Kikér és bekéret – a magyar diplomácia stílusa és „eredményei”

(Írta: Szalai Bálint / www.szabadeuropa.hu) Szijjártó Péter érkeztével új magyar külpolitikai “stílus” is jött, ami bárdolatlan, beszólogató hangnemet, és legtöbbször ugyanannak a 2-3 jelmondatnak az ismételgetését jelentette. Mindez főleg a belföldi szavazóknak szólhat, de külügyi hatékonysága egyelőre nem látszik túl eredményesnek. Balázs Péter volt külügyminiszter szerint szándékosan keresnek konflikusokat, a retorika pedig egy agresszív kamaszéhoz hasonlít.

A magyar külügyminiszter pszichés betegnek tartja Zelenszkij ukrán elnököt – jelentette be Szijjártó Péter pár hete. Hozzátette még, hogy szerinte az ukrán politikusok folyamatosan hazudnak, provokálják és befeketítenék egész Magyarországot, miközben „a köszönet hangján egyszer sem szóltak”.

Szijjártó állításainak egy része egyértelműen cáfolhatóan nem igaz… csakhogy ebben a cikkben főleg a magyar külügy egyedi stílusáról lesz szó. Érdemes belegondolni, hogyha ilyen modorban gyaláznánk a sarki boltost, alighanem seprűvel kergetne ki minket az utcára, azt kiabálva, hogy soha vissza se jöjjünk.

A diplomaták nem véletlenül nem szoktak sértegetni

Az európai diplomáciában nem gyakori a hasonló sértegetés. Nem azért, mert más nyelveken nem léteznek csúnya kifejezések vagy a nyugati szereplők inkább gyávák lennének elküldeni valakit melegebb éghajlatra. Hanem mert

a külpolitika egyik legfőbb célja, hogy minél több szövetségese legyen az országnak.

Goromba stílussal nehéz rávenni másokat, hogy azt akarják csinálni, amit mi szeretnénk.

Magyarországon a belpolitikában sok szereplőnek belefér a másik totális gyalázása. A nyílt anyázás is régóta szerepel a hazai politikusok eszköztárában, csak mostanára már nem olyan nagy ügy. A külpolitikában viszont korábban jellemzően nem tartották célravezetőnek a durván odamondogató hangvételt, Szijjártó Péter külügyminiszterségével lett ebben érdemi változás.

Szijjártó Péter adja át a másodosztályú bajnoki serleget a diplomata-útlevéllel is rendelkező Dzsudzsák Balázsnak Debrecenben, 2021. május 16-án. Szijjártó mellett világoskék zakóban a fideszes Bánki Erik áll, a parlament gazdasági bizottságának elnöke.

Jött Szijjártó, a “jó értelemben vett robot”

Szijjártó Péter 2014 őszén lett külügyminiszter, hivatalosan a pár hónapig hivatalban volt Navracsics Tibor, de praktikusan az előtte négy évig dolgozó Martonyi János után.

Martonyi János nemzetközi hírű jogtudós és tapasztalt diplomata volt, csakhogy már 2012-től sejteni lehetett, hogy más szelek fognak fújni, amikor lényegében a külügy tudta nélkül adta ki Magyarország az azeri baltás gyilkost. (Erről a Válasz cikkében bővebben is olvashat.)

A baltás gyilkos ügyét már Szijjártó intézte a miniszterelnökségről. Miniszteri posztot kapva a pedig a külügy céljait és személyi állományát is erősen átalakította. (Bővebben itt, tessék kagttintani!)

Martonyitól eltérően Szijjártó kizárólag a Fidesz környékén dolgozott, egyetem után a Fidelitas vezetőjeként egyből be is jutott a Parlamentbe 2002-ben. Más karakter is volt: Szijjártónak saját bevallása szerint 16 éves kora óta „az volt az álma”, hogy Orbán Viktor mellett dolgozhasson. A párton belüli gyors karrierjét szerinte annak köszönhette, hogy soha „semmire nem mondott nemet”.

Fideszes képviselőtársai szerint Szijjártó úgy hajtott, mint egy „jó értelemben vett robot”.

Szijjártó Péter és Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő a Szusza Ferenc Stadionban, 2015. július 2-án.

Más fideszesek arról beszéltek 2012-i portréjában, hogy soha nem mondott ellent Orbánnak, soha nem volt nagyobb ötlete, soha nem győzte meg semmiről a Fidesz elnökét.

„Szijjártó teljesítményét a frakcióban elismerik, nem könnyű ugyanazt a három mondatot a negyvenedik tévéműsorban is elismételni, de én például nem vágynék ilyen, kreativitást szinte teljesen nélkülöző feladatra” – magyarázta egyik fideszes képviselőtársa. Szijjártó belpolitikai hozzáállása pedig a külpolitikában sem változott sokat.

2015 óta mindenkit kioszt a külügy

Az új külügyminiszter a 2015-i menekültválság idején került először a középpontba. Onnantól jó darabig szinte naponta szólt be, háborodott fel, kéretett be külföldi diplomatákat a külügy. A teljesség igénye nélkül:

# Sosem volt még ilyen rossz a horvát-magyar viszony Hernádi Zsolt Mol-vezér elleni elfogatóparancs miatt, illetve „Horvátország felmondta az együttműködést Európával” miután a horvátok átengedték a menekülteket a kerítés mellett. Szijjártó a horvát miniszterelnök „szánalmas, hazug dühkitöréseit” is kikérte magának.

# Augusztusban a román kormánnyal sikerült összeveszni, miután Victor Ponta Orbánt bírálta. A magyar külügy a végén már „magyarellenes agitációval” vádolta a román vezetést.

# Aztán Szijjártó lehazugozta a francia kormányfőt, és bekérette a francia ügyvivőt, miután a francia vezető arra kérte a magyar kormányt, hogy bánjon humánusan a menekülőkkel.

# A külügy a svéd nagykövetet is bekérette. A svéd miniszterelnök bűne az volt, hogy szerinte elfogadhatatlan lenne vallási alapon válogatni a menekülők között, és a muszlimokat kizárni.

# Szijjártó egy interjúban lehazugozta az osztrák kancellárt, aki szerint Magyarország nem tartja meg a dublini szabályrendszert. Ez másodjára történt, nem sokkal előtte bekérette az osztrák nagykövetet is. Szijjártó figyelmeztette az osztrák kormányt arra is, hogy a vallást nem kéne politikai célokra használni.

# Az év végén Szijjártó bejelentette, hogy „velük nem lehet szórakozni”. De aki szórakozik velük, azt majd visszaverik, mint a menekültválságnál. Ezt azután mondta, hogy a magyar határvédelem képtelen volt rendezetten átengedni vagy megállítani az érkezőket, elég a röszkei határzár áttörésére vagy az autópályán gyalog közlekedő több tízezernyi menekülőre gondolni.

Korábban ellenségek helyett szövetségeseket keresett az ország

„A külügynek ugyanis nem az a feladata, hogy harcos nyilatkozatokat adjon ki. Mire vezetne az? […] Nem biztos tehát, hogy azt kell jó érdekképviseletnek tekinteni, ha telekürtölöm a magyar sajtót azzal: márpedig nem hagyjuk, nem adjuk, visszavágunk. Lehet, hogy itthon nő ettől a politikus népszerűsége, de talán célravezetőbb, ha ehelyett szövetségeket építünk, partnereket keresünk, megértetjük a szempontjainkat, nem vágjuk rá az ajtót senkire ” – magyarázta a stratégiájukat például Győri Enikő akkori külügyi államtitkár 2014 tavaszán. Pár hét múlva már nem tartottak igényt államtitkári munkájára.


A Szijjártó-féle „bekéretkikéri magánakfelháborodik diplomácia” gyakorlata megmaradt, a magyar belpolitikából ismerős kommunikációs stílus kiterjesztése a múlt években csaknem hétköznapivá vált.

Ezekben a megszólalásokban az érvelés is nagyjából hasonlóra csiszolódott: aki bírálja a magyar kormányt, az a magyarokat támadja, mindig hazudik, gyakran álszent és kettős mércét alkalmaz, és nem ritkán gonosz erők zsoldjában is áll. Miközben Magyarország egy szuverén ország Európa szívében, senki ne szóljon bele, hogy mi folyik itt. Hiszen a Fidesz-kormányt választották a magyar emberek, senki mást pedig nem.

Mindez egyébként nagyban illeszkedik Orbán Viktor kialakított ellenségképeihez, amiről alább olvashat bővebben.

Orbán beszédeiben fix pont a rémálom, de most kevésbé akar már harcolni (Tessék kattintani!)

A külügyminiszter verbális keménykedéseinek súlyát is árnyalta, amikor saját magának mondott ellent Szijjártó. Emlékezetes szereplése volt például BBC-n, amikor elmondta, hogy szerinte „no-go zónák” vannak többek közt Londonban, ahol migránsok vették át az uralmat.

Mire a riporter kérdésére elmondta, hogy volt már az Egyesült Királyságban, Londonban is, nagyon szereti a várost, nincs probléma. Evan Davis riporter szerint ez nevetséges, és meg is kérdezte, hogy miért nem használja Szijjártó akkor a saját szemét. Mire Szijjártó mosolyogva csak annyit mond, hogy „használja, szokta használni”, de mintha nem is értené az ellentmondást. Később pedig már újra csak a kormánykommunikáció akkori panelmondatait ismétli a magyar külügyminiszter.

De nem kell ilyen messzire menni. A közeli múltban is látványos volt, amikor például Magyarország megvétózta, hogy az EU elítélje egy török emberi jogi aktivista bebörtönzését arra hivatkozva, hogy „Magyarország nem minősíti más ország igazságszolgáltatási gyakorlatát”. Miközben Szijjártó Péter épp előző héten minősítette, nevezte szokatlannak egy másik ország igazságügyi gyakorlatát.

De eszünkbe juthat a hazájában börtönbüntetésre ítélt volt észak-macedón miniszterelnöknek, Nikola Gruevszkinek biztosított menekültstátusz is. A jelenleg Budapesten/Pécelen élő Gruevszkit egyébként szintén Putyin közeli szövetségesei közt tartják számon.

A kormány azért vétózta meg az EU-s állásfoglalást, mert nem akar minősíteni más országokat

Vagy amikor Szijjártó nemrég bejelentette, hogy képmutató az EU, és fizikailag válnk lehetetlenné elég kőolaj beszerzése Magyarországon, ha az ország csatlakozna az olajembargóhoz. Kivéve, ha elképesztően sok pénzt kapna a kormány, mert akkor úrrá lenne a fizikai lehetetlenségen is.

Ez a „fizikai lehetetlenség”-es érvelés egyébként szintén nem igaz, a Mol is közölte, hogy ez nem egészen így van. Erről bővebben itt tájékozódhat.

(A stílusváltásról, annak indokairól és hatékonyságáról kérdeztük a külügyminisztériumot is. Közreadjuk, miután válaszoltak.)

Mint egy kamaszfiú, aki megverne mindenkit

„A diplomácia nyelvezete korábban jóval finomabb volt a hétköznapi beszédnél, de ez a 21. századra megkopott, elég például Donald Trump stílusát felidézni”

– mondta kérdésünkre Balázs Péter volt külügyminiszter, az MTA doktora. Szerinte ez a hangnem azon is múlik, hogy egy ország mennyire demokratikus, Németországban például belföldön is kevésbé engedhetnek meg maguknak a szereplők durva hangvételt. Ilyen lesz a hangnemük kifelé is.

Szijjártó Péter a hamburgi városházán 2021. május 21-én.

Balázs Péter szerint emellett például belefér a kemény üzengetés akkor is, ha például valakivel hadban áll az ország. Az Orbán–Szijjártó-féle nyelvezetben pont az a furcsa, hogy elvileg a legszorosabb szövetségesekkel, „az ország finanszírozóival és védelmezőivel” használnak olyan hangot, mintha ellenségek lennének.

„Ez konfliktuskereső külpolitika. Ezzel akarnak belföldön szavazatokat szerezni, és külföldön feltűnni, ismertebbé válni. Itthon Orbán futballstadionokban tanult etikája szerint megy ez, ami szerint vagyunk mi és az ellenfél, és minél hangosabban kiabálnak a mi szurkolóink, annál erősebb a tábor. A retorika egy kamaszfiú agresszivitásának felel meg, aki mindenkit le akar verni”

– fogalmazott Balázs Péter.

Elváltak az utak a korábbi uniós szövetségesekkel

Azt nem lehet pontosan megmondani, hogy a vagdalkozóbb jellegű külpolitikának mekkora szerepe volt benne, de a Fidesz-kormány mára teljesen elszigetelődött az uniós politikában.

Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Moszkvában, 2021. január 22-én.

A pártot kitessékelték az Európai Néppártból, és egy új, szélsőjobboldali uniós csoport összekovácsolása is nehezen megy Orbánéknak. Erős szövetségeseik közül Németországban és Szlovéniában kormányváltás volt, a lengyel kormány pedig önmaga kezdett távolodni a Fidesztől.

A lengyel vezetésnek az nem fér bele, hogy talán a lehető legsúlyosabb kérdésben, az ukrajnai háború ügyében a Fidesz inkább Putyin szekerét tolná, és propagandakiadványaikat is teljesen erre állították rá. Maga Szijjártó például a háború kitörésekor úgy beszél az eseményekről, hogy nem derül ki, hogy kivel háborúzik Ukrajna.

Mindezek eredménye, hogy a Fidesz fő külföldi szövetségesei az unión kívülre kerültek: Putyin orosz és Vučić szerb elnök számít már csak ilyennek. Hozzátéve, hogy amikor Mike Pompeo amerikai külügyminiszter 2019-ben Magyarországon járt, akkor Szijjártónak abból volt épp elege, hogy a magyar kormányt Putyin közeli szövetségesének tartja a nyugati világ.