Katinka, ebben az országban 3 millióan élnek boldog szegénységben. Ők csak a kukában turkálva találkoznak közműszámlával, soha nem állnak sorban a postán sárga csekkjeikkel. Szeretett országunk 60–80 ezer háztartásában nincs vezetékes víz, amikor a családtagok köpködik egymást, nem haragszanak, csak mosakszanak. Áram helyett egymást rázzák, a templom egerére irigykednek. Szerencsére, meleg az van, áprilistól novemberig, csak túl kell éli a márciust.
Emberek, több százezren kannával, vödörrel járnak a közösségi csaphoz, és télen örülnek, ha az nem fagyott be. Ezek az emberek már az anyjuk méhében úsznak, világra jőve pedig az adósságban. Még semmijük sincs, nem is lesz, de az adósságukban életük végéig kapálódzhatnak. Szóval, mi, magyarok így növünk fel, így leszünk szerelmesek, így alapítunk családot, csupasz seggel így kiabáljuk világgá, hogy gazdagok vagyunk.
Katinka, meg sem születtél, amikor mi már tudtuk, mély vízben vagyunk, és ha a jóisten nem segít, benne is maradunk. Állítólag mások löktek ide minket, megint mások azt mondják, mi akartunk másokat vízbe fojtani, velük együtt ugrottunk az örvénybe, de őket kimentették, minket meg itt hagytak.
Katinka, mi mindig úsztunk, németek, nyilasok, oroszok, mostanában idegenszívűek az ellenfeleink, megtanultuk átverni őket, egyszer gyorson aztán háton tempózunk, bármikor képesek vagyunk vegyesre váltani, és amikor fordulunk, a régi barátra sem vagyunk tekintettel, belerúgunk.
Katinka, neked egyszerű. Amikor kidugod a fejed, akkor levegőt veszel. Mi kastélyt, focicsapatot, részvényeket. Gyakran jóindulatot is veszünk. Akciósan különösen olcsó. A termék neve: új osztály, talán emlékszel az általánosban az elsősökre. Kézen vezetett, óvodában nevelkedett, aranyos apróságok. Sokan még a jelüket is magukkal hozzák a nagycsoportból: palota, toronyóra lánccal, narancs, és tudják, mindent megkapnak, ha nem lépnek ki a sorból. Ők mostanában inkább csak lubickolnak, de arra vigyáznak, hogy mindent megússzanak.
Szóval, Katinka, ha szégyellsz minket, ha nem, te a mi lányunk vagy. Amikor beszélsz, a családodhoz szólsz.
Tudjuk, hogyne tudnánk, árvának lenni sem rossz…