Ismét Orbán áll a magyar vonatkozású hírek középpontjában azzal, hogy egyedüli kormányfőként vett részt Mihail Gorbacsov temetésén; nincs olyan mérvadó lap, amelyik ne számolt volna be erről.
Így a francia Le Figaro – a többihez hasonlóan – cikke nagyobbik részét szentelte annak, hogy megírja: Orbán ismét újabb gázszállításokat járt ki a Kremlnél, a Gazpromnál és így egyedüliként e területen is, szemben az Európai Unió törekvésével, ő nem törekszik az orosz energiafüggőség felszámolására.
A CNN viszont felhívta a figyelmet arra is, hogy mindazok a nyugati vezetők, akik elismerték Gorbacsov érdemeit, nem utazhattak Oroszországba, hisz’ utóbbiak a szankciók miatt ki vannak tiltva az országból. Így fordulhatott elő az, hogy egyedül Orbán tudta leróni tiszteletét a Szovjetek Házának oszlopcsarnokában fölravatalozott, nyitott koporsóban fekvő Gorbacsov, a Szovjetunió első és egyetlen elnöke előtt.
A nagyszabású magyarországi diáktüntetés szintén vezető hír lett a nemzetközi médiában, rengeteg fotóval illusztrálták a beszámolókat, amelyek – például a France 24 is – a béremelés követelése kapcsán összehasonlítást végeztek: az OECD-országokban a tanári bérek a hasonló diplomával, de a gazdaság más területein dolgozó képzett munkaerő fizetésének a 60%-át teszik ki. A fejlett országokban ugyanez az arány a tanároknál 90%. A tudósítások idézik a kormány szavait, amelyek szerint csak akkor tudják emelni a pedagógusok bérét, ha az Európai Bizottság kiutalja Magyarország számára a covid-féle helyreállítási alapból Budapestnek meghatározott összeget. Csakhogy erre mindeddig azért nem kerülhetett sor, mert az Orbán-kormány egy sor olyan feltételt nem tudott teljesíteni, amire 26 uniós tagállam képes volt. Ehhez jönnek még a magyarországi korrupció miatti vádak. Az Orbán-kormány mindeddig nem tudott garanciát adni megvesztegetések felszámolására.
A Voice of America, Amerika Hangja is terjedelmes beszámolót tesz közzé a diáktüntetésről, kiegészítve a lengyelországi helyzettel, ahol a magyar iskolákhoz hasonlóan, ugyancsak katasztrofális tanárhiánnyal köszködnek.
Fogy a levegő az autoriter vezetők körül – állapítja meg a Deutsche Welleben bolgár Evgenii Dainov akadémikus. Ám ez természetes folyamat is, hisz’ a történészek tapasztalatból állítják: nem tartható fenn egyszerre a diktatúra és a gazdasági növekedés. Vagy a diktátor megy, vagy ha nem, akkor leáll a gazdasági növekedés. Kína ma rejtett és ismert deficitje együttesen eléri a 350%-ot, ezt a bankok képtelenek nemcsak hitelezni, de likviditásuk fogytán az ügyfeleket sem tudják kiszolgálni. Bár Hszi Csin-ping küzd újraválasztásáért, közben pánikkal párosulva hanyatlik az önkényuralmi rendszer.
Oroszország tíz éve hegemón geopolitikai státusz kiépítésén dolgozik: a BRIK-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) összefogása alapot is teremtett célja eléréséhez. Csakhogy már 2020-ra látszott: lemaradtak technológiai fejlődésben és saját valutáikat sem tudták a nyugatival szemben megerősíteni. Az autokráciákhoz sorolható Magyar- és Lengyelországban pedig az önkormányzati választások gyengítették meg a központosított hatalmat.
Az EU-ban sem tudták a szélsőségesek megerősíteni képviseletüket. Bulgáriában is kiszorították őket, s a németeknél is jócskán veszítettek erejükből. Ahogy gyengült az úgynevezett „brsonyos” hatalom, Putyin számára nem maradt más, mint a kemény hatalom – azaz a háború, mint eszköz geopolitikai hatalma megerősítésére. Ám az, hogy még a Krímben is védekezésre kellett berendezkednie a múlt napokban az ukrán taktika megváltozása miatt, mutatja, Putyin aligha éri el célját. Ehhez járul még a háború miatti fokozatos gazdasági hanyatlás.
Trump 2016-i hatalomra jutásával Amerikában is hanyatlásnak indult ugyan a demokrácia, viszont talajt veszít, mert hamarosan vádat emelhetnek ellene – véli a bolgár akadémikus.
Szinte azonnal válaszolt az ukrán külügyminisztérium szóvivője Szijjártó Péter pénteki kijelentésére, amely szerint az oroszok háborúja Ukrajna ellen mintha meggyengítette volna Európát és az Európai Uniót. Az ukrán külügy szerint Budapest az, amelyik állandó ellenállásával bontja meg az EU egységét. Szijjártó szerint őszintén ki kell mondani az igazságot: az EU vezetői nem tudták elérni, hogy ne az uniós lakosság fizessen rá az orosz háborúra. Az ukrán külügyi tárca erre azt felelte, hogy az ukránok saját életükkel fizetnek, hogy Európa többi részén ne legyen háború.
Sőt, mondja a szóvivő, a magyar kormány nem győzi hangoztatni, hogy ő a háborún kívül akar maradni. De hogyan lenne ez lehetséges, ha közben meg nem győzi bizonygatni, hogy mennyire aggódik a 150 ezer kárpátaljai magyarért – írja az orosz Interfax hírügynökség, a Korreszpondent, a TSN .
A sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
A Süddeutsche Zeitungkommentárírója úgy látja, az jó, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség két megfigyelőt vezényelt a zaporizzsjai atomerőműbe, de a helyzet továbbra is kiélezett, mert veszélyes játszma folyik a létesítmény körül és az orosz elnök új terveket kovácsol.
Csakhogy amit főleg Moszkva terjeszt Európa legnagyobb nukleáris blokkegyütteséről, az javarészt nem igaz, ennélfogva szinte magától értetődött, hogy a nemzetközi delegáció látogatásakor csakis orosz propagandisták mehettek be, független nyugati újságírók nem.
Egyes ukrán jelentésekért sem szabad a kezünket tűzbe tenni. Például: amikor Kijev azt állítja, hogy csak célzott csapásokkal válaszol az erőműből kiinduló tüzérségi tűzre. A dezinformációs kampányra nem sok befolyása lesz a Zaporizzsjébe kirendelt NAÜ-szakembereknek, mert az információkat csakis a bécsi központnak továbbítják, illetve munkájuk közben kizárólag a műszaki folyamatokat kísérik figyelemmel.
Egyértelmű azonban, hogy minden baj forrása a Kreml által kezdeményezett bűnös háború, amire az ukránok csupán válaszolnak, az erőmű környékén is. A veszély alighanem még sokáig fennáll. Közben az első elemzések szerint sikeres az ukrán ellentámadás, de majd meglátjuk, lesz-e belőle áttörés, aminek eredményeként Zaporizzsja netán ismét ukrán kézre kerül. Ez még a legjobb esetben sem ez évre várható.
Az oroszok azonban hamarosan, mi több, lehet, hogy már ebben a hónapban megpróbálják színlelt népszavazással véglegesíteni a területhódításokat. Valamint teljesen lekapcsolni az erőművet az ukrán áramhálózatról. Ám mivel ily módon kiesnek a biztonságitartalék-rendszerek, ez hatalmas műszaki kockázattal járna. Ezért NAÜ-látogatás ide, a szakértők helyszíni jelenléte oda, a világnak nem sok oka van fellélegezni.
A Süddeutsche Zeitungteljes képtelenségnek nevezi, hogy a takarékoskodás már a német kulturális diplomáciát is elérte, holott a demokrácia régóta nagy bajban van a világban, így igazából növelni kellene a párbeszédre, a demokratikus intézmények védelmére szolgáló összegeket. Arról nem beszélve, hogy Európában háború zajlik. Csakhogy hiába hirdet a 158 Goethe Intézet 98 országban magasztos célokat, a költségvetését hozzávetőleg 10%-kal fogják vissza az idén. Hasonló mértékű a megszorítás a Német Akadémikus Csereprogramnál (DAAD) és a Humboldt-alapítványnál is.
Pedig pl. egy magyar sajtóprojekt érinti a demokráciát, ám ami most történik Berlinben, azt egyesek tarvágásnak minősítik. Jövőre pedig még tovább húzzák meg a nadrágszíjat. Elképzelhető ily módon, hogy intézményeket kell bezárni. Annál is inkább, mert a járvány visszavetette a nyelvtanfolyamokat, így megcsappantak a Goethe Intézetek saját bevételei is.
A hidegháború idején a művészet és kultúra azt a puha erőt jelentette, ami a maga eszközeivel működött közre a rendszerek versenyében. Ma az a feladata, hogy segítsen megelőzni a viszályokat, változásokat indítson be, mozdítsa elő a demokráciát és az értékeket. Csakhogy a feladatokkal együtt megjelennek az ellentmondások is. Közülük a legnagyobb az, hogy a német kultúrapolitika olyan értékeket képvisel, amiket a német kormány irányvonala nem mindig támaszt alá.
Az európai bezárkózás ellentétben áll a sokat emlegetett párbeszédkészséggel. A gazdaságpolitikát csak a legritkább esetben érdeklik az emberi jogok. És mit számítanak a nyelvtanfolyamok és képzési lehetőségek, amikor a reálpolitika globális egyenlőtlenségeket teremt?
Die Welt A német kormánykoalíció 22 órás, maratoni tanácskozás után az eddigi két csomag több mint kétszeresét irányozta elő a megszorító intézkedések enyhítésére, ám sok kérdés továbbra is teljesen nyitott.
Lesz lakástámogatás, emelik a gyerekpótlékot, a nyugdíjasok rezsiköltség-kiegészítést kapnak a 65 000 millió euróból. Scholz kancellár úgy fogalmazott, hogy „senkit sem hagynak az út szélén”, a lakosságnak és a vállalatoknak egyaránt segítenek, hogy átvészeljék a nehéz időket.
Megcsapolják az áramtermelők kivételes nyereségét és hatósági ár formájában szétosztják azt a fogyasztók között. A liberális pénzügyminiszter szerint azonban itt nem az extraprofitot vonják el. De idetartozik az is, hogy akinek a havi jövedelme nem éri el a 2000 eurót, annak kevesebb szociális járulékot kell fizetnie. Támogatják továbbá a távmunkát.
Ugyanakkor továbbra sem világos, mi lesz a meghirdetett céllal, az áram- és a gázárak korlátozásával. Nagyon úgy látszik, hogy egy bizonyos fogyasztásig a háztartásoknak és a cégeknek a kedvezményes árat kell fizetniük. De arról még vita van, hogy hol vonják meg a határt.
Ugyanakkor hiába szorgalmazták a szabad demokraták, elnapolták a határozatot arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő három atomerőmű élettartamát, jóllehet az általuk termelt energia nagyon is számít a piacon.