szépíteni a dolgon, az Európai Unió nem tudja kézben tartani a válságot. Törökországgal a megállapodás bevált ugyan, az Égei-tengeren keresztül az addigi 10 ezer helyett naponta csupán 80-an jutnak el görög földre. Csak éppen a drámára adott európai válasz egésze nem működik.
Juncker újból arra figyelmeztette a tagállamokat, hogy közös erővel kell megtalálni a kiutat, nem lehet magára hagyni Athént és Rómát. És azt sem lehet megengedni, hogy csakis a németek és a svédek nyissák meg a kapukat a menekültek előtt. Vagyis erősíteni kell a szolidaritást. A téma különben fontos napirendi pontként szerepel a mai brüsszeli uniós csúcson.
A Frankfurter Rundschau brüsszeli forrásokból úgy tudja, hogy a magyarok és az olaszok miatt ellentétek vannak a mai uniós csúcskonferencia zárónyilatkozata ügyében. Az Orbán-kormány azt szorgalmazza, hogy fejezzék be a vitát a menekültek elosztásáról és Észak-Afrikában hozzanak létre felvevő táborokat. Ez utóbbi elképzelést Olaszország támogatja, de továbbra is sürgeti, hogy a többiek vegyenek át tőle migránsokat, miután változatlanul tízezrével jönnek a Földközi-tengeren át.
Az osztrák belügyminisztérium úgy gondolja, hogy Ausztriának évi átlag 50 ezer bevándorlóra van szüksége, ha hosszabb távon fenn akarja tartani a megfelelő munkaerő-kínálatot – írja a Der Standard. A tárca migrációs tanácsa nettó értéket vesz, azaz az érkezők számából levonja mindazokat, akik tartósan elhagyják az országot. Sobotka miniszter, aki pedig nem számít a nyitott kapuk kifejezett hívének, rámutatott: a népesedési helyzet miatt nincs más választás. Minél kevesebben jönnek, annál gyorsabban öregszik el az osztrák társadalom, annál kevésbé tudják megtermelni pl. a nyugdíjak alapját.
Tavaly csúcsot értek el a bevándorlásban, összesen nettó 113 ezer fővel, ám csak a fele volt menekült. De mivel a lakosság kedvezőtlenül vélekedik a migrációról, Sobotka szerint a hatóságok kénytelenek ezután is lehetőleg minél kevesebb menedékkérelemnek helyt adni. Viszont próbálkoznak egy új áttelepítési programmal, azaz menekültcsaládokat átvenni Jordániából és Libanonból, hogy azután Ausztriában lássák el őket. Az EU-kvóta alapján a vállalt 1900-ból 1500-an már megérkeztek.
Németországban most jelent meg Péterfy Gergely, „A kitömött barbár” című műve, és a kritikus, Wilhelm Droste a Süddeutsche Zeitungnak írt cikkében úgy gondolja, hogy a könyv tükröt tart a mai magyar társadalom elé. Vagyis hogy az értelmiség értetlenül áll, mert a világ már nem tart igényt a tanácsaira. Ugyanakkor robbanásveszélyt jelentenek a lecsúszott emberek, akikből könnyen lesz verőlegény és fanatikus huligán, ha azt hiszik, hogy megtalálták a bűnbakot, aki felelős a nyomorukért. Végül pedig ma is jellemző, hogy brutálisan bánnak az egzotikus idegenekkel. Az ország felvilágosultnak és kereszténynek tartja ugyan magát, ám nem riad vissza semmiféle barbárságtól. Minden társadalmi rétegben tort ül a tudatlanság. A fura csak az, hogy „A kitömött barbár” két éve hatalmas siker volt a rettenetesen megosztott Magyarországon: a szenvedélyes nacionalisták épp olyan lelkesen megéljenezték, mint a meggyőződéses kozmopoliták, aminek persze sok oka van.