Kipcsák hagyomány: társadalmunk még mindig fél a nőktől

Értékes, közérdekű kezdeményezésében a Transparency International Magyarország és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) a társadalmi nemek és a korrupció közötti kapcsolat feltárására törekedett. A projekt keretein belül négy eseményből álló előadás-sorozat valósult meg, amelynek eseményei a korrupció és a társadalmi nemek különböző összefüggéseit járták körül.

Ma a sorozat utolsó állomása a nők üzleti életben való szerepvállalását, illetve a női vezetők integritáshoz kapcsolódó viszonyát kívánta megvitatni. A „Női vezetők az üzleti életben” (”Women as Business Leaders”) témakörben elsősorban azt vizsgálták, hogy mely intézményi és kontextuális tényezők segítik a nőknek a gazdasági életben elért sikereit, illetve miként járulhatnak hozzá a céges szervezeti kultúra, és tágabb értelemben a gazdaság fejlődéséhez.

Az érdeklődő hallgatóság soraiban – írd és mondd – három férfival, mondhatjuk, a nők egymás közt voltak a Cseh Köztársaság nagykövetségének vendégszeretetét élvező rendezvényen. Kicsit zártkörűnek, és az érintett szakértők, szereplők eszmecseréjének minősült a rendezvény, amely egy „vak komondoros” országban igyekszik 21. századi gondolkodást tükröző, a világtendenciákat figyelembe vevő okos elemzéseket adni jelenünkről és a feladatokról, amelyek megoldása közelebb vihet a nők valódi egyenjogúságához.

Dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézet egyetemi tanárának felvezető előadása mindenesetre igen hatásosan és világosan adta meg a felütést. Miközben itthon egy olyan statisztikai adattal ámítjuk magunkat és egymást a hatékony propaganda segítségével, hogy az üzleti vállalkozásoknak majdnem a fele női vezetők irányítása alatt áll, aközben a nagyvilágban hatékony lépéseket tesznek afelé, hogy valóban ne legyen semmilyen tekintetben sem diszkrimináció a nemek között. Ha a hangoztatott számok mögé nézünk, és lebontjuk összetevőikre, akkor sokkal árnyaltabb kép ismeretében már megértjük, hol tartunk is egyáltalán.

A statisztika azt mondja 41 százalék a női vezetők aránya. De nem látjuk a szinteket és a szektorokat. Nélkülük abban a 41 százalékban az egyszemélyes vállalkozás általános iskolát végzett, mondjuk takarítóként dolgozó asszonya ugyanakkora súllyal van jelen, mint az alkalmazottak százait foglalkoztató, milliárdos forgalmú vállalkozás női tulajdonosa, vezetője. Vagy más megközelítés szerint: egy kalap alatt vannak a közszféra női vezető alkalmazottai akár alsóbb, vagy középszintű vezetők, a piaci szereplőkkel, akik a versenyszférában látnak el vezetői funkciót. Így hát egy mai hír fényében örül az államtitkár: „Magyarországon egyre több nő működtet sikeres vállalkozást, a cégtulajdonosok körében arányuk 40 százalék” – mondta Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára szerdán az MTI-nek a Design Terminal rendezvényét követően.

Ennél lényegesen kevésbé örülnek a kutató, és a szakértők, valamint maguk a női vezetők, akik belülről élik meg a valóságot. Mert bár javuló tendenciát élünk meg az egyenjogúság felé haladván, ám az egyéni történetek ismeretében, a javuló számok ismeretében sem lehet (szabad) itt sikerpropagandát folytatni. A továbblépés pedig, sajnos, nem az, amit – a szintén a mai MTI-hírt citálva – érdemes idehozni: az államtitkár asszony szerint „a kormány számos intézkedéssel segíti, hogy a nőknek családalapítást követően ne kelljen választaniuk a család, a munka, a karrier között, ezeket össze lehessen egyeztetni”. Csak egy példa az általa felhozottakból: „a kormány folyamatosan fejleszti a bölcsődei rendszert azzal, hogy a nők 40 év jogosultsági idő után nyugdíjba mehetnek, visszatérhetnek a családba, és segíteni tudnak az unokák körül. Jövő év január elsején bevezetik a nagyszülői gyedet, amely lehetővé teszi, hogy a nagymamák és a nagypapák kivegyék részüket az unokájuk neveléséből, amikor a szülők dolgoznak” – mondta Novák Katalin.

Dr. Nagy Beáta egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézet) viszont azt állítja, ahhoz, hogy valóban egyensúly alakuljon ki a nők és férfiak szerepvállalása között: először is szabályozás kell, bár nem feltétlen kötelező női kvóták bevezetésével, inkább ösztönzések formájában. Érdemes figyelni a világban jellemző tendenciákat, és tanulságaikat. Nem szabad csak részkérdésekre figyelni: a nemek – szervezetek – társadalom egységének szem előtt tartása szükséges.

Pajda Marianna egy személyesebb előadással állt elő, amikor a Csomagküldő.hu ügyvezető igazgatójaként beszélt cégcsoportjukról, pályájáról Csodanők című prezentációjában. Nem volt ott semmi csoda, teljesen normális, hétköznapi nők, anyák és sikeres üzletasszonyok képét kaptuk, számos okos, gyakorlatias észrevétellel fűszerezve. A webáruházaknak szállítási szolgáltatást nyújtó cégcsoport cseh alapítója is nő, a hazai ügyvezető igazgató is szárnyalásról számolt be. Ezzel együtt jól látja a magyar valóságból adódó kihívásokat, és feladatokat, hogy többen lehessenek sikeresek pályájukon. „Határaink többsége csak a saját fejünkben létezik. Merjük őket átlépni!” – mondta.

A beszélgetés hölgykoszorúja az igazán vibrálóan színes és sokféle szereplő észrevételeit, tapasztalatit és hasznos tanácsait kötötte csokorba.

Varró Szilvia, Pulitzer-díjas újságíró, az Aeffect Communications and Consulting ügyvezető igazgatója vdezette a beszélgetést, amelyben hallottuk Beke Zsuzsannát, a Richetr Zrt. pr- és kormányzati kapcsolatok vezetőjét, Liptay Gabriellát, a KPMG Hungária Kft. marketing és kommunikációs igazgatóját, Mészáros Antóniát, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatóját, Müller Diánát, Organisational Development & Talent Acquisition osztályvezetőjét, Pistyur Veronikát, a Bridge Budapest ügyvezetőjét.  Mindenki a maga legkülönösebb, vagy legderűsebb, női vezetőként megélt történetével kezdte. Hallottunk a szerencse-faktor fontosságáról, arról, hogy a nagy cégeknél általában nincsenek női kvóták, viszont egyre jobban körvonalazódik, hogy az segít a normális arányok kialakulásában, ha olyan körülményeket teremtenek a munkahelyeken, hogy „kitermelődjenek” a női vezetők; ahol alapszemlélet az egyenlő esélyek megteremtése; fontosak a céges tehetségprogramok, a mentorálás kialakítása; a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve az otthonról végzett munka lehetősége számos erre alkalmas területen. Újra bölcsődéket, óvodákat létesítenek a nagy cégek, kialakítanak családbarát munkahelyeket, ahová adott esetben egyszer-egyszer be lehet hozni kisgyereket is a munkavégzés idejére. A világ efelé halad, és a nemzetközi hátterű nagy cégek – ez a mi szerencsénk – elhozzák ide is a változásokat.

Hallottunk arról is, miként kellene javulnia a nők önbizalmának már egy-egy pozícióra történő jelentkezésnél is, hiszen általában egy férfi akkor is magabiztosan pályázik meg egy állást, ha alig felel meg a kiírásnak, míg a nők zöme már a 85 százalékos megfelelésnél sem mer belevágni. Vagy amíg egy férfi automatikusan lép fel a lehető legmagasabb bérigénnyel, addig egy nő hajlamos olcsóbban adni szaktudását. A nagyvállalati attitűd hozhatja el a változásokat a szemléletben is, hiszen manapság már a nagy cégeknél nemigen van bérkülönbség nők és férfiak között azonos pozícióban. A gender alapú kérdésfelvetések is eltűntek ebben a szférában. Itt kapcsolódik össze a társadalom és a vállalati kultúra.

Hinni kell a kölcsönhatások erejében. Továbbá: sokszor és sok helyen kell beszélni mindarról, ami javíthatja a nők körülményeit társadalmunkban, mert azon túl, hogy ezen a vidéken az az alapvetés, hogy „megjöttek a fehérvári huszárok”, megjegyzendő: a kormányban egyetlen női miniszter van, a magyar parlamentben mindössze 13 százalék a nő, és ezzel sereghajtók vagyunk az unióban, továbbá az önkormányzatokban is csak 20 százalék a nők aránya.

Hölgyeim és uraim, nagy út áll még előttünk!