Kérni felelősség, túlélni pedig nem elég

(Selmeci János/klubradio.hu) A Google, a Facebook és a magyar kormány által szétvert médiapiacon egy független médium csak – csúnya szóval – fogyasztói támogatással tud működni, másként nem – értik ezt önök jól, értik más csatornák és portálok nézői, olvasói is. Kérnünk kell, viszont ritkán gondolok/gondolunk bele igazán, mekkora felelősség is kapni.

Mint azt jól tudják: a Klubrádió az önök, a hallgatók támogatása nélkül nem léteznék. A túlélési gyakorlat alatt rutinszerűen mondom be századszorra is az utalási lehetőségeket, a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, és picit sem érzem rosszul magam, hogy ez némileg elveszi a helyet a tartalom elől, mert enélkül egyáltalán nem is lenne tartalom, csak a szomorú csönd, vagy a sistergő rádiók.

A Google, a Facebook és a magyar kormány által szétvert médiapiacon egy független médium csak fogyasztói támogatással tud működni, másként nem – értik ezt Önök jól, értik más csatornák és portálok nézői, olvasói is. Kérnünk kell, viszont ritkán gondolok, gondolunk bele igazán, mekkora felelősség is kapni.

A magyarországi média nincs jól, általában a hagyományos média sincs jól; Facebook, társadalmi polarizáció, alacsony fizetésekből is következő kontraszelekció, aktivisták stb., könyveket lehetne megtölteni az okokról, de most a felelősségről akarok beszélni.

Újságot írni, tévé- vagy Youtube-műsort csinálni ugyanis nem játék, nem magunknak, nem is a semminek szól; tájékoztatni, orientálni, képbe helyezni az embereket óriási dolog, életeket befolyásoló döntésekre lehet hatással, hogy milyen elvárásokat gerjesztünk, hogy hogyan mutatjuk meg a valóságot, vagy hogy a valóságot mutatjuk-e meg egyáltalán.

Ahhoz, hogy ne vigyen el a hév, a saját vágyaink vagy az olvasóink, hallgatóink elvárásai, azt hiszem erre a felelősségre kellene sokkal többet gondolnunk, mert objektív igazság nem létezik ugyan, de valami ahhoz egészen közeli igen, ami talán nem kedves a szíveknek, talán nem elég mutatós egy címben a százezres kattintáshoz, de legalább nem vezet félre, nem okoz a szükségesnél több kárt, nem ébreszt hiú reményt, és legalább kábé igaz.

Ha elfelejtjük ezt, ha a munkánkból nem jön ki egy majdnem igazság, akkor hiába a túlélés, hiába a legjobb szándék, a munka elvégzetlen marad, jól működő média nélkül pedig az a szabad világ sincs, amiben nekünk is, Önöknek is a legjobb élni.

Én csak azt tudom Önöknek megígérni, hogy amikor legközelebb bemondom a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket kérhetnek, erre a felelősségre gondolok majd, hátha sikerül a következő fél évben is észben tartani.