Mielőtt még bárkinek is kifúrná az oldalát a kíváncsiság, röviden a Kikelini Egyesületről egy anekdota alapján. Mozgópostások nyomtatásban megjelent visszaemlékezései között az egyik leírja e név keletkezésének történetét: az 1860-70-es években a magyar mozgósok – szolgálatuk végeztével – Berlinben az ottani kollégákkal rendszeresen poharaztak. A magyarok akkor elhangzó „Ki kell inni!” felkiáltása az évek során átragadt a magyar mozgópostásokat jelölő kifejezéssé. A mondat jelentését nem ismerve, „Kikelini Bruder”-nek, sőt még később „Kikelini Verein”-nek nevezték őket a poroszok. (Ezt a visszaemlékezést a látogató a kiállításban hanganyagként meghallgathatja.)
A Kikelini Egyesület természetesen nem csupán az anekdotában, hanem a valóságban is létezik: tagjai, a valamikor mozgópostások, mindent megtettek azért, hogy a ma este megnyílt mozgóposta-kiállítás létrejöhessen.
A posta iránti követelmények közül minden korban a gyorsaság az egyik legfontosabb, a postaszállítás hatékonysága ezért kulcskérdés – hangzott el a postamúzeumi megnyitón. A Magyarországon 1846-ban megindult vasúti közlekedésről rövid időn belül egyértelművé vált – ez a jövő. A posta, miután a vasút a személyszállítást azonnal elhódította tőle, jó ötlettől vezérelve, a küldemények nagy távolságra szállítását átterelte a vasútra. Létrejött a mozgóposta, a vasúti szerelvénybe kapcsolt, belül postahivatali munkavégzésre kialakított vasúti kocsi, melyben menet közben dolgozhatták föl a postai küldeményeket.
„A Kikelini Egyesület, avagy a magyarországi mozgóposta-szolgálat” című kiállítás ennek a szolgálatnak a sajátosságait, egy mára már megszűnt, speciális munkafolyamat jellegzetességeit tárja a látogató elé. Hivatalos iratokon, dokumentumokon, emberi sorsokon keresztül, egykori írások, a kortársak beszámolója, visszaemlékezések segítségével mutatja meg, hogy a „mozgósok” milyen munkakörülmények között álltak helyt egymásért és a postáért, mekkora hálózattá fejlődött a mozgópostamenetek egymáshoz kapcsolódó láncolata, mennyire nélkülözhetetlen volt szerepük a posta – szó szerint – gördülékeny működésében.
A folyton változó politikai, földrajzi, gazdasági körülmények ellenére is 140 éven át kiváló teljesítményt nyújtó magyar mozgóposta-szolgálatnak, és az azt éltető postásoknak állít ily módon emléket.
A Budapest, VI. kerület, Budapest, Benczúr u. 27. alatt található Postamúzeum kiállítási termébe lépő tekintetét útirányjelző táblákból és egy óriási fotóból jelzésszerűen megépített mozgóposta-kocsi ragadja meg. A falon a tablósor vonatszerelvényként jelenik meg, a benne elhelyezett dokumentumok, képek, küldemények a mozgóposta létrejöttéről, a postások élet- és munkakörülményeiről tájékoztatnak, a kocsikról adnak képet. Az interaktív térképen a mozgóposta-hálózat fejlődését lehet nyomon követni 1863–1914 között. Az egyik sarokban hangzóanyag meghallgatása, a másikban postai küldemények címzésüknek megfelelő zsákba helyezése, azaz irányítási játék várja a látogatót.
Kiemelkedő szerepe volt a magyarországi mozgóposta-szolgálat megreformálásában Heim Péter posta- és távírda-főigazgatónak, akiről emléktárgyaival és a róla készült olajfestményekkel látványos kiállítási egység emlékezik meg.
A kiállítás mai megnyitó ünnepségén Sárfi István, a Postaszállítási Igazgatóság egykori vezetője méltatta a mozgóposta jelentőségét, amelyet kiegészített egy egykori mozgópostás által írt vers, Takács Bence előadóművész tolmácsolásában.
Heim Pál személyes hangú, megható szavakkal nyitotta meg a kiállítást: dédapjáról, Heim Péterről, a reformer országos posta- és távírda-főigazgatóról festett árnyalt képet.
A megnyitó ünnepség meglepetésvendége, Sárközi Mátyás József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, szerkesztő a nagyapja, Molnár Ferenc író és Heim Péter baráti kapcsolatáról beszélt. Zárszóként Molnár Ferenc A doktor úr című színművének egy részletét olvasta fel Takács Bence.
A megnyitón részt vevők között sok egykori mozgópostai dolgozó volt, aki örömmel találkozott nemcsak egymással, hanem az általa használt munkaeszközök, dokumentumok, nyomtatványok már valóságosan is történelemmé vált darabjaival is.
A kiállítás különlegessége, hogy a már nem létező szolgálat bemutatása a valamikori mozgópostások segítségével, emlékül megőrzött tárgyaik kölcsönzésével, szakmai támogatásával valósult meg.
Aki teheti, mindenképpen nézze meg a kiállítást, gyerekeivel, unokáival együtt, nagy élményben lesz része!
