Az 1800-as évek végén született apa még hívő családban nevelkedett, rabbinövendékként megtartotta a zsidó vallás szigorú szabályait, ám érdeklődése hamar más irányt vett. Tizenöt évesen megtanult autót vezetni, s ezért az első világháborúban már sofőrként teljesített szolgálatot. A jóképű fiatalember a húszas években gyakran vendégeskedett a pesti éjszakai bárokban, s a labdarúgás szerelmeseként az Újpestnek drukkolt. Nappal apja vállalkozásaiba segített be, így vetődött Nagykátára, és ismerte meg a Klingenfeld család egyik eladósorban lévő lányát, akivel összeházasodott.

Az udvarlás és a leánykérés részleteit az olvasó párbeszédes formában ismerheti meg. A fiú kérdez, a „halott apa” válaszol. A műfaj meglehetősen bizarr, ám Bernáth László gördülékeny „stílusa” lebilincseli az olvasót. A fiú (és az olvasó) az apa elbeszéléséből tudja meg, milyenek voltak azok a húszas-harmincak évek, amelyek végül is a zsidótörvényekhez vezettek.

Tipográfiai telitalálat, hogy könnyen megkülönböztethetők a szereplők: a fiú kérdéseit, kommentárjait dőlt betűkkel szedték a nyomdászok, az apa „beszéde” álló betűkkel jelenik meg. Az idősíkok is változnak, hiszen egyszer a fiú tud meg valamit „valós időben” az apjától, máskor fordítva: a mából kommentálja Bernáth László a múlt történéseit.

Ez utóbbi számos buktatóval jár, hiszen ma már viszonylag jól ismerjük a világégéshez és a holokauszthoz vezető állomásokat és okokat, míg az akkori idők szereplői olykor gyanútlanul sétáltak bele a halálos csapdákba. Elsőre a munkaszolgálat sem tűnt föl végzetesnek, hiszen másokat viszont frontszolgálatra hívtak be. Volt, aki élve megúszta, volt, aki nem. Az auschwitzi „kirándulás” is először amolyan munkaszolgálatnak látszott. Bernáth Lászlónak úgy sikerült élve visszajönnie a deportálásból, hogy apja idősebbnek hazudta, és így a fiát nem küldték gázkamrába, hanem dolgoztatták. Apjával együtt szenvedték el a borzalmakat, ám a 48 éves apa még a láger fölszabadulása előtt elhunyt a haláltáborban.

Csodált és szeretett édesapja szellemét idézi meg az író ebben a különleges interjúkötetben, amelyből nemcsak a 21. századi olvasók tanulhatnak, hanem a halott apa is megtudhat egyet-mást – „posztumusz”. Főként az „érdekli”, mi lett a fiából a láger után? E tekintetben a dialógus-családregény igencsak őszinte és szókimondó szembenézés. Megtudhatjuk egyebek mellett, mi vezette a fiát sihederkorában a Magyar Kommunista Párt soraiba, miért hitte el sokáig a Rajk-per vádiratát, hogyan ismerte meg – viharos nőügyei után – későbbi feleségét, hogyan alakult családi élete. E lapokon Bernáth László nemcsak intim magánéletébe avatja be az olvasót, hanem igyekszik megértetni a jelent. Napjaink Magyarországát, amikor megpróbálják honfitársaink felelősségét kisebbíteni az ordas eszmék, az antiszemitizmus terjesztésében, relativizálni magyarok közreműködését több százezer zsidó deportálásában.

A sors kegyelme folytán Bernátnak sikerült eltávolítani magától a lágeremlékeket, ezért nem vált – Kertész Imrével ellentétben – sorstalanná. Bernáth László már korábban is megjelentetett egy könyvet a deportálásról, Időmozaik címmel. Abban részletesen megírja a láger lakóinak mindennapi életet. Érdekes, hogy éppen a Nobel-díjas Kertész Imre műve ösztönözte arra, hogy megalkossa saját változatát, azt tudniillik, hogy másképpen is lehet viszonyulni az átélt szörnyűségekhez.

Több évtizeddel később feleségével és lányával Birkenauba visszatérve ezért képes „turistaként” bejárni a jól ismert helyszínt. Olyas valakiként, „aki már járt egyszer ezen a vidéken, és most ellenőrzi, hogy minden pontosan ott van-e, ahogy az emlékezete megőrizte”. A visszatérő szinte megnyugodva tapasztalja, ahogy amire emlékezett, az ott van, ahogyan a memóriája rögzítette.

A könyv utolsó lapjain az apa azt kérdezi a fiától, hogy milyen tanulságot vár a művétől. A válasz: a „regényes párbeszéd, amit mi folytatunk, legfeljebb továbbgondolkodásra késztethet azt illetően, hogy miként alakult egy zsidó család  élete a huszadik században, az ortodox, szakállas nagypapától, a jesívába járt fián át az ateista újságíró unokáig. A »háttérben« Auschwitz, sokak pusztulása, azután a megmaradók szétszóródása.”

A kötetet a Coldwell Art Bt. jelentette meg.