Lengyelország erős támogatást kapott az EU-val szembeni harcában Orbán Viktortól, aki 2010 óta hasonló ügyekben szintén többször összecsapott a Bizottsággal – állapítja meg a Financial Times. Most jelezte, hogy Magyarország megvétóz minden esetleges szankciót a lengyelek ellen. Az erősödő illiberális tengely bizonyítékaként Varsóban az új vezetők modellként beszélnek a hepciáskodó magyar miniszterelnökről.

A lap megszerezte azt a nyers hangú válaszlevelet, amelyet a lengyel külügyminisztérium küldött Timmermans alelnök aggályaira, és amely azt állítja, hogy a testület félrevezető sajtóértesülések alapján akar eljárni. A lengyel Európa-miniszter pedig azt követelte, hogy az unió bánjon úgy országával, mint bármelyik más tagállammal.

Az új Lengyelország egyre közelebb kerül a keményvonalas Magyarországhoz – tudósít az AFP. A konzervatív varsói vezetés azóta keresi a populista Orbán kegyeit, hogy októberben visszatért a hatalomba. Budapest példáját követi, amikor növeli a hatalom ellenőrzését az igazságszolgáltatás és a média fölött. Odahaza és külföldön bírálatokat keltett, hogy Kaczynski csatlakozik a magyar politikához, jóllehet, az ellenzői azzal vádolják, hogy lábbal tiporja az emberi jogokat és a demokráciát.

A Bátory-alapítvány vezetője, Aleksander Smolar úgy véli, hogy az alapvető közös pontot a demokrácia korlátozása adja Budapest és Varsó között. Az ilyen rendszerek fő jellemzője, hogy meggyengítenek minden intézményt, amely képes lenne mérséklően hatni a kormányra.

Juhász Attila a Political Capitaltől azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a Jog és Igazságosságnak nincs kétharmada. Azonkívül a lengyeleket aggasztja a katonailag egyre magabiztosabb Oroszország. Továbbá Lengyelországban erősebb a politikai ellenzék, és jelentősebb tiltakozásra kell számítani Brüsszel részéről is.

A Bizottság azonban nem akarja túlságosan kiélezni a viszonyt a legnagyobb közép-európai tagállammal.

A Süddeutsche Zeitung azt ajánlja, hogy Európa hívei ellentámadással reagáljanak, miután a nacionalisták kihasználták az általános politikai határozatlanságot. Nem arról kell vitatkozni, hogy nyomulnak a nacionalista-revansista mozgalmak és a tekintélyelvű, antiliberális vonásokat mutató pártok. Nem szabad tétlenül nézni, amint a magyar, a lengyel és a szlovák kormány demokratikusan választott frontot alkot a földrésszel szemben, és Európa szétesik a válságok nyomása alatt. Már nem elegendő a pusztán közös értékekre hivatkozni a jogos kiábrándultság és a populisták által gerjesztett bizalmatlanság láttán.

Az ellentámadás nem csupán azt jelenti, hogy el kell zárni az idegen- és Európa-ellenes mozgalmak útját, hanem azt is, hogy nem szabad defenzívába szorulni. És nem érdemes a kontinens híveinek takarékoskodniuk a bírálattal, mert Európa nem elég demokratikus és átlátható. Az EU továbbra is ellentmondásos képződmény, amelyben túl sokáig vákuum alakult ki az ügyben, mi legyen a saját államisággal. Ebbe a légüres térbe hatoltak be az Európa-ellenes nacionalisták.

A sorozatos válságok miatt nincs napirenden, hogy milyen reformok lennének szükségesek. Pedig itt nyílt vita kell arról, milyen eszközökkel és kezdeményezésekkel lehet Európát megmenteni, illetve demokratikusan bővíteni, hogy azt hosszú távon a polgárok  is meggyőzőnek találják. Sürgősen tárgyalni kellene a mélyülő szegénység, illetve a fiatalok munkanélküliségének visszaszorításáról. A demokrácia hiányosságai mellett a szociális deficitet is enyhíteni kell.

A Der Spiegelben megjelentetett cikkében az egyik legtekintélyesebb német újságíró, a Financial Times szemleírója válságként jellemzi azt, ami ma Magyarország és Lengyelország részéről zajlik, egyben megerősíti, hogy véleménye szerint hiba volt az unió keleti bővítése. Emellett azt jósolja, hogy hamarosan robbanás következik be, mert az unió túl sok ponton sodródik súlyos próbatétel elé.

Wolfgang Münchau a következő válság jelképes kezdetének tekinti az Orbán–Kaczynski-találkozót, mivel törést jelez a Kelet és Nyugat között. Alapvetően új természetű politikai viszályról van szó. Nyugaton a két nagy tábor pártjai irányítanak, Keleten ellenben a verseny – mint a magyar és a lengyel példa mutatja – a jobboldal és az egészen jobboldal között zajlik. Kívülről úgy látszik, mintha Orbánt csak jobbról lehetne előzni, jóllehet, a Fidesz a konzervatív európai pártcsalád tagja.

Az új keleti jobbosok gyűlölik a Nyugat liberális országait. A szemükben Németország liberális, Merkel baloldali. Számukra a menekültek ügyében elfogadhatatlan a nyitott határok politikája. Orbán szögesdróttal védi a határait. Ám Putyint csodálja, Kaczynski ellenben utálja, szóval azért vannak eltérések.

Ha a két politikus német földön élne, lehet, hogy a szélsőségeseket nyomon követő titkosszolgálat megfigyelése alá kellene őket helyezni.

Ami a két államban történik, azt semmiképpen sem lehet összeegyeztetni az unió alapelveivel. A kérdés az, miként lehet, hogy ezek az országok abban a pillanatban fedezték fel nacionalista vonalukat, hogy beléptek az EU-ba? Kilépni azonban nem akarnak, gazdaságilag megéri nekik a tagság. Orbánhoz és Kaczynskihoz képest a Nyugatot sokkal több minden köti össze a britekkel. Ilyen pl. hogy az uniós partnerekkel a vitákat tárgyalások útján oldják meg, nem pedig egyoldalú lépésekkel. A britek tisztelik a jogot, azt meg akarják változtatni, nem pedig megszegni.

A keleti nyitással olyan államok jutottak be a szervezetbe, amelyeket a legkevésbé sem érdekel az integráció. Hozzájuk képest Nagy-Britannia valóságos csapatjátékos.  

A nemzetállamok tengelyén dolgozik Orbán Viktor, mert a lengyelekkel és a britekkel együtt szeretné megakadályozni az integráció elmélyítését – olvasható a Der Standardban. Az esetleges uniós kötelezettségszegési eljárásoktól nem fél, mostanáig mindig el tudta hárítani a fenyegető következményeket. Ha netán okvetlenül szükséges volt, akkor engedett Brüsszelnek.

A történelem meglepően hasonló módon ismétli magát, ezúttal Lengyelország esetében. Orbán azonnal Varsó védelmére kelt és jelezte, hogy megakadályozná, ha a Bizottság netán fel akarná függeszteni a lengyelek szavazati jogát. Juncker azonban már közölte, hogy nem kívánnak élni ezzel a „nukleáris opcióval”. Jó oka van az óvatosságra, mivel Magyarország a V4-es szomszédokkal közösen erős csoportot alkot. Ezen belül Orbán az éllovas a nemzeti politika erősítésében és az unió gyengítésében. Nagyon iparkodik azon is, hogy közel jusson az euro-szkeptikus britekhez.